„Érti a csíziót” – mondjuk még ma is arra az emberre, aki nemcsak ügyes, tájékozott és talpraesett, de jó készsége is van ahhoz, hogy feloldja a kellemetlen helyzeteket, bonyolult problémákat.
De mi is az a csízió? Erre a kérdésre Bárdosi Vilmos Magyar szólások, közmondások értelmező és fogalomköri szótára című munkájában azt a magyarázatot találjuk, hogy a csízió eredetileg egy 24 verssorból álló, latin nyelvű öröknaptár volt, amelyben minden két sorban egy-egy hónap egyházi jeles napjait és a fontosabb szentek ünnepeit jelezték, erősen rövidített formában.
Ezeket a minden hónaphoz tartozó kis, kétsoros versikéket úgy írták meg, hogy a rövidítések megfeleljenek az egyes naptári ünnepeknek, így ha valaki memorizálta őket, akkor azt is fel tudta idézni, hogy milyen jeles napokra lehet számítani az adott időszakban. A versikék annyi szótagból álltak, ahány napja volt az adott hónapnak.
Január első felére például ez a sor vonatkozott: Cisio Janus Epi sibi vendicat Oc Feli Mar An, azaz: Circumcisio Januarius Epiphania sibi vendicat Octava Felicis Marcelli Antonii.
Ebből a hozzáértő ember kiolvashatta a januári ünnepeket. Az első szó, a cisio a Circumcisio Domini rövidítése, amely az Úr körülmetélésének ünnepét, az év első napját, január 1-jét jelöli. Ezt az ünnepet a második vatikáni zsinat az 1960-as években eltörölte. A verses sorban január 6-a következett, mivel a vers hatodik szótagjával kezdődik a rövidítése: Epiphania Domini, azaz vízkereszt napja. Az octava (in octavis) az ünnep utáni nyolcadik napot jelenti, tehát az Octava Epiphaniae január 13-át jelölte.
A naptárvers első szava, a cisio – a körülmetélést jelentő circumcisio – volt, ezért később erről a magyarosan csíziónak ejtett cisio szóról nevezték el az egész verses naptárt.
A jelentés egy idő után már nemcsak a 24 verssorból álló, latin nyelvű öröknaptárra vonatkozott, hanem ezzel a szóval kezdték jelölni általánosságban a naptárakat. Bárdosi Vilmosnál olvashatjuk, hogy az első kéziratos magyar csíziók az 1462-ben másolt Nagyenyedi kódexben és a 16. század eleji Peer-kódexben találhatók, de Európában már a 12. századból ismerünk ilyeneket.
A könyvnyomtatás időszakában a kifejezés elterjedt, a nyomtatott naptárak pedig bővültek, a csízión kívül más részeket, hasznos tudnivalókat, álomfejtéseket, horoszkópot, csillagjóslásokat is tartalmaztak. Tudományos, vagy inkább tudományoskodó részek is voltak bennük, a csillagászattól kezdve a népies orvostudományig.
A csízió a paraszti kultúrában népszerű olvasmánynak számított, bár nehezen lehetett benne eligazodni, ráadásul tele volt olyan tartalommal, amit az egyszerű emberek nem is értettek. Ezért arra, aki eligazodott benne, és még értette is a benne foglaltakat, elismerően mondták a faluban, hogy „érti a csíziót”.
Kiemelt kép: A Regiomontanus-kódex díszoldala. Forrás: Wikimédia
