Esküvő a föld alatt? Szinte nem volt olyan lap, amelyik ne adott volna hírt a különleges szertartásról 1935 novemberében. Némelyik újság, így a Tolnai Világlapja, képeket is közölt a megnyugtatóan fehér ruhás menyasszonyról és a szabályos ünneplőben feszengő vőlegényről. Szó sincs tehát holmi Fatia Negra-szerű istentelen nászról, itt minden az evangélikus egyház szabályai szerint és áldásával történt. Akkor miért mentek a föld alá? Mert barlangászok voltak!
Szekula Mária és Kessler Hubert számára ugyanis a világ legkedvesebb helyszínei a barlangok voltak, azon belül is az Aggteleki-cseppkőbarlang beszédes nevű Paradicsom terme, melynek cseppkőfüggönye igen látványos háttérül szolgált az esketéshez. Az erdélyi szász származású vőlegény korának egyik legjelentősebb barlangkutatója volt, és akkor már az aggteleki barlang igazgatója. Az ifjú pár a szertartás után fehér overallba bújt, mindketten barlangi lámpát ragadtak, és elindultak egy sötét folyosón át. Nekik ez sokkal izgalmasabb úti cél volt, mint Velence vagy Capri.
Az ifjú pár – a menyasszony 27, a vőlegény 28 esztendős volt – barlangászás közben ismerkedett meg még a húszas években, kapcsolatukat minden ismerősük felhőtlennek írta le, egészen az asszony 1977-ben bekövetkezett haláláig.
Szekula Mária nevét egy 1930-as teljesítmény alapján tartja számon a barlangászok társadalma. Tagja volt ugyanis annak a csapatnak, akik a Szemlőhegyi-barlang feltárásáért szálltak a föld alá. Aztán eljött az a pont, ahol a folyosó teljesen leszűkült, és a Tű fokának elnevezett keskeny résen egyedül a vékony termetű Mária fért át. Átküzdötte magát a lyukon, majd visszatérve részletesen beszámolt arról, mit látott. Férje és a többiek az ő elmondása alapján kezdtek az átjáró kitágításához.
Forrás: magyarnemzetiparkok.hu
A barlangász házaspár Jósvafőn, egy szép és otthonos – ma emlékházként látogatható – villában élte hétköznapjait, szerettek sakkozni, rádiót hallgatni, az asszony vidám verseket és barlangászindulót írt, ezen kívül szobrász is volt, többek között ő készítette el a Herman Ottó-emlékérmet. Gyermekük nem született, úgy hírlik, Mária kis híján belehalt egy vetélésbe. Az asszony halála után férje újra megnősült, élete utolsó éveiben is egy barlangász volt a társa.
