Korábban azt mondta, tíz magyar arannyal lenne elégedett Párizsban. Közeledvén a starthoz, most sem gondolja másként?
Nem pontosan ezt mondtam, hanem azt, hogy legalább tíz olyan versenyszám van az olimpián, amelyikben potenciálisan nyerhetünk. Ezt most is tartom; nem kell hozzá szakembernek lenni, hogy lássuk, melyik világversenyen hogyan szerepeltek mostanában a sportolóink.
Az olyan szokásos sikersportágainkra gondol, mint a vízilabda, a vívás vagy a kajak-kenu?
A vívásra mindenképpen, annál inkább is, mert soha nem látott létszámú, nagyon jó formában lévő vívócsapattal érkezünk Franciaországba. Kajak-kenuban kicsit felemásabb a kép, e pillanatban úgy tűnik, főként a férfikajakban van esélyünk éremre, akár aranyra is, de én a nőkben is nagyon bízom: Kozák Danuta visszatért, Csipes Tamara remek formában van – biztatók az előjelek. Természetesen számítunk az úszóinkra és a vízilabdacsapatainkra is, illetve ott vannak a sportlövőink, a cselgáncsozóink. És szerencsére mindig akad egy-egy meglepetés.
És hogy állunk a Magyarországon kevésbé űzött és kevésbé népszerű sportágakkal, mint a szörf, a bmx freestyle, a gördeszka vagy a most debütáló breaktánc?
Az úgynevezett extrém sportoknak elképesztően nagy figyelmet szentel a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. Ezért is óriási elismerés, hogy az utcai sportok egy részében az új belépők kétfordulós olimpiai kvalifikációs sorozatának második állomása Sanghaj után Budapest lesz: június 20. és 23. között a Ludovika Campuson küzdenek a világ legjobbjai a párizsi kvótákért. Nyilván jellemzően nem magyarok küzdenek itt, de ez az óriási, fesztiválhangulatú rendezvény, tele sztárokkal sok hazai fiatalnak adhatja meg a kezdőlökést.
Ön mint az ötkarikás játékokon nagy múlttal bíró kajak olimpiai bajnoka mit szól mindehhez?
Lehet a múltba révedni meg fanyalogni, de tény, hogy bizonyos időközönként ráfér a megújulás az olimpiai mozgalomra. És mivel sokat vagyok nemzetközi környezetben – a NOB gyűléseire és egyéb rendezvényeire a világ minden részéről érkeznek résztvevők –, talán kicsit másképpen látom ezt a dolgot: ha nálunk nem is annyira, rengeteg másik országban elég népszerűek ezek a sportok. A gördeszka például, amely kifejezetten sikeresen mutatkozott be Tokióban, vagy – hogy egy téli olimpiához köthető új versenyszámot is említsünk – a Pekingben debütáló big air, ami a síakrobatika igazán látványos ága. Említhetném a krikettet is, amely India nemzeti sportja, a közvetítési jogok ottani eladásából a NOB rengeteg pluszbevételre tesz szert, amit további fejlesztésekre fordíthat.
Ha már a közvetítési jogok, az utóbbi évek felmérései szerint az olimpia nézői jellemzően a negyven pluszosokból kerülnek ki. Az ifjabb korosztályok visszacsábítása miatt van szükség az említett új belépőkre? Egyáltalán sikerülhet ez?
Az olimpiával kapcsolatban hasonló a helyzet, mint ami a Formula 1-ben történt nem olyan régen. Mielőtt 2017-ben megvette volna a Liberty Media, az egész javarészt a negyvenes-ötvenes korosztálynak szólt. És bár sokan nem hittek a közönség fiatalításának sikerében, azóta a versenysorozat minden szempontból megérkezett a 21. századba.
Nem véletlen az összehasonlítás, hiszen 2010 óta vezeti a Hungaroringet. Marad azért némi szabadideje?
Kevés.
És azt mivel tölti?
A csütörtöki Honvéd-foci az szent. Nyilván nem rendes futballra kell gondolni, hanem olyan kajakosfélére, ami egészen pontosan az utcai harc és az öldöklés keveréke, a végén néhány sörrel megkoronázva. Ugyanaz a társaság évtizedek óta, csak most Csipes Ferit elvesztettük, mert állandóan edzést tart. Emellett mountain bike-ozom, és van három négy év alatti unokánk is – egyszerre csak kettőt vállalok, de így is alaposan megizzasztanak.
Kiemelt fotó: MTI
Illusztráció: Meszleny Anna
