Az ő neve a legismertebb magyar szó a világon. Halálhírét a világ valamennyi országának híradójában bemondták. Puskás Ferenc életműve 2013 óta szerepel a hungarikumok között.
Aki minden kétséget kizáróan zseniális, azt ritkán szokták dicsérni a szorgalmáért. Így született, szerencsés, ezt kapta az égiektől – ilyeneket mondanak rá. Pedig nem! A kisfiú, aki a kispesti pálya mellett nőtt fel, és mindig azt mondta, hogy a legjobban gólt rúgni szeret, igenis komoly erőfeszítéseket tett, hogy azzá legyen, akivé lett. Édesapja, aki játékos és edző is volt, egy időben csak legyintett, ha fia sikereit jövendölték neki. „Nem jósolok neki nagy jövőt, mert lusta” – mondta az idősebb Puskás, és meg is magyarázta, hogy a pályán egy góllövő csatárnak is rengeteget kell futnia, azt pedig Öcsi nem szeret. Attól kezdve a kis Puskás futva járt iskolába, és rendszeresen versenyt futott a villamossal is. Mert ő valóban akarta, amire vágyott.
Ugyanez történt, amikor leigazolta a Real Madrid legendás elnöke, Santiago Bernabéu. Hiába volt Puskás akkor már világhírű, hiába tudott mindenki mindent az Aranycsapat kapitányáról, az elnökön kívül mindenki más azt gondolta, hol van már a tavalyi hó. Itt ez a 31 éves, pocakos férfi, túl van már a zeniten, ugyan mi a csudát remél tőle az elnök? Puskás másként gondolta. Néhány baráttal erőnléti edzésekbe kezdett, ő, a nagyevő keményen fogyókúrázott, és külön tréningezett, hogy bizonyítson. Ami ezután következett, már futballtörténelem, annak is az egyik legsikeresebb fejezete.
Puskás Ferenc, vagy ahogyan ott hívták, Pancho, Di Stefanóval és a többiekkel hatszor nyerte meg a spanyol bajnokságot, háromszor a BEK-et, ami a mai BL-nek felel meg. Az egyik döntőn egymaga rúgott négy gólt. Itthon meg főtt a feje a magyar lapok szerkesztőinek, hogy számoljanak be az eseményről, hogyan lehet azt leírni, hogy a disszidens, itthon agyonhallgatott egykori közönségkedvenc leiskolázta a világot.
Elképesztően kanyargós életút, regénybe kívánkozó csodálatos karakter, egy tehetséges, nagyvonalú, szabad szájú fickó története. Egy kispesti fiúé, aki az ötvenes években nemzeti hőssé vált, aki olyan teljesítménnyel tudott kiragyogni az Aranycsapatból is, hogy az internet előtti, kevéske tévéközvetítéssel tarkított világban legendává vált. A londoni 6:3 után naponta három-négyszáz levelet kapott, az egyiket Svédországból küldték, és a címzés csak ennyi volt: Puskás, Hungary.
Kapitány volt a pályán, nemcsak lőtte a gólokat, de érzékelt mindent, ami a füvön történt. Helyzetfelismerés, helyzetkihasználás és olyan rúgótechnika jellemezte, ami ma, a futballakadémiák professzionális körülményei között is ritkaság.
Az Aranycsapat a legszebb reményekkel indult el 1954-ben, hogy megnyerje a futball-világbajnokságot, a lehető legnagyobb örömmel ajándékozva meg az ötvenes évek sikerélményben szűkölködő Magyarországát. Nem sikerült.
Aztán jött 1956, és az őrnagyi rangban lévő, csapatával külföldi turnén tartózkodó Puskáshoz elértek a rémhírek. Úgy döntött, nem jön haza, felesége a kislányukkal együtt, csomagok nélkül szökött át a zöldhatáron. A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség két évre eltiltotta – onnan kellett visszakapaszkodnia. Visszakapaszkodott. Jöttek az évek a Realban, majd elkezdődött egy hasonlóan sikeres edzői karrier. Még ez is? Igen! Athénben, ahol azért ismernek néhány hőst, a vállukra emelték, hiszen olyasmit tett a Panathinaikósszal, amit azelőtt soha senki: bejuttatta a csapatot a BEK-döntőbe. Egy pályán játszott a görög bajnok a Cruyffal, Neeskensszel felálló Ajaxszal.
Aki még nem látta, nézze meg a felvételt, hogyan fogadták a magyar szurkolók a 25 év után hazatérő Puskás Ferencet. És hogyan küszködött ő a könnyeivel, miközben az öregfiúk csapatának tagjaként bemutatták a pályán. Élete végén hazaköltözött, de a betegség sok mindent elvett tőle. Az Alzheimer-kór bezárta a személyiségét, az emlékeit, a múltat és a jelent. Puskás Ferenc több volt kiváló labdarúgónál. Ő volt a világ leghíresebb magyar embere, akinek teljesítményére mindannyian büszkék lehetünk.
Nyitókép: Fortepan / Kovács-Márton Ernő
