Ősz hajú, tömött bajszú idős ember, olyan, mint egy jóságos nagypapa. Így van előttünk Béres József. De milyen volt kisfiúként? Ennek a kíváncsi, örökké a növények közt sertepertélő kisfiúnak a bemutatásával kezdődik a Béres József életét bemutató mesekönyv, melyet egy környezetkutató biológus írt meg és egy gazdasági agrármérnökként végzett illusztrátor rajzolt hozzá képeket.
A könyv ötlete az egyik unokától, Regéczy-Béres Melindától származik, ő egyébként maga is írt már mesekönyveket, ráadásul a Béres Gyógyszergyár kommunikációs igazgatója. Az ő gyerekei kapták ajándékba a Móra Könyvkiadó magyar példaképek életét bemutató sorozatában a Karikó Katalinról szóló kötetet, akkor jutott eszébe, hogy nagypapája története is mesekönyvbe kívánkozó.
„Arra gondoltam, hogy a nagypapám híres feltaláló volt, büszkék lehetnek rá a magyar gyerekek. Megérdemelné, hogy a munkásságán túl a története is fennmaradjon. Született már róla, könyv, színdarab, film, most a gyerekeknek is elmeséljük az ő sok tanulságot rejtő életét.”
A legfőbb tanulságot a címbe is belefoglalták az alkotók: A fiú, aki egy cseppet sem adta fel. Aki ismeri Béres József történetét, az tudja, hogy a mesékhez hasonlóan ő is kemény próbatételek és rosszakaró óriások között nyerte el méltó jutalmát. Közben nemcsak önmagában és a tudásában hitt, de volt még egy csodatevő erőforrása. Az, hogy segíteni akart másokon, ezért a küzdelmet soha nem csak önmagáért vívta.
A könyvből kiderül, hogy főhőse nem a legkisebb, hanem a legidősebb gyerek volt, egy cipészmester elsőszülöttje, és az édesapja nemigen értette, miért akar a fia tanulni, ahelyett, hogy valami biztos megélhetést nyújtó szakma után nézne. A történet minden fontos életeseményt, érint, a főhős megnősül, gyermekei születnek, meggyógyítja a testvérét, kíváncsisága mindig tovább viszi a megkezdett úton. Bodor Attilát a Móra Kiadó kérte fel a könyv megírására, bízva tudományos ismereteiben és abban, hogy ezeket a gyerekek számára is érthetővé tudja tenni. Kihívás teljesítve. A burgonyák kártevőitől az emberi egészség egyensúlyán át kanyarog a történet tudományos része, még nyomelemek is szerepelnek benne, érthetően, szellemesen, a humor eszközeivel. A gyerekek minden bizonnyal megértik, hogy minden, ami él, akkor marad egészséges, ha erős és ellenálló, ez pedig azon múlik, mivel táplálják. Az agyonműtrágyázott föld éppen úgy kimerül, mint az ember, aki nem jut elég cinkhez, magnéziumhoz, vashoz.
„Nemcsak a tudományos rész volt ismerős számomra, hanem a körülmények nehézségei is” – mondja az író. – „A kutatásfinanszírozás, vagy az előrehaladás a tudományos ranglétrán. Ami még megragadott, az a családi összetartás jelentősége. Ez a múltban és a jelenben is nagyon jellemző Béresékre.”
Az illusztrátor, Káposztás Judit azt akarta, hogy a rajzokon jelenjen meg a kor is, amiben a feltaláló élt. Megnézte a Béres Józsefről készített dokumentumfilmet, megfigyelte az ott látható tárgyi környezetet, így a gyerekeknek szánt rajzok nemcsak esztétikusak és vonzóak, de hitelesek is. A Kádár-kori irodák elmaradhatatlan futónövénye, a vörös csillagos címer, a tárcsázós telefon és a stempli is ott van a rajzokon. Humor is, hiszen látjuk a durcásan elvonuló cserebogarakat, akik, Hála Béres József növényvédő eljárásának, kénytelenek új vadászterületet keresni maguknak.
A Béres Gyógyszergyár házi múzeumában ott van az a mikroszkóp amelyről a mesekönyvből kiderül, hogy a tudós szemétben talált darabokból építette meg, olyanból, amit másutt már leselejteztek. De neki akkor nem telt újra, jobbra. És ott van egy üvegcse azok közül, amikből a hőskorszakban a házuk előtt sorban álló betegek vagy családjukban beteget ápolók kaptak. Kicsi kiszerelés, fémkupak, gépelt felírás.
A tudós, aki megjárta a harcteret is, és csak negyvennégy évesen szerezhetett diplomát, a raktárban fogott egereken kísérletezett, napi tizenkét-tizennégy órát át dolgozott, méltánytalanságot tömegét kellett emelt fővel elviselnie, miközben a korabeli sajtóban kuruzslónak állították be. Szerencsére megérte a sikert, az elismeréseket, azt, hogy az általa fejlesztett készítmény bekerült a törzskönyvezett gyógyszerkészítmények közé, és felállt a gyár, ahol immár több száz ember dolgozik a Béres Cseppen és társain.
Cseppet sem kérdés, hogy ez a történet olyan, amit érdemes elmesélni a gyerekeknek is.
