1568 óta létezik hivatalosan unitárius egyház. Az Erdélyben alakult vallási közösség tagjai az 18–19. században érkeztek nagyobb számban Budapestre. 1869-től tarthattak istentiszteleti alkalmakat, 1881-től pedig anyaegyházközségként működhettek, és hamarosan önálló templomra is szükségük volt. Országos gyűjtés után, angol és amerikai támogatásokat igénybe véve állt össze az induláshoz szükséges tőke, a fővárostól ajándékként pedig egy hatszáz négyszögöles telket kaptak. Városrendészeti szempontból elvárt volt, hogy az épület ne legyen alacsony – a szomszédban már állt a Kúria és a börtön épülete –, így nem építhettek szokványos, szélesen elterülő templomot és mellé parókiát. Muszáj volt többemeletes épületben gondolkodniuk. 1885-ben a már akkor neves Pecz Samut bízták meg a tervek elkészítésével, aki később irodáját is e házban működtette.
„Pecz zsidó származású ember volt, és ez az építészetére is hatott szerintem. A zsidó teológiában létezik a »sekina« fogalma, aminek a keresztény egyházban nincs megfelelője, de valami olyasmit jelent, hogy az isteni szentség megnyugszik valamin, lebeg valami felett. Peczben benne lehetett ez a gondolat, mikor nem volt hajlandó olyan templomteret tervezni, ami fölött adott esetben fürdőkádban üldögél valaki. A székely atyafiaknak viszont az nem tetszett, hogy ne az utcáról lépjenek a templomba – még a templom megépülte után húsz évvel is külön alapba helyeztek adományokat azért, hogy a templomot »leköltöztessék« a földszintre. Idővel kiderült, hogy a háborúkat, a forradalmat jobban átvészelte ez a rejtett gyöngyszem” – meséli Czire Szabolcs, a gyülekezet főlelkésze arról, hogyan is került a templom a második emeletre.
Fotógalériánk:
A tervrajzok átadásakor látszott, hogy az egyházközség nem tud ilyen nagyszabású építkezést finanszírozni. 1888-ban sikerült túllépni e nehézségen, mikor a Holtzspach-Majorossy céggel megállapodtak: a cég saját költségén megépíti a teljes bérházat – benne a templommal –, viszont csak a templomot és a tanácstermet adják át az egyháznak. Az összes többi épületrész, tehát az üzlethelyiségek, a kávéház és a lakások bérleti jogát ötven évre megtarthatta a vállalat. Miután ebben megegyeztek, Pecz vállalta tervei valóságba ültetését, a kivitelezést maga felügyelte.
Elképesztő összeg lehetett megépíteni ezt a grandiózus épületet. Ha felmegyünk a huszártoronyba, olyan magasak vagyunk, hogy a börtön udvarára lehet látni, a másik oldalon a Szent István-bazilikára, a Dunára, alattunk pedig teljes pincerendszer húzódik. Hatalmas építkezés zajlott itt egykor, egyszerre háromszáz kőműves dolgozott az épületen 1890 májusában. Valahogy úgy képzelem, hogy idehordtak kétezer szekér téglát, és még mindig csak a földszintnél tartottak
– mondja Czire Szabolcs lelkipásztor.
(A)tipikus unitárius templom
Pecz három felekezetnek tervezett templomot Budapesten, a budai reformátusoknak, a fasori evangélikusoknak és az unitáriusoknak. Ez a Nagy Ignác utcai templom volt az első ezek közül, ami több ponton megmutatkozik. Egyrészt már itt megjelennek azok az elemek, amelyek Pecz templomaira később oly jellemzőek lesznek, de még nem teljesedik ki az az ötszögletű téralkotás, ami az építész szerint a protestáns templomokhoz ideális, és ami a Szilágyi Dezső téri református templomban már megvalósult. Ugyanakkor díszesebb, számos részletében kidolgozottabb ez a templom, mint a későbbiek, éppen az építész aprólékos, lelkiismeretes tervezésének hála: ő maga tervezte meg a bútorzatot, amit aztán Thék Endre asztalosmester, az első hazai bútorgyár alapítója készített el.
„Először azt mondta a mester, fenyőfából tudja megcsinálni a rajzokon szereplő bútorokat, de a székelyek ezt elfogadhatatlannak találták. Végül Thék beadta a derekát, hamar és szépen dolgozott csertölgyfából, 1890-ben helyükre kerültek az ajtók, a padok és a szószék. Ezek ismerősek lehetnek: az Országházban található ajtók, padsorok és a pulpitus ugyanilyenek. Azok is részint Thék munkái, ugyanis a templomszentelésen igen sok képviselő jelen volt, megtetszett nekik a bútorzat, és ugyanilyet rendeltek később az épülő Parlamentbe is” – hívja fel a figyelmet Czire.
A tér már e bútoroknak köszönhetően díszesebb, mint az átlagos unitárius templomok, melyek kötelezően egyszerűek, falaik fehérek, és soha nem találunk bennük semmilyen isteni kiábrázolást, figuratív elemet, ahogyan nem mutatnak barokkos, neoromantikus elemeket sem. A Nagy Ignác utcai templomban antik elemek keverednek modern funkciókkal, illetve gyönyörű, színes ablaküvegeken át festi meg a falakat a napfény.
Az ablakok Róth Miksa munkáját dicsérik, egy kivételével – amelyet egy 56-os lövedék tört be – eredetiek.
„Ezek az elemek Pecz víziójának képezik részét, nem a hagyományos unitárius templomoknak, de természetesen nagyon büszkék vagyunk rájuk” – emeli ki a lelkész.
Lehallgatókészülék, neonfelirat, elzsarolt terület
A 20. század történelmének váratlan fordulatai az unitárius templom sorsát is befolyásolták. Az eredetileg ötvenévesre tervezett együttműködés a Holtzspach-Majorossy céggel alig tizenhat év után, 1906-ban meghiúsult, ugyanis a cég csődbe ment. A gyülekezet az épületet kivásárolta, amit aztán rentábilisan használtak, jelentős jövedelemre tettek szert általa, amelyet a közösségépítésbe, más székhelyű gyülekezetek alapításába vissza is forgattak.
„Voltak időszakok, amikor nagyon jól ment a gyülekezetnek, de a háborúk, gazdasági válságok éreztették hatásukat. Megható leírásokat olvashatunk arról, hogy gyakorlatilag nem bírták működtetni az épületet, nem volt fa, nem tudtak fűteni, küszködtek. Az 1950-es államosítás, ha nem is jól, de ezt a helyzetet megoldotta azzal, hogy az egyháztól elvették az épület nagyobb részét. Ez sem volt egyszerű folyamat: éveken át engedélyek, szabályozások megszerzésével próbálták tisztázni, a ház mennyi részét és hogyan használhatja az egyház. Bár a gyülekezet működhetett, a lelkészlakást, az irodát és a templomteret sosem vették el, ha érkezett például egy segédlelkész, annak csak hosszas kérvényezés után adtak lakást a házban” – osztja meg Czire Szabolcs.
Az épületet különböző részeit bérlők vették birtokba, a földszinten egykor csemegebolt üzemelt, aminek neonfelirata nemrég került csak le a homlokzatról, de ügyvédi iroda is volt itt, annak nyomát nemcsak a cégér, de az álmennyezet alá rejtett lehallgatókészülékek is őrizték a felújításig
– teszi hozzá a lelkipásztor.
Mára az egész ház az egyházkerület tulajdonában áll. A sarokház földszintjén a Szervét Mihály Kulturális Központ és egy óvoda működik, az emeleteken a templom és az egyházi hivatal egységei mellett számos bérbeadott lakás rejtőzik. Az unitáriusok budapesti közösségnek 540 fizető tagja van, nyilvántartásuk néhány ezer fő. Gyakoriak a betérések. Egy sokszínű, hangulatos, elfogadó és befogadó közösség gyűlik itt össze minden vasárnap, várnak szeretettel mindenkit, aki érdeklődik felekezetük, templomuk iránt.
