Szöveg: Ferenczi-Bónis Orsolya
Fotó: Földházi Árpád
Hozzá belépve nemcsak a testünk, de a lelkünk is jóllakik. Ugyan a pultja édességek helyett átmenetileg csak maltertől roskadozik, így is olyan természetes életvidámsággal fogad minket, mintha rég nem látott barátait vendégelné meg. Ahogy sodró lendülettel mesélni kezd, már értjük, mit jelenthet Budafoknak a Majecsko cukrászda és lengyel–olasz származású megálmodója, Wanot Maja.
Az első vendégek vagyunk itt, az új cukrászdaépületben?
Igen, az előző üzletemet be kellett zárnom, de az új művészeti és helytörténeti galériában nemsokára újranyithat a cukrászda. Nagyon örülök, hogy így alakult, mert ezáltal a kis helyiség a közösségi tér része lehet, a művészeti kiállítások szervezőivel pedig összekapcsolódhatnak az elképzeléseink. Miután a gyerekek Budafokról tanultak, miért ne gyakorolhatnának a konyhában is?
Szinte látni a szikrákat, ahogyan az új ötletek kipattannak a fejéből. Háromgyerekes édesanyaként mi hajtja, hogy még több időt töltsön a konyhában, hogy még több gyerekkel foglalkozzon, nyaranta főzőtábort szervezzen?
A nagymamám mindig azt mondta, hogy a gyerek vagy tiszta, vagy boldog. Én is ezt látom a saját családomban. Szükség van az önfeledtségre, ahogy játék közben, úgy a konyhában is. Nem baj, ha törik a tojás, ha száll a liszt, ez jó terep arra, hogy megértsék, szabad hibázni, mert így tapasztalnak, tanulnak. Ezt az élményt szeretném megosztani a környékbeli gyerekekkel is.
Könnyen megtalálja a hangot a kicsikkel?
Azt hiszem, igen. Felszabadító élmény a gyerekek részéről érkező elfogadás. Nem beszélek tökéletesen magyarul, ők mégis teljes nyitottsággal állnak hozzám, benne vannak mindenben, és ha nincs félelem, jönnek is az ötletek. Így jutott eszembe például, hogy a gyerekek a cukrászda előtti területen palántákat fogadhassanak örökbe. Igyekszem környezettudatosan élni, odafigyelésre, törődésre nevelni, fogtam hát a régi üvegeimet, és bazsalikomot, rozmaringot ültettem beléjük, amelyeket aztán a környékbeli gyerekek gondoztak. Jöttek az iskolából, és útközben meglocsolgatták a növényeiket, közben kaptak egy sütit is a kezükbe…
Hiányzik?
Nagyon. Annyira vágyom már a találkozásokra! Varsóban végeztem pedagógusként, és a tanításban ugyanaz fogott meg, ami a cukrászatban is a legfontosabb, hogy emberekkel foglalkozhatok. Találkozhatok velük, beszélgethetünk, segíthetek a választásban, hellyel kínálhatom őket, láthatom, hogy ízlik, amit készítettem. Ez nagyon sokat ad.
A budafoki művészeti és helytörténeti galéria, azaz a Magdolna Udvar célja, hogy kiállító- és közösségi térként összekösse a városrész múltját, illetve jelenét. Az épület, amelyben Wanot Maja cukrászdája is helyet kap, várhatóan a járvány lecsengése után nyitja meg kapuit a látogatók előtt
Miért lett pedagógusból cukrásszá?
Miután tíz évet dolgoztam pedagógusként, bevallom, elfáradtam kicsit. A sütést viszont mindig is élveztem. Szeretem benne az alkotás, a kísérletezés lehetőségét, a receptek fejlesztését. Egyszerre szenvedély és kikapcsolódás. Komolyra akkor fordult a dolog, amikor egy lengyelországi látogatáskor a nagymamám három, kézzel írt receptfüzetet ajándékozott nekem, mondván, egyszer még hasznomra válnak. Tényleg így lett. Elkezdtem sütni a bennük lévő receptek alapján, és azt láttam, hogy amit készítek, az nemcsak ízlik az embereknek, de a házi, friss, természetes alapanyagokból, hagyományos módon készült finomságok a saját nagyszüleiket, a saját gyermekkorukat idézik vissza. Ezt látva mertem belevágni a sütödébe. Azóta a nagymamám ajánlása alapján készített sajttorta a specialitásommá vált, de tervezek – édesapám nyomán – olasz szendvicseket, desszerteket is készíteni.
Édesanyja lengyel, édesapja olasz. Hogyhogy Magyarországon talált otthonra?
Egyetemistaként ismerkedtem meg a férjemmel. Az első találkozást követően hónapokig leveleztünk, s amikor újra személyesen találkozhattunk, már tudtuk, ez a kapcsolat nagyon fontos számunkra. Diplomázás után Budapestre költöztem, és összeházasodtunk. A férjem kicsit aggódott, hogyan fogok boldogulni, mivel akkor még nem beszéltem magyarul, én azonban cseppet sem féltem ettől. Egyszerűen tudtam, hogy minden jól alakul majd. Így is lett. Rögtön találtam munkát egy angol nyelvű óvodában.
Egyből ide költöztek?
Egy kis kitérővel. Az első gyermekünket várva Lengyelországba költöztünk, hogy közel lehessek anyukámhoz és a nővéremhez. Varsónak egy külső, hangulatos részén laktunk, ahol mindenki ismert mindenkit. Amikor eldöntöttük, hogy visszaköltözünk Magyarországra, azt mondtam a férjemnek, ha talál nekem olyan helyet, mint ahol akkor laktunk, szó nélkül megyek.
Ez a hely lett Budafok?
Igen. Ahogy képeket nézegettünk és olvasgattunk róla, mindketten úgy éreztük, itt jó lesz nekünk. Találtunk egy lakást pici kerttel. Olyan otthont kerestünk, ahol a közös jövőnket tervezhetjük, építhetjük. Az első pillanattól megfogott a környék hangulata, és azóta is nagyon szeretek itt élni. Az egyik magyar barátnőm – nagyon büszke vagyok arra is, hogy vannak magyar barátnőim – nemrég azt mondta nekem: „Te nem vagy lengyel, te nem vagy olasz, te budafoki vagy!” Jó volt ez hallani, mert én is azt érzem, hogy már része vagyok ennek a pici városkának.
A Majecsko jelmondata Made with love, azaz szeretettel készítve. Fontos, hogy helyben, a helyi közösségnek süt?
Úgy érzem, az édességek ettől válnak igazán személyessé. Az is megtiszteltetés, hogy én süthetem a kerület süteményét is, az almás-túrós pitét budafoki pezsgőkrémmel. Mindent megteszek, hogy olyan helyet alakítsak ki, ahol a budafokiak nyugodtan és önfeledten tölthetik az időt, miközben egészséges és természetes finomságokat fogyasztanak.
Ezzel már a slow food gondolatiságára is eveztünk. Magáénak érzi ezt a szellemiséget?
Nagyon közel áll hozzám az olasz hagyományokból az, hogy az étkezéseket szertartásként élik meg. Az egész család együtt ül le, örülnek egymásnak, beszélgetnek, vitatkoznak. Annyira fontos lenne, hogy erre rászánjuk az időt, hiszen a napok csak futnak, nem szabad várnunk a megfelelő pillanatra, hanem magunknak kell megteremtenünk és megélnünk. Amikor eszünk, ne játsszunk a telefonunkkal, ne nézzünk filmet! A sétálás, az olvasás pillanatait is úgy éljük meg, hogy csak azzal foglalkozzunk. Ez most a gyerekeink miatt különösen fontos. Utánuk kell kapnunk, és visszahúznunk őket a virtuális világból.
Sok energiát ad a környezetének, vajon miből töltekezik?
Abból, amit visszakapok. Mert visszakapok mindent, amit adok: a mosolyt, a csillogást a szemben, a kedves szavakat. Ezeken kívül a férjem biztatásából, a barátnőim segítségéből. Az érzésből, hogy nem vagyok egyedül: a számomra fontos emberek velem tartanak az úton.
Kevés embert hallani akkora rajongással beszélni Tihanyról, mint Punk Ferencet. Ráadásul egy olyan Tihanyról, aminek már a nyomai is alig lelhetők fel, amit már elképzelni is nehéz. Lékhalászokról, kecskeköröm-árusításról, hegyenjárókról, Illyés Gyulának szatyorban hordott éti csigáról, 1956-ról és még számos, regénybe illő dologról beszélgettünk az általa alapított Ferenc Pince Csárdában.
Egy műgyűjtő házaspár és egy derűs kisváros egymásra találása – a balatonfüredi Modern Műtárban Szöllősi-Nagy András és Nemes Judit vendégei voltunk.
Egész emberi-történelmi tudásunk olyan esetleges, mint Oma elbeszélései. Bizonyos elemei összeillenek, mások nem. A képzelet által kiszínezett múlt – sőt: a jelen – egy-egy darabja néha felbukkan és fellobban, mint a láng, aztán elenyészik. Emlékek. Illatok. Kertek. Tárgyak. Könyvek. Lábnyomok. Töredékek Tihanyból.
Közel száz évvel ezelőtt Klebelsberg Kunó javaslatára alapították meg a Balatoni Limnológiai Kutatóintézetet, amely számos szervezeti átalakulást és viszontagságot túlélve sikeresebben működik, mint valaha. A Hun-Ren Magyar Kutatási Hálózat alá tartozó, tihanyi székhelyű intézményben nemcsak magas színvonalú szakmai munka folyik, de egész évben várják a látogatókat is.
Apró, élénklila színű virág, kincset érő olaj. A tihanyi levendula története csaknem száz évvel ezelőtt kezdődött, egy-egy elhivatott embernek köszönhetően pedig a jövőnek is tovább íródhat. Bittmann Eszterrel, a Lavender Tihany ügyvezetőjével a Belső-tó partján lévő üzemben beszélgettünk a félsziget ikonikus növényéről.
Minden reggelt azzal a gondolattal kezd, mit és hogyan lehetne javítani a munkájában, de ismeri a megelégedettség érzését is. Ifjabb Figula Mihály életében kérdőjelek ugyan nem voltak a hivatását illetően, nehezebb megállók igen. Interjú.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
