A millennium esztendejében, 1896-ban az egész ország valóságos lázban égett. Eseményekkel volt tele az egész év, megnyílt a nagy budapesti kiállítás, épületeket avattak, szobrokat emeltek, gyűléseket rendeztek szerte Magyarországon. Ebben a zajos, ünneplő felfordulásban kevés figyelem esett a Komárom vármegyei Alsógalla szomszédságában kialakult bányatelepre, ahol pedig különös, nagy jövőt ígérő karácsonyt ünnepeltek: az új szénbányából, közelebbről a gróf Esterházy Ferenc aknából december 24-én felszínre jött első csille szenet köszöntötték.
A gyorsan felfutó bánya hamarosan önálló települést növesztett maga köré, amelyet 1903-tól már Tatabányának neveztek. Amikor tehát a mostani képeslapunk készült, még egészen új élmény volt az egész bányászat, amely üzemek és gyárak sorát vonzotta a közelbe. Ez az újdonságérzés teszi érthetővé, hogy a nevezetes épületek, festői tájak és élénk nagyvárosok fényképe mellett miért került képeslapra a bánya egyik légaknája (szellőző aknája), illetve annak felépítménye is.
Talán egy kicsit dicsekedett is vele ennek a lapnak a küldője. Csernák Sárika nagyságos úrleány az Ung megyei Nagykaposon, a gyógyszertárban hadd lássa, hogy lám, nálunk már ilyen is van. A levél pedig így szól:
Leveledet megkaptam Sárikám, a jelzett időben várlak. Ne tartson vissza semmi, az ok, amit írtál, nem számít, mellékes. Addig is írj, mert még igen hosszú a terminus. Csókollak gyerekekkel együtt. T(ata)bánya, 1918. VI. 22. Mici
Sorozatunk előző része itt olvasható:
