Szent Cecília ókeresztény vértanú ünnepét november 22-én tartjuk. Cecília Rómában élt a harmadik évszázadban. Legendájából megtudjuk, hogy a fiatal lány mélyen hitt abban, hogy egy angyal őrzi Krisztus iránti szerelmét és szüzességet. Nemesi származású apja pogány vőlegényt választott számára, Cecília azonban az esküvőt követő nászéjszakán elmondta titkát Valerianusnak. Hozzátette, hogy ha elfogadja és tiszteletben tartja Cecília Krisztus iránti szerelmét, ő is látni fogja az angyalt. Az ifjú megtért, és miután megkeresztelték, meglátta az angyalt, aki a szüzességet és vértanúságot jelképező liliomból és rózsából font koszorút helyezett mindkettőjük fejére.
Az angyal megkérdezte Valerianust, mire vágyik legjobban. Az ifjú azt kérte, hogy a testvére, Tiburtius is térjen meg. Cecília segítségével Tiburtius is hívő kereszténnyé vált, a két ifjút azonban bevádolták a bírónál. Mivel megtagadták az előírt áldozati ceremóniát, a bírónak a Jupiter-oltárhoz kellett volna vezetnie őket, hogy áldozzanak az isteneknek, vagy karddal azonnal kivégzik őket. A bíró azonban csodálta a fiatalok bátorságát és a házába vitte őket. Cecília utánuk ment, majd miután a bírót és háza népét is megtérítette, a következő szavakkal bíztatta a vértanúságra készülőket:
,,Rajta, Krisztus katonái! Tegyétek le a sötétség fegyvereit, és ragadjátok meg a világosság fegyvereit!”
Alig temethette el társait, Cecíliát a prefektus elé állították. A lány az őt hallgató sokaságot is megtérítette, a prefektus azonban megmakacsolta magát a hitetlenségben. A Cecília kivégzésével megbízott hóhér nem tudta megölni a lányt, aki három kardcsapást is túlélt. Ősi hagyomány szerint ezután joga lett volna az élethez, de már csak három napig élt, majd elvérzett barátai karjai között. A három nap alatt mindenét szét tudta osztani a szegények között, házából pedig templomot alapított. Ünnepét már 545-ben november 22-én tartották Rómában.
A legenda szerint Cecília látomásban mutatta meg Paszkál pápának, hogy hol találják meg a holttestét. A lány halálában is úgy feküdt, mintha csak mély álomba merült volna. Abban a helyzetben hagyták a holttestet, ahogyan rátaláltak, úgy emelték egy márványlapra, majd helyezték be egy szarkofágba, amelyben átvitték a trasteverei bazilikába.
Sfondrati Paulus bíboros 1599-ben a bazilika renoválása alkalmával számos tanú előtt felnyitotta a Cecília holttestét tartalmazó szarkofágot. A szarkofágban Cecília ugyanúgy feküdt, mintha továbbra is mély álmát aludná. A bíboros Stefano Madernót bízta meg, hogy az alapján, amit látott, készítse el Cecília szobrát.
Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumában arról olvashatunk, hogy Cecíliát élettörténetének egy mozzanata tette az egyházi zene védőszentjévé. A lány esküvőjére menet hangszerektől kísérve énekelt Istennek:
„Legyen az én szívem szeplőtelen, csak ne rendüljek meg!”
Ahogyan azt Diós István A szentek élete című munkájában is leírja, legendája fordítása során hiba történhetett, ezért azt hitték, Cecília maga játszott az orgonán, így lett a szent zene védőszentje.
A népi hiedelemvilág Cecília legendáját sajátos képzetekkel bővítette. E szerint a szűz égi muzsikussá vált, méghozzá Dávid királlyal együtt. A népi hit szerint ugyanis Cecília – Cicella – a Holdban él és táncol, miközben Dávid király hegedül neki. Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában arról olvashatunk, Szegeden úgy mesélték, hogy Cicella és Dávid azt kérte Istentől, hogy fiatalok maradhassanak, a szűz táncolhasson, a király pedig muzsikálhasson.
„Ezért az Úristen a Holdba tette őket. Amikor a Hold megújul, megújul Cicölle is. Azóta mindig táncol, Dávid meg hegedül. Nem jó azonban a holdba belenézni, mert ha valaki akkor néz bele, amikor a hegedű húrja elpattan, az megvakul.”
A történetnek egy változata szerint, amikor Isten megkérdezte Cicellatól, hogy mit szeretne a legjobban, a lány azt mondta, hogy táncolni, azt azonban elfelejtette hozzátenni, hogy örökre fiatal akar maradni. Ezért mostanra úgy megöregedett, hogy miközben táncol, még a csontjai is zörögnek, és van, aki ezt a zörgést hallani is véli. Egy másik változat szerint Cicella nem a Holdban, hanem a babiloni torony tetején táncol, vagy onnan lép át a holdvilágba Dáviddal.
Cecília alakjához még olyan hiedelmek is kötődnek, mint hogy a lány figyelmeztette az embereket, hogy ha már nem adakoznak a szegényeknek, akkor vége lesz a világnak, vagy hogy holdfogytakor Cicella takarja el szoknyájával a holdat, amikor viszont a Hold megújul, Cicella is megfiatalodik. Cecíliának a népi hitben megrajzolt alakjához fűződnek a következő szólások is: ha valaki nagyon sokáig él, arra azt mondják, hogy „örökké él, mint Cicella”, aki pedig nem gondol a halálra, csak az anyagaikat halmozza, az „örökké akar élni, mint Cicella”.
Fotók forrása: Wikimédia.
