Öt terem, meghökkentő gondolati ív, jelképek, megsárgult levelek, kortárs installáció. Széchenyi porcelán tintatartója, Pulszky Ferenc levéltárcája, Karikó Katalin Nobel-díja.
A Nemzeti Múzeum új kiállításán, melynek a címét – Varázshatalom – Tudás. Közösség. Akadémia. –Széchenyi 1842-ben elmondott beszéde ihlette, felülemelkedett a kötelező tudománytörténeti összefoglaláson. Tudóstársaságunknak a társadalomban, nemzeti történelmünkben elfoglalt helyét mutatja be, azt az utat, amely során nyelvünk a tudomány egyik érvényes nyelvévé vált.
Azt is mondhatjuk, hogy míg történelmünk vérzivataros, addig tudománytörténetünk diadalmenet. Mert a magyarokra, hála a különleges nyelvnek és az individualista lelki alkatnak, nagyon is illik az, amit Szent-Györgyi Albert minden felfedezés lényegének tartott: „Látni, amit mindenki lát, és közben arra gondolni, amire még senki.” Mátyás korától hiába törekedtek a nagy elmék egy akadémia létrehozására, Bél Mátyás, Bod Péter, Bessenyei György is csak áhítozott róla, míg akaratuk Széchenyi jóvoltából megvalósult. Éppen kétszáz éve ennek.
A kiállításon a tudósok személyes tárgyai, munkaeszközeik és portréik mellett érintőképernyőről az egész kárpát-medencei tudománytörténet megismerhető. Ezért van, hogy bár a kiállítás öt terme nem olyan nagy, mégis órákat el lehet tölteni bennük. Van jelentősége a fénynek, a sötétnek, a színeknek, a patinás arcképek kattogó fogaskerekek közepében pedig azt jelzik: mindenki hozzátette a magáét, hajtotta előre a kereket. Bartók tekerőlantja, Roska Botond előadása, a Gömböc, lézerképek és márvány mellszobrok adják ki a folytonosságot.
Andics Erzsébet volt az első női akadémikus, a Tanácsköztársaság után kezdődött a tudósok politikai alapú listázása, és Toldy Ferenc volt az első, akit az 1865-ben átadott székházban felravataloztak. Mérföldkövek ezek is, de más típusúak, mint egy tudományos áttörés. Éppen ezek mutatják meg, hogy a tudós testület soha nem volt, nem lehetett független, már Széchenyi is elégedetlenkedett az aktuális vezetőkkel, Klebelsberg pedig az állam túlhatalmától óvott. Minden korban volt kihívás, feladat, nehéz időket még nehezebbek követték. Hol a magyar nyelvűséget kellett védeni, hol az áltudományok szemfényvesztése ellen kellett küzdeni, állami diktatúra, pénzhiány, csupa kemény ellenfél. És most itt a mesterséges intelligencia, de nem ellenfélként. Hogy miért nem, az kiderül a kiállítás legvégén.
Kapcsolódó írásunk:
| A Varázshatalom – Tudás. Közösség. Akadémia kiállítást a Magyar Nemzeti Múzeumban október 26-ig lehet megtekinteni. |
