Sárkányok hátán ég és föld között

Egri születésű vagyok, tizennyolc éves koromig a városban éltem, de a közelében található Apolló sportrepülőtéren korábban még sosem jártam. Ha kelet felé, a Vécsey-völgyön keresztül hagyjuk el Egert, egy kis kaptató és az első nagy jobbos után oda is érünk. Nem lehet eltéveszteni, a domb tetejéről csoda szép kilátás nyílik a Bükk vonulataira, előtérben a tekintélyt parancsoló Eged-heggyel. A reptéren Marozsán Ervinnel találkozom, aki több mint húsz éve szeretett bele a repülésbe, ma már motoros sárkányrepülővel és ultrakönnyű repülővel is szárnyal az égen. Ervint gyerekkora óta ismerem, de erről a szenvedélyéről csak pár éve szereztem tudomást. Mindig precíz, megfontolt és határozott embernek ismertem, ezek a tulajdonságok pedig mind jól jönnek annak, aki pilótának áll. Ervin körbevezet minket a kis repülőtéren, megmutatja, hol pihen az ő sárkánya, merre van a kisrepülők hangárja, és az olyan kérdéseimre is, mint hogy le tudna-e itt szállni egy nagy utasszállító, a legnagyobb nyugalommal, humorral válaszol: persze, ha muszáj lenne. „Mondjuk azokból a szőlőkből nem sok maradna” – mutat rá a tőlünk 600-700 méterre, a füves kifutópálya végén sorakozó tőkékre.

„1996-ban repültem először, a maklári reptéren egy Cessnával szálltunk fel édesanyám születésnapján. Később, a kilencvenes évek végén Zamárdiban vettem részt egy sárkányos élményrepülésen, majd a kétezres években olyan helyre költöztünk Egerben, ahonnan ráláttam az Eged-hegyre, amelyről sokan repülnek siklóernyővel. 2002-ben érett meg bennem az elhatározás, hogy repülni akarok, el is végeztem egy siklóernyős-tanfolyamot, majd pár évig gyalogos siklóernyőztem. Ezután viszont hosszabb szünet következett” – meséli Ervin. Több évig motorozott, szüksége volt a folyamatos adrenalinlöketre, ám az aszfalton száguldásnak a veszélyes oldalát is többször megtapasztalta. „2017 körül úgy éreztem, valami mást kell csinálnom, tágítani szeretném a határaimat.” Ekkor kezdett bele a hátimotoros siklóernyőzésbe, de mivel azzal a géppel macerás felszállni, nagyjából két év múlva átnyergelt a motoros sárkányrepülőre. Az egyik barátja az egri repülőgépgyárban dolgozott, ő ajánlotta neki, hogy van egy „megérős” eladó használt gép, le kellene csapni rá. Megvette, felújította: új szárnyat vásárolt rá, s egy üzembiztosabb, négyhengeres, négyütemű motorra cserélte a kétüteműt. Ebben segítette, hogy egyetemi tanulmányai előtt autószerelőnek tanult. „A felújítás során az egri repülőgépgyár támogatását is élveztem. Olyan volt ez, mint amikor átszállsz egy Trabantból mondjuk egy Opelbe” – magyarázza, hogy laikusként is értsük, milyen előrelépést tett. 2023-ban megszerezte az ultrakönnyű repülőgépre a szakszolgálati engedélyt, ezzel itthon a 450 kilogramm alatti gépekkel lehet felemelkedni.

Nem felejthetjük el, hogy a repülési szabályokat mindig be kell tartani, ezeket a törvényeket vérrel írták

„Mi az a három szó, ami eszedbe jut, ha a felhők felett repülsz?” – teszem fel a csak számomra egyszerűnek tűnő kérdést. Kis gondolkodás után Ervin ezeket sorolja: szép látvány, nyugalom, békesség. „Kevés embernek adatik meg, hogy maga repülhessen, kevesen látják így a felhőket felülről” – jegyzi meg, hozzátéve: bár az utóbbi két évtizedben sokkal biztonságosabb lett a repülés, a pilóták mindig kockáztatják egy kicsit az életüket az egyedi élményért. A repülés már csak ezért is jóval komolyabb dolog, mint egy hobbi. A legemlékezetesebb utak között említi az Eger–Balaton-repülőtúrát, amikor volt oktatójával, Farkas Tiborral hosszában átszelték a Balatont. Különleges élménynek tartja a tavak fölötti repülést: az egerbaktai és a rudabányai „tengerszem”, a Lázbérci-víztározó nagy kedvencei. „Varázslatos a téli, alacsony felhők fölötti repülés is. Olyan, mintha egy hótenger felett szállnánk” – mondja.

Itt nézheti meg a galériát!

Mikor példaképéről kérdezem, nem gondolkodik hosszan, azonnal rávágja: „Thuróczy Endre, aki jó barátom is. Ő mindent elért a motoros szakágban, amit el lehet, sokszoros országos bajnok, Európa- és világbajnoki címet is szerzett.” Ervin maga is indult már a Pipis-kupán és egy nyíregyházi versenyen. Vajon hogyan kell elképzelnünk egy ilyen megméretést? „Összetett versenyek ezek, sok mindenre oda kell figyelni. Megadott természeti képződményeket kell fénykép alapján megtalálni és bejelölni a helyüket a térképen. Az útvonalon körülbelül 150 méter széles, úgynevezett időkapuk között kell átrepülni, közben végig tartani az előre megadott sebességet és időre odaérni a fordulópontokra, mindezt persze GPS használata nélkül. A gyalogos sárkányrepülőknek pedig távrepülő versenyeket rendeznek, ahol minél gyorsabban kell teljesíteni a megadott távot. Ennél a termikek megtalálása a lényeg. Ezek a környező levegőhöz képest melegebb s ezért felfelé emelkedő légáramlatok, amelyek akár két-háromezer méter magasságig is felérhetnek.

Beszélgetésünk közben azon gondolkodom, hogy a hazai és külföldi sportcsatornákon szinte egyáltalán nem láthatunk ilyen versenyeket, pedig egy kerékpáros egyéni időfutam sem feltétlen látványosabb és izgalmasabb. Ahogy a Tour de France-on, úgy a sárkányrepülés-versenyeken is lehetne hozzáadott értékként szép tájakat mutatni, a dróntechnológiával pedig már nem lenne nagy kihívás a közvetítés. Ervin megerősíti: egyáltalán nem kap médiatámogatást a gyalogossárkány-sport, ennek pedig sok oka lehet. Csökkent a népszerűsége, egyre kevésbé van utánpótlás, a magas költségek és a nehézkes logisztika miatt kevesebben repülnek így, mint a hetvenes-nyolcvanas években, amikor szinte tömegsport volt, mert a Magyar Honvédelmi Szövetség kiemelten támogatta. Ma a siklóernyőt csak berakjuk a hátizsákba, felülünk vele egy vonatra, és az ország vagy Európa bármely pontján repülhetünk. Egy sárkányrepülővel ez sokkal bonyolultabb.

„Én mégis váltottam, mert másfajta élményre vágytam. A motoros sárkánnyal kinyílik a világ, sokkal nagyobb távokat be tudok járni, ráadásul az ország szépségeit jóval alacsonyabbról fel tudom fedezni, nem vagyok kitéve a termikeknek. Akár 150-200 méter magasból is megcsodálhatom a kedvenc helyeimet. Egy siklóernyővel vagy gyalogos sárkánnyal nehezebb a felszállás is, egy motoros sárkányrepülőnél kis túlzással csak gázt adsz, és repülsz. Persze előtte technikailag jól felkészíted a gépet, és utánanézel az időjárási viszonyoknak. Kisrepülővel még messzebbre mehetsz, kényelmesebb is ráadásul. És a közösség is jó: kicsi, de összetartó; bajtársias a viszony. A repülés utáni nyáresti közös bográcsozások, a pilótatalálkozók mindig emlékezetesek.”

Hogy mennyibe kerül mindez, mennyit kell egy új vagy jó használt gépre fordítani, mekkorák a fenntartási költségek? „A repülésből könnyen lehetsz milliomos, ha előtte már milliárdos voltál – idézi Ervin mosolyogva a pilóták által sokat emlegetett mondást. – Nagyjából 2,5 millió forinttól indul egy megbízható használt kétszemélyes motoros sárkányrepülő ára. A hangár bérleti díja havi 20-40 ezer forint, az éves műszaki vizsga és a biztosítások pedig 60 ezer forint körül alakulnak. Ha valamit javítani kell, pláne, ha te nem tudod megcsinálni, az százezrekbe kerülhet. Sok alkatrész üzemórás, illetve időkorlátos, azaz akkor is ki kell cserélni bizonyos idő után, ha a pilóta egy percet sem használta a gépet, mert a korrózió közben megehette. Mindez persze a minél nagyobb biztonságot szolgálja.”

Végezetül már csak egy dologra vagyok kíváncsi: ő vajon félelem nélkül emelkedik el a földtől? „Olykor kényelmetlenebbül érzem magam, főleg turbulens időjárási viszonyok között, de ez nem állít meg. Muszáj rossz időben is repülni, hogy tágítsuk a határainkat, és rutint szerezzünk – válaszolja. – Kerekes László »Guriga« mondását igyekszem észben tartani, egy előadásán hallottam tőle: »Félni kötelező, de megijedni tilos«. Előbbi esetén elővigyázatos vagy, figyelsz, az utóbbi esetben leblokkolsz, időt vesztesz, és az az életedbe is kerülhet. Azt sem felejthetjük el, hogy a repülési szabályokat mindig be kell tartani, ezeket a törvényeket vérrel írták. Ahhoz, hogy ma ilyen biztonsággal tudjunk repülni, kellettek a korábbi idők pilótái, akik kitaposták előttünk az utat.”