A húsvéti ünnepkör a húsvétvasárnapot megelőző virágvasárnappal kezdődik, amely Jézus Jeruzsálembe érkezésének emlékünnepe. Az emberek a szamárháton bevonuló Úr elé zöld gallyakat és saját ruháikat helyeztek. Ennek emlékére tartják a virágvasárnapi körmeneteket és a pálmaszentelést – a pálma helyettesítőjeként szentelik hazánkban a barkát. Magyarországon a középkorban még szokás volt, hogy a körmenet során a hívek ruháikat az útra terítették. Ebből alakult ki az a hiedelem, hogy virágvasárnap kell kitenni a téli ruhákat az udvarra szellőzni, mielőtt eltennék azokat.
A barkaszedésre jellemzően az ünnep vigíliáján, virágszombaton került sor. A barkagyűjtésnek is megvoltak a maga hagyományai, sok helyütt a falusi tanító vezetésével mentek ágakat vágni az iskolás gyerekek. A fiúk bokrétás fejfedőt, a lányok virágkoszorút viseltek, és miután összegyűjtötték a szükséges barkamennyiséget a közeli erdőben, letelepedtek és megették a magukkal hozott ennivalót.
Visszafelé egyházi énekeket énekeltek, majd a templomot háromszor megkerülve bevitték az ágakat az oltár mellé. A barkát a virágvasárnapi nagymise előtt szentelte meg a pap, majd kiosztotta a híveknek. Ezután az ünneplők barkával a kezükben körmenetben megkerülték a templomot. Amikor visszaérkeztek, a pap a körmeneti kereszttel háromszor megzörgette az ajtót, majd a hívek bevonultak a templomba, hogy részt vegyenek a nagymisén. A mise után a megszentelt ágakat hazavitték, mert különleges erőt tulajdonítottak neki.
Rontást űz, gyógyít, elhárítja a villámot
Bálint Sándor Karácsony, húsvét, pünkösd – A nagyünnepek hazai és közép-európai hagyományvilágából című kötetében olvashatjuk, hogy a népi hit a szentelt barkát alkalmas tartotta rontás elűzésére, a mennydörgés és a villámlás elhárítására, gyógyításra. A szentelésről hazahozott barkával megveregették az eladó lányokat, hogy kérőre találjanak, a gyerekeket, hogy egészségesek maradjanak, és még a jószágokat is. E szokás az aprószenteki korbácsolással keveredett. A vesszőzésre használt zöld ág a megújuló élet archaikus jelképe, ezért rontásűzésre, egészségvarázslásra különösen alkalmasnak tartották.
Szokás volt, hogy a szentelt barkából keresztet készítettek, és felszegezték a pajta ajtajára, a mestergerenda mellé vagy a sertésól küszöbje alá tették, hogy a jószágokat ne érje rontás. A barkát belekeverték az állatok ételébe, vagy egy-egy vastagabb ággal kavargatták a takarmányt. A családtagok maguk is lenyeltek egy-egy szem barkát hideglelés vagy torokfájás ellen. Ha a jószág homlokán szétdörgöltek egy szemet, nem csapott belé a villám. A méhkasok elé tették, hogy a méhek sok mézet gyűjtsenek, a kútba dobták, hogy jó vize legyen. A legelterjedtebb hiedelem szerint a villámcsapás és tűzvész ellen is megvédi a házat. A szentelt barka jelentősége a népi hitben a szentelt gyertyáéhoz volt hasonlatos.
Virágvasárnaphoz archaikus tavaszünneplő hagyományok is fűződtek. A gyerekek kolompot kötöttek a nyakukba, és az utcákon szaladgálva kolompoltak. Este a legények befogtak egy lovat az ekébe, és a lányos házak udvarán vagy kertjében barázdát szántottak, és virágmagot vetettek vagy az ablak alá orgonatövet ültettek. A lányok – olykor a legényekkel együtt – a tavasz érkezését jelképező zöld ágakkal énekelve vonultak fel.
Kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget!
Virágvasárnaphoz kapcsolódott két jellegzetes leányszokás. A kiszejárás során énekelve végigvitték a településen a telet, böjtöt, betegségeket megszemélyesítő, ruhába öltöztetett kiszebábot, majd vízbe dobták vagy elégették. Dömötör Tekla Magyar néprajz kötetében olvashatjuk, hogy a kiszi szó a korpából készült savanyúlevest, jellegzetes böjti ételt jelenti.
Már a kiszebáb ruháinak kiválogatása is fontos feladat volt, a falun való végigvitelének pedig különleges jelentőséget tulajdonítottak, úgy vélték, akik viszik a kiszebábot, hamarosan férjhez mennek. A falun körbehordott bábot szétszedték, hogy a vízbe dobják, a lányok még megragadtak egy-egy maroknyi szalmát, és a vízbe dobott szalmacsomókból jósoltak. Szokás volt az is, hogy elégették a bábot, ilyenkor körbetáncolták a tüzet.
A villőzés során a tavaszt jelképező, feldíszített fűzfaágat vittek körbe a lányok kis csoportokra oszolva. Dömötör Tekla a szó eredetére több magyarázatot kínál, származhat a szláv vila, vily (tündér) szóból vagy a latin eredetű villus (lomb) szóból. A villőágakat termékenységi és házasodási varázslásokhoz is használták. A kisze kivitele és a villő behozatala több helyen összekötődött, így adódott a feltételezés, hogy a tél kivitelét, illetve a tavasz behozatalát jelképezik.
Kiemelt fotó: Virágvasárnapi körmenet. Fotó: MTI / Czeglédi Zsolt
