Enyhe kanyar
Évezredeket érintő csalinkázás Veszprém szűk utcáin Muszatics Péter író, filmtörténész, fesztiválkurátor vezetésével.
Szöveg: Demeter Anna
Fotó: Földházi Árpád
A veszprémi Pekedli szatócsboltban Kis Nóra és Juhász Péter napról napra azért dolgozik, hogy megbízható, környékbeli termelők készítményeit varázsolják az asztalokra.
Létezik egy mondás, miszerint minden, a háztartás vezetéséhez szükséges alapanyag elérhető élőhelyünk harminc kilométeres körzetében. E régi korokba visszarepítő gondolatra alapozta döntését két fiatal, aki fővárosi életét maga mögött hagyva költözött Veszprémbe. Itt dolgoznak napról napra azon, hogy megbízható termelők természetes készítményeit varázsolják az asztalokra. A nagy múltú város egyikőjüknek sem volt ismeretlen. Kis Nóra édesapja helyi születésű, Juhász Péter pedig főiskolai éveit töltötte a településen.
„Mindig fontos volt nekünk, hogy tudjuk, honnan és milyen alapanyagok kerülnek az otthonunkba. Budapesten rengeteg kosárközösség és webáruház működik ebben a szellemiségben, máshol ez kevésbé jellemző” – mondják. Emiatt hoztak létre hamarosan saját vállalkozást új lakóhelyükön. A költözésük után többek között a megye friss tejtermékeinek, húsáruinak, illetve szezonális zöldségek, kovászos pékáruk vagy éppen ökotisztítószerek kedves értékesítőivé váltak.
„Először a közvetlen ellátási lánc kifejezésből származó Közel.hu néven működtünk, a világjárvány miatt kizárólag online, mégis a személyességben bízva. Peti édesapja rengeteg környékbeli termelőt, kézművest ismert, eleinte őket kerestük meg a tervünkkel” – meséli Nóra. Közösségimédia-menedzserként sejtette: romantikus elképzelésük hamar találkozik majd a realitás problémáival. „Hol az elérhetetlenségbe, hol jogi problémákba ütköztünk, de egy idő után megnövekedett az érdeklődők száma, ezzel együtt pedig Peti munkája is, mert minden megrendelést személyesen szállított a vevőkhöz.”
A főállásban üzletkötőként dolgozó Péternek nem jelentett akadályt az új munkakör, arra mégsem számított, hogy hamarosan üzlethelyiséget is álmodhatnak hirtelen megvalósult terveik mellé. „A gasztronómia szerelmeseiként jó érzés, hogy a kultúránknak ezt a szegmensét is támogatják, így a háztáji termékeket már egy gyönyörű épület korábban üresen álló polcain is felsorakoztathatjuk” – mesélik egyetértésben az Utcakép program részét képező Pekedli szatócsbolt hangulatos előterében.
Vajon honnan kapta nevét a már fizikai értelemben is megvalósult vállalkozás? „Az utolsó pillanatban kétségbeesve próbáltuk elnevezni a közös cégünket. Éreztük, hogy a Kis és Juhász névnél eggyel eredetibb ötlettel kell előrukkolnunk. A kutakodás során bukkantunk a pekedli szócskára, ami a tájszólásban ételtárolót jelent, így tökéletesen passzolt a megpályázott, régi időket tükröző üzlethez is” – tudjuk meg a Rákóczi utca elején, az Óváros tér közelében álló szatócsbolt, vagy ahogyan Nóráék hívják, modern vegyeskereskedés profiljáról. Az üzlethelyiség korábban nyomdaként és divatházként is kedvelt célpontja volt a vásárban hömpölygő tömegnek.
„Ma már leginkább a tavaszi, nyári időszakban tapasztaljuk ezt a zsongást, de a régi forgatag hangulatát idézi a veszprémiek kedvenc vasárnapja, a kéthetente megvalósuló Óváros piac, amelynek szervezése már a mi feladatunk” – mondja Nóra. Elárulja: nagyon kedveli a régi képeslapokat és a korhű berendezési tárgyakat, így volt honnan ihletet merítenie a Pekedli berendezéséhez. A billenő mérlegnek helyet adó satupad például asztalos édesapjáé, s a nagypapa fafaragásait is felfedezhetjük a polcok között. Valaha a vendég érkezését a bejárati ajtó feletti kolomp jelezte a szatócsnak, a Pekedliben pedig Rozi, a minden kosárba gondosan belekukkantó tacskó vállalta magára ezt a szerepet.
A két fiatal igazi közösségi térként tekint a régi ízeket felelevenítő üzletükre: a fesztiválszezonban hajnalig nyitva tartanak, de az átlagos hétköznapokon is szívesen beszélgetnek, cserélnek recepteket a vevőkkel, akik nem is feltétlenül csak a friss áru miatt érkeznek. A Pekedli hátsó tere ugyanis kézművesműhelyként működik, ami az akvarellfestéstől a kalligráfiáig rengeteg programnak, sőt még egy filozófuskör alkalmainak is otthont ad. „Veszprémben idő kell, mire az emberek megszoknak egy helyet, de úgy érezzük, mostanra nemcsak mi szerettük meg a várost, de a város is minket” – említik mosolyogva a büszke tulajdonosok.
Évezredeket érintő csalinkázás Veszprém szűk utcáin Muszatics Péter író, filmtörténész, fesztiválkurátor vezetésével.
A veszprémi Füge Fagyiudvar és Kávézó megnyitása a tulajdonosok és a város életében is egy új fejezet kezdetét jelentette.
Egy tányér, ami megmutatja Veszprém és a régió ízeinek a gazdagságát. Schaffhauser Sámuel receptje.
„Fontos eljutni oda, hogy az ember fel tudjon tenni egy jó lemezt, és a kedvenc pohár bora mellett végighallgathasson egy albumot anélkül, hogy rohanna valahova” – ez a gondolat inspirálta a veszprémi borbár létrehozására Zsandár Tamást.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
