Érdekes történészi játékra ad alkalmat ez a képeslap. Az évszáma nem ismert, a kiadó nem nyomtatta rá, és mivel postán nem járt, a bélyegző sem igazít el. Egy kis utánajárással mégis megadható az úgynevezett terminus ante quem, az az időpont, aminél biztosan nem később nyomtatták. A késő klasszicista stílusban, 1851-ben épült püspökladányi községházát (amely itt büszkén városházának nevezi magát) ugyanis 1911-ben jelentősen megnagyobbították, a mi fényképünkön viszont a hozzátoldás nem szerepel, tehát a felvételnek annak előtte kellett készülnie. Jó korszaka volt az előző századforduló az 1876-ban Szabolcs vármegyéből Hajdúba átsorolt, zömmel reformátusok lakta Püspökladánynak, amelynek lélekszáma 1910-re tizenkétezer fölé emelkedett (ma is csupán ezerrel több). Volt takarékpénztára, királyi közjegyzősége, járásbírósága, posta- és távíróhivatala és posta-takarékpénztára, több malma és számot tevő iparossága. Bélyegnek nyoma sem lévén rajta, talán valaki ismerőssel innen küldte ezt a képeslapot Újpestre, a Tavasz utca 15-be a „Liebe Groszmutter”-nek, azaz a nagymamájának rossz németséggel bizonyos Miska:
„Hier rosten sdun (?) 1 1/2 Stunde haben kolbász und mittag geessen Händeküssend dem dankbaren Enkel Miska” – itt rostokolunk már másfél órája, ettünk kolbászt és ebédet, kézcsókkal hálás unokád Miska.
Fogaras, 1911 | Magyar Krónika
Sorozatunk előző részében a fogarasi hetipiacot látogattuk meg.
