Kevés ismertebb városkép van Magyarországon, mint a pécsi Széchenyi téré. Még aki maga nem járt is ott, számtalan fényképen láthatta: fönt, a háttérben a dzsámi, két oldalt a paloták sora, középen a Szentháromság szobor, a téren bámészkodó emberek. Hunyadi lovas bronzalakja csupán 1950 óta léptet magas talapzatán, de amúgy ugyanaz a békés látvány a Monarchia ideje óta.
Ezen az 1921-ben postára adott lapon is béke van, de ha jobban megnézzük a feladás idejét: 1921. november 19.,
hihetetlen történet sejlik föl e dátum mögött.
Csupán három hónappal korábban szabadult föl a város az 1918 óta tartó szerb megszállás alól, de mielőtt a szerb csapatok kivonultak volna, magukat baloldalinak mondó emberek, természetesen szerb támogatással váratlan lépésre szánták el magukat: augusztus 14-én Dobrovits Péter / Petar Dobrović pécsi születésű szerb festőművész elnöklete alatt megalapították a Baranya-bajai Szerb-Magyar Köztársaságot. Itt, a Széchenyi téren kiáltották ki az új államot. Kerek egy hétig állott fönn a vállalkozás, amelynek a Horthy vezette Nemzeti Hadsereg 21-i bevonulása vér nélkül vetett véget.

Talán a bevonulók közé tartozott a mostani lapunk írója is, aki azt nagyságos Mohr Béla m. kir. huszárszázadosnak címezte a miskolci körletparancsnokságra.
Kedves Barátom! Nahhhát itt vannak aztán szép lányok és asszonyok; minden napot sajnálhatsz az életedből, amit nem itt töltesz. Nagyszerű lakásom van (das heints: udvarról, sőt: utcáról nyíló), roppant örülnék, ha egyszer meglátogatnál. Itt van Jeney meg (…) is. Szívből üdvözöl Szabó Lajos.”
Vinkovci, 1912 | Magyar Krónika
Üzenet a múltból sorozatunk előző részében a Báza folyó parján fekvő Vinkovciba látogattunk.