A szocreál előfutára? Fényes Adolf munkássága ennél sokkal összetettebb
A csend képei címmel nyílt Fényes Adolf-emlékkiállítás a Magyar Nemzeti Galériában.
Szöveg: Meszleny Zita
Fotó: Földházi Árpád
Nincs ember, aki többet tudna vagy nagyobb elragadtatással beszélne a veszprémi húszemeletesről, mint Gelencsér Imre, a ház legelső és leghűségesebb lakója.
Nincs ember, aki többet tudna vagy nagyobb elragadtatással beszélne a húszemeletesről, mint Gelencsér Imre, a ház legelső és leghűségesebb lakója. „1975 januárjában, mikor beköltöztem, egyedül voltam egy ekkora házban. Százharminc lakáskulcsot tartottam a kezemben. Mondhatjuk, hogy én voltam az ország leggazdagabb embere” – jegyzi meg cinkos mosollyal a nyolcvanas éveit taposó Imre bácsi, ahogy betessékel bennünket az épület felső szintjeinek egyikén található otthonába. Kérdő pillantásunkat látva még pár hónapot ugrik vissza az időben.
Mint meséli, 1974 tavaszán a közeli Pápán élve látta meg a megyei újságban, hogy az ingatlankezelő vállalatnak villanyszerelő és fűtő szakemberre van szüksége Veszprémben. Megmutatta a feleségének a szakmájába vágó hirdetést, és bár nem tudta, pontosan mire, jelentkezett. „Behívtak, elmentem a megbeszélt időpontra, és tudakolóztam, tulajdonképpen hova kellenék. Megkérdezték, láttam-e idefelé a város közepén épülő toronyházat. Mondtam, hogy igen. Erre azt felelték: na, oda. Így lettem én a húszemeletes üzemeltetési vezetője, a feleségem meg a gondnoka.”
Imre bácsiék kezükben a toronyház összes kulcsával mindenki más előtt foglalták el tehát az épület gondnoki lakását. Innentől pedig a megfeszített munka hónapjai következtek. „A gépészet, az elektronika, a vízellátás, a szivattyúk, a fűtés, a szellőzés, a liftek mind-mind hozzám tartoztak. Mikor még úgy volt, hogy az épület tetején helikopter-leszálló lesz, annak a magassági fényeit is nekem kellett kialakítanom. Napi tizennyolc órát dolgoztam, hogy áprilisra az összes lakásba beköltözhessenek” – emlékszik vissza.
Feladat aztán az átadás után is akadt bőven. „Egyhetes műszakokban dolgoztunk. Egy hétig állandó készenlétben álltunk, hogy ne legyen semmilyen fennakadás. Ilyenkor gyakorlatilag a ház rabjai voltunk, majd egy hét pihenő következett. A műszaki feladatok mellett ráadásul a feleségemmel mindent elvégeztünk, amire a lakóknak szükségük volt. Az itt élők teljesen a bizalmukba fogadtak. Mi vettük át a csomagjaikat, a nyugdíjukat, intéztük az ügyeiket. Természetesnek vettük, hogy így teszünk, hiszen ezt vállaltuk” – meséli bármifajta panasz helyett tele nosztalgiával.
A házaspár rajongott az itteni életért. „Száz méteren belül az égvilágon mindent megkaphattunk. Alig kellett főznünk, a ház aljában lévő étterembe egy ebédre, Bambira vagy élő zenés vacsorára bármikor betérhettünk. Fillérekért mosta a ruhákat a mosoda, az épület tetején gyönyörű panorámával csodálatos bár működött. Micsoda bulik voltak ott! De leginkább a sokszínű légkört szerettem. A legkülönfélébb lakók csoportba verődve beszélgettek a lépcsőházban. Az itt élők tudták, ha a házból valakinek névnapja volt, és együtt köszöntötték fel. Innen csak az ment el, akinek bővült a családja, és kénytelen volt.”
Imre bácsinak esze ágában sem volt elköltözni. Közel ötven éve a húszemeletes lakója, és még ma is javítgatja a ház villamossági rendszerét. „Csukott szemmel is tudom, melyik kapcsoló hol található. Ha más szakemberek jönnek, ők is gyakran hozzám fordulnak. Igaz, ők már nem úgy dolgoznak, mint én régen. Én mindent lejegyzeteltem és a lehető legjobban csináltam meg, mert tudtam, hogy ha elromlik, úgyis nekem kell megjavítanom. Remélem, lesz, aki utánam is gondját viseli a háznak.”
A csend képei címmel nyílt Fényes Adolf-emlékkiállítás a Magyar Nemzeti Galériában.
Több mint négy és fél évszázadon át kormányozták Magyarországot az első magyar uralkodódinasztia tagjai. Sorozatunkban a 830-as évektől 1301-ig, az Árpád-ház kihalásáig hétről hétre sorra megidézzük fejedelmeink és királyaink történetét. Ezúttal a krónikákban jeruzsáleminek mondott II. András király története következik.
Szolnok vára felé tarthatott a kerekedőhajó, ahol oszmán lerakat működött.
Tisztító erővel bír, szerencsét hoz, de kiszámíthatatlan, mint élő természeti erőtől félni is lehet tőle. A Duna vize már A fehér ló mondájában is fontos szerepet kapott, a történet szerint cseles honfoglalásunk egyik kulcsmotívuma volt. Így talán nem véletlen, hogy fő folyónk a magyar néphagyományban is jelentős szimbólum. Mesékből, mondákból, dalokból merítünk, és szokásokat idézünk fel.
Szerzett képzettséget katonai közelharcban, kommandós is lett – másként. Pöltl Ákos közgazdász, családbiztonsági szakértő kiberpszichológiai tudással felvértezve vette fel a kesztyűt többedmagával a technológiai óriáscégek által táplált hiedelmek káros uralmával szemben – a gyerekek mentális egészségének védelméért.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.