Összetevő: paradicsom. Ennyi. Nincs benne E-szám, cukor, étkezési só, ilyen-olyan zsír, szer, adalékanyag, ízfokozó. Csak paradicsom. Az Aranyfácán néven ismert sűrített paradicsom tartja magát és minőségét csaknem száz éve.
Pedig minden a cukorral kezdődött. És a Deutsch családdal (a későbbiekben: Hatvany-Deutsch), amely a korábban vett nagysurányi cukorgyára mellé újonnan vásárolt birtokán létrehozott egy másodikat. Hatvanban, a vasútállomás közelében. Történt mindez a 19. század végén, amikor nagy lendületet vett a magyar cukoripar. A hatvani cukorgyárban 1889. szeptember 1-jén kezdődött a termelés, és nem sokkal később már a kontinensen is az elsők között tartották számon. Ezt a lendületet a világháború törte meg, és bár a termelés folytatódott, sőt 1928-ban bevetettek egy újdonságot, a kockacukor gyártását, a csúcsidőtől így is elmaradt a teljesítmény.
Kellene valami új termék, gondolkodtak a tulajdonosok, így került szóba a sűrített paradicsom, amely külföldön már sikerterméknek számított. Itthon a paradicsomra jó darabig csupán dísznövényként tekintettek, eltelt némi idő, míg megkezdte diadalútját a kertekben és a gasztronómiában. Mivel Hatvan környékén a gyártulajdonos család birtokában nagy és jó minőségű földterületek voltak, Hatvany Endre utasítására elkezdődtek a kísérletek a megfelelő fajok kiválasztására. A cég főkertésze, Hoberstein János ekkor nemesítette ki az azóta fóti néven ismert kiváló fajtát.
A cukorgyár gépeinek jó része alkalmas volt a paradicsomsűrítmény gyártására is, a szakembergárda is adott volt, így 1934-ben a cukorgyár területén hozták létre a Hatvani Konzervgyárat.
Már az első évben napi háromvagonnyi paradicsomot dolgoztak fel, a cukorgyári főzők végezték a sűrítést. Tanácsadóként bevonták egy kis budapesti konzervgyár tulajdonosát, Gottlib Ottót.
Hogy miért Aranyfácán? Megvan ennek is a története. A Hatvany család nagygombosi birtokán nagy számban neveltek vadászfácánokat, melléjük telepítettek néhányat a látványos díszmadarak, az aranyfácánok közül. Így lett ez a szép tollú jószág a gyár sikertermékének szimbóluma, és az a mai napig is. Ezt legfeljebb maga a madár vehetné zokon, ugyanis a kerek fémdobozon kizárólag a piros és az arany szín jelenik meg, miközben egy aranyfácánkakas a sárga, a fekete, a zöld, a kék és a barna színeket is magán viseli.
Mint minden magántulajdonú cég esetében, a hatvani gyár életében is mérföldkő az 1945 utáni időszak, konkrétan 1948, amikor államosították a céget. 1950-ben zöldborsó és zöldbab feldolgozását is megkezdték a gyárban, de a paradicsomot semmi nem taszította le a trónról. 1950-ben napi 200 tonna paradicsomot dolgoztak fel, 1984-ben ez a mennyiség 2450 tonnára nőtt.
Egy kiló sűrített paradicsomhoz 5-6 kiló friss és érett paradicsom szükséges; mossák, válogatják, majd felforrósítva összezúzzák. Ezt követi a finomra törés, majd a párologtatással történő sűrítés. A kész püré színe, cukor-, sav- és szárazanyagtartalma is szabályozva van, ezt folyamatosan ellenőrzik. A pürét forrón töltik a konzervdobozba, hőkezelik, majd lehűtik.
Az Aranyfácán nemcsak finom, de egészséges is, hiszen méregtelenít, jó hatással van az immunrendszerre, a mellékvese és az izmok működésére is. Legértékesebb hatóanyaga egy festékanyag, a likopin, amely a világ egyik legerősebb antioxidánsa.
