Szabó Dezső 1879-ben született Kolozsvárott. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, és főként finnugor nyelvészettel és francia irodalommal foglalkozott. Egy évet Párizsban is tanult, ahonnan hazatérve tanárként helyezkedett el, és több nagyobb városban is dolgozott. Publicisztikai tevékenységét Székesfehérváron kezdte meg, néhány évvel később pedig már Ady lelkes híve. Részt vett a tanári bérmozgalmakban, valamint a Nyugat és a Huszadik Század munkatársaként tevékenykedett. Első novellái a Nyugatban jelentek meg, Az individualizmus csődje című tanulmánya azonban nagy port kavart és szakított mindkét folyóirattal.
Az őszirózsás forradalom idején a fővárosban tartózkodott, és egyetértett a változásokkal, a Tanácsköztársaság elől azonban vidékre menekült. Legismertebb és legnagyobb hatású regényét, Az elsodort falut 1918-ban fejezte be. Műve óriási ismertséget és népszerűségett hozott számára, az 1920-as évek első felének ünnepelt írója lett. Abbahagyta a tanítást és pusztán az írásból élt, több lapnál is dolgozott. 1923-ban elindította az Auróra című lapot, amely később Élet és Irodalom címmel jelent meg, valamint az egyetemen is előadott.
Már az 1920-as években folyamatos kritikával illette a Horthy-korszakot, fajvédő elképzeléseiből adódóan pedig egyre nagyobb veszélynek látta a német befolyást. Ennek is köszönhetően szembefordult korábbi ismerőseivel, barátaival és a Horthy-éra kulturális elitjével. Ölj! És egyéb elbeszélések című munkájának bevezetőjében így fogalmazott: „Egy idő óta nagyon egyedül vagyok.” Ezen felül kiemelte: „Nem az ellenség vert meg: hanem azok, akikért harcoltam. Nem az ellenségtől futottam meg: hanem azoktól, akik prófétájuknak bőgtek.”
Utolsó éveiben önéletírásával töltötte idejét. Élesen bírálta a német megszállást és a nyilasterrort is. A főváros ostroma alatt hunyt el, a szervezete nem bírta a légiriadók keltette feszültséget, valamint a pincébe zárkózást és a nélkülözést.
Szabó Dezső emlékezete a kommunista diktatúra éveiben
Halála után az új rendszer annak ellenére is bizalmatlanul fordult emléke és munkássága felé, hogy Szabó Dezső a Horthy-korszakot az „illiberális cinkosliberalizmus”, illetve a „görénykurzus” kifejezésekkel jellemezte, valamint mélyen elutasította a szabad versenyt és a kapitalizmust, amely szerinte megnyomorította a kisembert.
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) Facebook-bejegyzésben emlékezett meg az íróról, amelyben egy 1960-ban készült jelentést is megosztott szellemi hagyatékát illetően.
„A hivatalos Magyarország mindig Szabó Dezső ellen politizált és ahol csak lehetett, támadta” – írta a „Varga Sándor” fedőnevű ügynök, aki végül azt a következtetést vonta le, hogy „bár öntudatlanul, de végeredményben mégis a magyar fasizmus szálláscsinálója volt. […] Érdekes módon egész életében harcolt a Horthy-rendszer minden megnyilvánulása ellen, mégis végső fokon az ő szekértolójuk volt.”
A poszt szerzője hozzáteszi, „Szabó Dezső tisztelőit a »Szellemidézők« fedőnevű ügy keretében tartották ellenőrzés alatt. Vizsgálatot indítottak annak megállapítására, ki fizette ki sírjának öntözését, borostyánnal és virággal való ellátását, ki jelölhette meg az MTI által a napilapok szerkesztőségének kiküldött eseménynaptáron halálának 15. évfordulóját, levelet küldtek a Román Népköztársaság Állambiztonsági Szerv vezetőjének is, hogy vonják ellenőrzés alá az író rokonait, mivel a washingtoni »Szabó Dezső Emlékbizottság« feltehetően fel karja venni velük a kapcsolatot – s mint alább olvashatjuk, a sír környékére akciót is szerveztek.”
Végül a következő javaslattal élt az állambiztonság:
„Javaslom 1960. június 10-én pénteken 15 h-tól 19 h-ig Szabó Dezső születésének 81-ik évfordulójára külső figyelés végrehajtását a Kerepesi temetőben.
A külső figyelés ellenőrzési célt szolgál, mivel »Gyöngyi« fn. ügynök régebbi jelentésében utalás van arra, hogy évenként ünnepélyt szoktak tartani a »Szellemidézők« ügyben szereplő személyek.
Mivel a II/9 osztály a külső figyelést nagy munkaleterhelés miatt vállalni nem tudja, így javaslom ennek végrehajtását saját erőnkből [értve ezalatt a II/5-e alosztályt]. A külső figyelés során az esetleges illegális ünnepélyről és ezen részt vett személyekről fényképfelvételt készítenénk konspirált módon, valamint az esetleg felmerülő új kapcsolatoknak kilétét megállapítjuk.
A külső figyelésbe javaslom bevonni Kócsag József r.fhdgy., Gyarmati András r.fhdgy., Csabai Pál r.fhdgy., Balogh Béláné és Faskó Károlyné elvtársakat.
Fentiek alapján kérem a külső figyelési javaslat engedélyezését.
Kócsag József r.fhdgy.
ÁBTL – 3.1.5. – O-11803/33”
Kik temették el Szabó Dezsőt?
A Magyar Krónika egyik korábbi cikkében, Mistéth Endre kapcsán foglalkoztunk a Magyar Testvéri Közösséggel, amelynek tagjai – legalábbis a visszaemlékezések szerint – a Rákóczi téren eltemették a Budapest ostromának utolsó napjaiban elhunyt Szabó Dezsőt.
A társaság történetéről itt olvashat bővebben:
Kép: wikipedia
