Sorozatunk korábbi cikkeiben már foglalkoztunk olyan magyar, pontosabban inkább magyarnak tartott bevándorlóval, aki nem éppen jó hírét keltette hazánknak a tengerentúlon. Peter Heinrich azért hazudott származásáról – Estván Béla néven ismerték –, hogy könnyebben érvényesüljön az Egyesült Államokban (Egy szélhámos kalandjai Amerikában – 1. rész; Egy szélhámos kalandjai Amerikában – 2. rész). Emellett a Magyar Krónika magazin hasábjain már írtunk fiatal lányokat elcsábító, pár dollárért embert ölő, gyilkosság áldozatául eső, prostitúcióra kényszerített, tragikus sorsú amerikás magyarokról is.
Hunky horror: tragikus magyar sorsok Amerikában | Magyar Krónika
Hozományvadászokról, szerencsétlen sorsú prostituáltakról, néhány dollárért gyilkoló munkásokról szóló újságcikkek alakították a századforduló Amerikájában …
Ezt a kevéssé vidám mintázatot követve – ígérjük, derűsebb esetekről is be fogunk számolni a jövőben – ezen cikkünkben egy báróként szélhámoskodó fiatal férfi történetét meséljük el. A South Bend News-Times 1931. június 25-ei számában olvasható, hogy a 25 esztendős George Robert Gabor öt éven keresztül játszotta el Von Krupp báró szerepét, ezzel megtévesztve az amerikai felső tízezer több tagját is.
A férfi saját bevallása szerint 1921-ben érkezett az Egyesült Államokba, a Columbia Egyetemen járt esti tagozatra, majd a Harvardon hallgatott jogot. Egy alkalommal fogadásból Von Krupp báróként jelent meg egy partin, hogy bizonyítsa barátainak, az amerikai társadalom márpedig hiszékeny. A színjáték olyan meggyőzően sikeredett, hogy a későbbiekben is folytatta. Elmondása szerint olyan hatásosan adta elő a báró szerepét, aki az ipar tanulmányozására érkezett a tengerentúlra, hogy kapott egy autót Henry Fordtól, amellyel átszelte az országot. Ezen felül az Ohio állambeli Akronban gumigyártók, Denverben pedig vagyonos családok fogadták és látták vendégül, legalábbis ezt vallotta a bíróságon.
A The New York Times 1928. január 27-ei, valamint 1931. június 23-ai számából részletesebben megismerhetjük Gabor történetét. Először 1926-ban jelentették fel, mert Von Krupp báróként hamis csekkekkel fizetett. Új-Mexikóban ült börtönben, és ismeretlen körülmények között szabadult. Még ebben az évben újra letartóztatták, ekkor kilenc hónapot ült rács mögött, majd el kellett hagynia az országot. 1928-ban hamis iratok segítségével visszatért, ám elkapták, és öt évre felfüggesztett büntetést kapott, illetve deportálták. Ez sem szegte kedvét, nem sokkal később újra belépett az ország területére, és folytatta szélhámosságait. Az Egyesült Államok főügyészhelyettesének adta ki magát, amiért végül el is ítélték, másfél évet töltött egy kaliforniai börtönben, innen szállították a bíróságra, hogy az 1928-as felfüggesztett büntetéséről tárgyaljanak. A bíróságon Gabor saját magát képviselte, és már-már dicsekedve adta elő történeteit. Többek között állította, hogy a későbbi Herbert Hoover elnök és felesége fogadták Palo Alto-i otthonukban az 1928-as kampány idején.
A The New York Timesban megjelent cikkekből kiderül: a férfi azt nyilatkozta, bosszúból kezdte el kétes tevékenységét, mert jogtalanul és erőszakosan toloncolták ki az országból még 1926-ban egy hamis csekk miatt. Ekkor saját bevallása szerint Eleanor du Pont vőlegénye volt, ám a nagy hírű iparmágnás család tagja tagadta, hogy köze lenne a férfihoz.
A történet több helyen is ellentmondásos, a fentebb leírt verzióban már igyekeztünk a több helyről származó információkat összesíteni, már amennyire lehetett. Emellett a South Bend News-Times és a The New York Times hasábjain megjelent írások is mutatnak apróbb eltéréseket. Utóbbi alaposabbnak tűnik, főleg az 1931-es cikk, hiszen ekkor már nagyobb rálátással rendelkezett a sajtó Gabor karrierjére.
Visszatérve a tárgyaláshoz, Gabor végül két év börtönbüntetést kapott, közölte a The Washington Times 1931. június 30-ai számában. Azonban nagyot tévedne a kedves olvasó, ha azt hinné, a férfi ezek után visszavonult. Ugyancsak a The Washington Times számolt be arról 1935. április 11-én, hogy Gabor a tokiói amerikai nagykövetség attaséjának adta ki magát, így jutott pénzhez. Másfél év börtönbüntetésre ítélték.
A tudósítások szerint a magyar imposztor a tárgyalások alkalmával nem titkolta bűneit, sőt előfordult, hogy maga állított össze listát stiklijeiről, amelyekre feltehetően büszke is volt. Az egyik perben eljáró ügyész kifejtette, szerinte „valami nincs rendben a férfival”, hiszen tettei nagy része egyértelműen hazugság.
Források:
South Bend News-Times 1931. június 25.
The New York Times 1928. január 27.
The New York Times 1931. június 23.
The Washington Times 1931. június 30.
The Washington Times 1935. április 11.
A Túl az Óperencián című sorozatunk cikkei ide kattintva elérhetők.
