Az Osztrák–Magyar Monarchiából, illetve azon belül Magyarországról az Egyesült Államokba érkező bevándorlók nemzetiségi összetétele a századforduló környékén rendkívül sokszínű volt, ez pedig az amerikai sajtónak is szemet szúrt. Ha megnézzük az 1899 és 1913 közötti időszak adatait, akkor azt láthatjuk, hogy a Monarchia területéről a lengyelek indultak el a tengerentúlra a legnagyobb számban, míg a Magyarországról felkerekedők között a szlovákok és magyarok aránya volt a legmagasabb.
A többnemzetiségű országokból érkező bevándorlók sokféleségére a The Sun nevű New York-i napilap is felfigyelt. Az 1896. október 4-én megjelent The Unspeakable Turk című cikk is ezzel a témával foglalkozott. A szerző első sorban az Oszmán Birodalom népeiről értekezett, de más népcsoportokról is említést tett. Megjegyezte például, hogy akik az Orosz Birodalomból érkeznek, azokat automatikusan orosznak szokták tartani, meg sem próbálnak különbséget tenni közöttük. Ezen a gondolatmeneten elindulva jutott el a Magyarországról érkező nemzetiségek meghatározásához
A szerző szerint a „Hun” és a „Hungarian” jelzőket megkülönböztetés nélkül minden Lajtán túlról érkező bevándorlóra használták. Ezután a „Hun” szóval kapcsolatban jegyezte meg, hogy az igazi hunok sok száz évvel korábban éltek, és nem nagyon hagytak nyomokat maguk után, így a „Hun” megnevezésnek nincs értelme a 19. században. Ezt követően leszögezte, hogy a „Hungarian” kifejezést helyesen csak a Lajtán túli területek uralkodó nemzetiségére, a magyarra lehet alkalmazni. Azzal folytatja eszmefuttatását, hogy amiként az orosz nemzetiségűek, úgy a magyarok is ritkán hagyják el a hazájukat. Ezzel szemben az Észak-Magyarországon élő szlovákok és a zsidók annál többször. A New Yorkban található Magyar Egylet tagjai is majdnem mind zsidók – hangsúlyozta.
| A cikk címében szereplő „the unspeakable Turk” kifejezés nagyjából annyit tesz, hogy „a törökök, akikről nem lehet kulturált keretek között beszélni”. William E. Gladstone brit liberális politikus, aki négy alkalommal töltötte be a miniszterelnöki posztot, 1876-ban írta meg később elhíresült pamfletjét a törökök bolgárok ellen elkövetett atrocitásairól Bulgarian Horrors and the Question of the East címmel. Az éppen ellenzékben tevékenykedő politikus a röpirattal a Disraeli-kormány törökbarát politikáját kívánta támadni. Gladstone írásával sikeresen megingatta azt a nézetet, miszerint az érintett térségben a brit érdekeket kizárólag az oszmánokon keresztül lehet érvényesíteni. A „the unspeakable Turk” kifejezés tehát azt sugallta, hogy a törökök barbárok és kegyetlenek, akikről kulturált módon nehéz nyilatkozni. |
A századfordulós amerikai sajtóban ritka esetnek számított, hogy egy lap hasábjain hellyel-közzel pontosan ábrázolták a Monarchia nemzetiségi viszonyait. A cikk szerzője helyesen ismerte fel, hogy jóval kevesebb magyar nemzetiségű bevándorló érkezett az országba, mint amennyit annak neveztek a különböző lapok.
Amennyiben a Magyarország területéről az Egyesült Államokba érkezőket két nagy csoportra osztjuk, magyarokra és nem magyarokra, azt fogjuk látni, hogy a nem magyarok voltak többségben. Ennek ellenére túlzás azt állítani, hogy ritkán emigráltak Magyarországról a magyarok, hiszen a hazánkból elvándorlók nagyjából egyharmadát tették ki.
A bevándorlók nyomában
A magyarokról alkotott amerikai kép megismeréséhez kiváló forrás Edward A. Steiner On the trail of the immigrant című műve, amely 1906-ban jelent meg. A Little Hungary című fejezetben található egy jellemzés a magyarokról, amely kivesézi a szlávokhoz, zsidókhoz és cigányokhoz fűződő viszonyt is.
Így hódította meg a gulyás New Yorkot | Magyar Krónika
A századforduló Amerikája a self-made man kora volt. Magyarok is szép számban vándoroltak ki a tengerentúlra az amerikai álom igézetében, s hogy mire vihették, jól mutatja a Little Hungary étterem sikertörténete, ahová többek között Theodore Roosevelt elnök is ellátogatott.
A magyarokat mint Magyarország uralkodó nemzetét mutatta be, amelynek tagjai sértésnek veszik, ha szlávként hivatkoznak rájuk, ugyanis semmilyen rokoni szál nem fűzi őket egymáshoz. Mindezt kiegészítette azzal az egyoldalú kijelentéssel, hogy a magyarok uralkodnak a szlávok egy részén, és egyöntetűen gyűlölik őket. A magyar nemzet történetéből kiemelte a nyugati orientációt, valamint a német hatásokat, amelyek kevésnek bizonyultak a nyomokban még ázsiai természetet megszelídítéséhez. Utóbbit a lovak és a bor szeretetében vélte felfedezni a szerző.
A magyarok származását és a szlávokhoz fűződő viszonyát az Osztrák–Magyar Monarchiában betöltött szerep tisztázása követte. Ezzel kapcsolatban is markáns véleményt olvashatunk: a magyar nemzet, annak ellenére, hogy számszerűleg az egyik legkisebb, domináns szerepet tölt be a birodalom életében, és meghatározza annak politikáját. Természetesen az utóbbi kijelentés, miszerint a magyarok az egyik legkisebb nép a birodalomban, nem állta meg a helyét.
Steiner az egyik legnagyobb amerikai magyar közösségről is szót ejtett, amely Clevelandben telepedett le. Itt – a szlávokhoz való negatív hozzáállással ellentétben – megemlítette, hogy a magyarok a zsidók és cigányok irányában kifejezetten toleránsak. Kiemelte, hogy a clevelandi zsidók szeretik, ha magyarnak tartják őket, a magyarok pedig honfitársaikként tekintenek rájuk.
A cigányokat egyszerre kiváló muzsikusokként és élősködő tolvajokként mutatta be. Mindennek ellenére a magyarokkal való viszonyukat kifejezetten harmonikusnak ábrázolta.
A szlávok és magyarok megkülönböztetése vagy azonosítása visszatérő témának számított a közép-európai bevándorlókkal foglalkozó cikkekben, ahogyan a magyarok és szlávok közötti gyűlöletről is rendszeresen megemlékeztek az amerikai sajtóban. Utóbbi jelenséget inkább kölcsönös ellenérzésként mutatták be, semmint magyar sajátosságot. Ezt ellenpontozta némileg, hogy a zsidók és a magyarok kiváló kapcsolatát bemutató írások is gyakran előfordultak.
A szlávok határozott elnyomásáról kialakított elképzelés, valamint az Osztrák–Magyar Monarchián belüli magyar befolyás túlértékelése később, az első világháborút lezáró béketárgyalások idején vált általánossá. A szöveg alapján persze láthatjuk, hogy ezek a vélemények már a századfordulós Amerikában is jelen lehettek.
A The Sun hasábjain megjelenő káosz kiválóan illusztrálja, hogy az amerikai társadalom és a sajtó sem tudta pontosan értelmezni a Kelet-, illetve Közép-Európából érkezők nemzetiségi viszonyait.
Szociáldarwinizmus
Korábbi cikkünkben leírtuk, hogy az 1900-as éveket követően egyre nagyobb létszámban érkező bevándorlók az amerikai értelmiséget és politikai elitet is megriasztották. A Kossuth-emigráció érkezésekor még pozitív magyarságkép folyamatosan romlott. A lovagias, nemzeti függetlenségért küzdő, hősies katona képét felváltotta a szegény bevándorló „hunkyé”.
A szociáldarwinizmus amerikanizált változata szerint az Egyesült Államokat létrehozó angolszász faj veszélybe került a dél-, közép- és kelet-európai bevándorlókkal való keveredés miatt. Eszerint az elmélet szerint a beáramló idegen fajok nem érték el azt a színvonalat nyelvi és gondolkodási szinten, amely naggyá tette az országot.
A sorozat előző része alább olvasható:
