Buda 1868. szeptember 2-ai visszafoglalását követően az egyesült keresztény seregek nem álltak meg, folytatták az ország oszmán uralom alóli felszabadítását – olvasható a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Facebook-oldalán.
A fősereg Lotaringiai Károly vezetésével Szekszárd térségébe vonult, ahonnan két sereget küldtek tovább: az egyiket Badeni Lajos vezette a Dél-Dunántúlra, a másikat pedig de la Vergne a Dél-Alföld irányába. Előbbi elfoglalta Simontornyát, majd Barcsra menetelt, ahol egyesült a horvátországi erőkkel, az egyesült sereg pedig Pécs ellen indult. 1686. október 16-án érkeztek a város alá a keresztény erők, és azonnal hozzáláttak az ostrom előkészítéséhez.
„Az ostromgyűrű október 16-án zárult be, a város pedig, miután a török parancsnok a vár védelmére visszavonta a csapatait, kardcsapás nélkül elesett. A falak lövetése 18-án vette kezdetét, és még ezen a napon lerombolták a délkeleti rondellát, valamint aláaknázták a déli falon levő bástyákat. Az ostromlók két alkalommal is felszólították a védőket a megadásra, ezt azonban a janicsárok visszautasították. A következő napokban azonban elpusztult a vár kútja, így a vízhiánytól szenvedő sereg a civil lakosság nyomására október 21-én feltétel nélkül feladta a várat. A következő napon a lakosság szabadon távozhatott, a katonák nagy részét azonban fogságba vetették és Grácba szállították”
– derül ki a Pécs mindennapjai a török félhold alatt című munkából. 1686. október 21-22-én Badeni Lajos csapatai birtokba vették a várat is. Pécs 143 évi oszmán uralmat követően szabadult fel.
| Sudár Balázs történész az ujkor.hu-nak elmondta: Az ostrom után a városban „muszlim közösség nem maradhatott. A lakosság vagy elköltözött, vagy kikeresztelkedett. A maradók gyorsan, lényegében nyomtalanul feloldódtak a helyi társadalomban, a távozók egy része az Észak-Balkánra mehetett, Belgrádba vagy Boszniába, néhányan – nyilván az elit – pedig távolabb, akár a fővárosban próbált szerencsét. 1686-ban a muszlim Pécsnek »egy kardcsapásra« vége lett.” |
Az újabb sikeren felbuzdulva Badeni Lajos rögtön továbbindult, és október 30-án elfoglalta Siklóst, majd az eszéki híddal szemben lévő dárdai palánkot, végül pedig november 12-én Kaposvárt. A még oszmán kézen maradt Szigetvár, valamint Kanizsa szűk környezete kivételével az egész Dunántúl felszabadult az oszmán megszállás alól.
Az Alföld visszafoglalására küldött de la Vergne csapatai október 4-én zárták körbe Szeged várát. A főparancsnok a város palánkja elleni támadás során azonban meghalt, helyét Wallis tábornok vette át. A város felmentésére küldött oszmán hadat Veterani tábornok Zenta mellett október 20-án szétverte, mire Szeged védői feladták az erődítést. 1686. október 23-án 144 éves oszmán megszállás után Szeged is felszabadult.
Amikor vármegyék múltak azon, egy hír időben megérkezett-e | Magyar Krónika
Gárdonyi Géza és Fekete István nem tévedtek, amikor a végvári életet bemutatván párbajokról, portyázásról, személyes bosszúkról írtak – vagy éppen kémkedésről, aminek kitüntetett jelentősége volt a Magyar Királyság és a török hódoltság végvidékein.
A keresztény seregek 1686-os győzelmei következtében az ország jelentős része felszabadult az oszmán uralom alól, pusztán Fehérvár, Eger, Szigetvár és Kanizsa közvetlen környéke maradt a Tiszán inneni területen oszmán fennhatóság alatt, de hamarost ezek a várak is megadták magukat.
Nyitókép: Pécs a visszafoglalás korában a Birckenstein-féle geometriai metszeteskönyvben
Forrás: https://ujkor.hu/…/02_kep_Birckenstein-metszete_1686.jpg
