Helyre, tétre, befutóra
Bennünk, magyarokban él egy határozott kép a lóversenyről, a galoppról és az ügetőről. Pontosabban a közönségéről, arról a tarka világról, amely az egészet egykor körülvette. Bencsik Gábor tárcája.
Szöveg: Demeter Anna
Fotó: Földházi árpád
Kellemes zene, otthonos melegség, sokrétű, egyedi választék fogad bennünket a Bartók Béla út elején, a zeneszerző nevét viselő, klasszikusan kortárs térben. A helynek azonban nincs konkrét, pár szóval meghatározható identitása. „Elmúlt az a világ, amikor deklarálni kell, mi vagy. A 2019-es nyitás előtt a gyerekeim azt mondták, ne mi döntsünk a keretekről, a Bartók legyen mindenkinek más, legyen fogalom” – említi a média világából a vendéglátásba igazoló, utazásaiból máig inspiráló Kereszty Gábor. A tulajdonos a kilencvenes évek elejét tudósítóként Párizsban töltötte, az ottani éttermi stílusvilág pedig magával ragadta, és az élmények hazai megvalósítására ösztönözte.
A gondolat immár harminchat éve valóság, egy évtizede pedig fő tevékenysége Budapest számos pontján, a Bartókon ráadásul reggel, délben és este is. A felsorolás, amely a hely szellemiségét fémjelző márka is, nem félrevezető: legyen szó gyors kávéról, ráérős brunchról vagy romantikus vacsoráról, ide minden napszakban megéri betérni. „Mivel egész nap nyitva az ajtónk, markáns törzsvendégkörünk alakult ki. Emiatt nem is tudnánk szimpla vendégkiszolgáló viszonyban működni. A marasztaló hangulat pedig a szezonalitást, különlegességeket és hagyományokat egyaránt képviselő étlapunknak, a minőségi kávéinknak, söreinknek és borainknak, de leginkább társtulajdonos páromnak, illetve a közönségorientált csapatunknak köszönhető” – vallja az alapító.
A Bartók sava-borsa - ételajánló a kultutcából | Magyar Krónika
Kilenc fogás, amelyet csak a Bartókon lehet megkóstolni, illetve amelyet nem szabad kihagynia annak, aki a környéken jár.
Bennünk, magyarokban él egy határozott kép a lóversenyről, a galoppról és az ügetőről. Pontosabban a közönségéről, arról a tarka világról, amely az egészet egykor körülvette. Bencsik Gábor tárcája.
A kocsma, ami nincs is. Vagyis van, csak kívül az emberi téren és időn. A Calgary messze több, mint négy fal és rengeteg régi tárgy: varázsos híd múlt és jelen között.
A budapesti gyógyfürdők világát sajátos aura lengi be: mindegyiknek megvan a maga külön hangulata és törzsközönsége. A törzsvendégek ragaszkodnak választott helyükhöz, csak oda járnak. Oda, ahol úgy érezhetik: nem ebben a világban tartózkodnak, hanem valami furcsa, köztes létben. A fürdő az elvonulás és a magányos elmélkedés helye, de az együttlété és az önfeledt vagy nagyon is komoly beszélgetéseké is
Talán még ma is ott bolyong a tenger szélén, a hegyek élén, a havas sziklák meredélyén. A messzivágyó, de mindig hazatérő Rockenbauer Pál örökségét viszi tovább egy elszánt kis csapat Szekszárdon, ahol még olyan csodák is megtörténhetnek, hogy valaki tanyát vesz egy asztal miatt.
Kattan a kávégép, fő a süteménykrém. Történhet szinte bármi: Auguszt József cukrászmester fél évszázada minden napot így kezd. Feleségével, Auguszt Ibolyával kincset érő időkapszulát éltetnek a Fény utcában – velük kerekedik maivá a legendás Auguszt-családregény. Ami a sorok között olvasható: időtlenül bátor és haladó – kitartani a nehézben, akarni a jót minden időben, és vállalni érte minden áldozatot.