Minden napszakban marasztaló hangulat – ilyen a Bartók – Reggel. Délben. Este.

Szöveg: Demeter Anna

Fotó: Földházi árpád

A Bartók Béla út mára egy közösségre épülő kulturális kisvárossá nőtte ki magát, amelyben a vendéglátóhelyeknek is főszerep jutott. Gasztronómiai körképünk részeként látogattunk el a Bartók klasszikusan kortárs terébe is.

Kellemes zene, otthonos melegség, sokrétű, egyedi választék fogad bennünket a Bartók Béla út elején, a zeneszerző nevét viselő, klasszikusan kortárs térben. A helynek azonban nincs konkrét, pár szóval meghatározható identitása. „Elmúlt az a világ, amikor deklarálni kell, mi vagy. A 2019-es nyitás előtt a gyerekeim azt mondták, ne mi döntsünk a keretekről, a Bartók legyen mindenkinek más, legyen fogalom” – említi a média világából a vendéglátásba igazoló, utazásaiból máig inspiráló Kereszty Gábor. A tulajdonos a kilencvenes évek elejét tudósítóként Párizsban töltötte, az ottani éttermi stílusvilág pedig magával ragadta, és az élmények hazai megvalósítására ösztönözte.

A gondolat immár harminchat éve valóság, egy évtizede pedig fő tevékenysége Budapest számos pontján, a Bartókon ráadásul reggel, délben és este is. A felsorolás, amely a hely szellemiségét fémjelző márka is, nem félrevezető: legyen szó gyors kávéról, ráérős brunchról vagy romantikus vacsoráról, ide minden napszakban megéri betérni. „Mivel egész nap nyitva az ajtónk, markáns törzsvendégkörünk alakult ki. Emiatt nem is tudnánk szimpla vendégkiszolgáló viszonyban működni. A marasztaló hangulat pedig a szezonalitást, különlegességeket és hagyományokat egyaránt képviselő étlapunknak, a minőségi kávéinknak, söreinknek és borainknak, de leginkább társtulajdonos páromnak, illetve a közönségorientált csapatunknak köszönhető” – vallja az alapító.

A környéken felnövő, világlátott vezető egy kis Berlin-beütést érez a budapesti negyedben, amelyet a Bartók is színesít. Szerinte ahogy az utcanév magában foglalja a „bar” és az „art” szavakat, úgy a galériák által képviselt művészi érték mellett megjelenik a fiatalos, alternatív közeg is. „A szomszéd helyek is biztosan egyetértenek abban, hogy mi itt nem műviesen hoztuk létre a magunk külön kis világait. Pont úgy élünk, mint amit itt képviselünk.

A Bartók sava-borsa - ételajánló a kultutcából | Magyar Krónika

Kilenc fogás, amelyet csak a Bartókon lehet megkóstolni, illetve amelyet nem szabad kihagynia annak, aki a környéken jár.

Hasonló tartalmak

A jóság tere Óbudán – egy hely, ahol otthonra találnak

Az óbudai Don Bosco Oratórium és Közösségi Ház nem csak ház: sokak számára az első hely, ahol biztonságot, figyelmet és valódi közösséget tapasztalnak. Rácz Zs. Enikő az üzleti világból érkezve lett a ház „anyja”, a gyerekek és fiatalok között találva meg a hivatását.

„A piac valahogy mindig állandóság maradt” – Piacportrék 5. / Gryllus Dániel

A digitális ember kontaktokat gyűjt, miközben az életében egyre kevesebb az igazi találkozás. A Fény utcai piac megőrzött valamit abból a korból, amikor a piacozó ismert minden arcot a standokon – és nemcsak vásárolni, hanem beszélgetni is lejárt. Itt nem arctalan tömeg hömpölyög: az emberek keresik egymás tekintetét. Szatyraikban történetek lapulnak – csak meg kell állni, és el is mesélik. Gryllus Dániel piaci portréja.

„A piac számunkra a kilégzés helye” – Piacportrék 4. / Nagy Sanya

A digitális ember kontaktokat gyűjt, miközben az életében egyre kevesebb az igazi találkozás. A Fény utcai piac megőrzött valamit abból a korból, amikor a piacozó ismert minden arcot a standokon – és nemcsak vásárolni, hanem beszélgetni is lejárt. Itt nem arctalan tömeg hömpölyög: az emberek keresik egymás tekintetét. Szatyraikban történetek lapulnak – csak meg kell állni, és el is mesélik. Nagy Sanya portréja.

„Arca van annak, amit veszek” – Piacportrék 3. / Váczy Enikő

A digitális ember kontaktokat gyűjt, miközben az életében egyre kevesebb az igazi találkozás. A Fény utcai piac megőrzött valamit abból a korból, amikor a piacozó ismert minden arcot a standokon – és nemcsak vásárolni, hanem beszélgetni is lejárt. Itt nem arctalan tömeg hömpölyög: az emberek keresik egymás tekintetét. Szatyraikban történetek lapulnak – csak meg kell állni, és el is mesélik. Váczy Enikő művészetterapeuta portréja.

Bükkszentkereszt felett az ég

A Tejútrendszer megunhatatlan látvány, nem lehet betelni a benne lévő gyönyörű színekkel, formákkal – mondja Faigel Gyula. A világszerte elismert szilárdtestfizikus nyugdíjasként szeretett bele a csillagászatba, és örökké kíváncsi tudósként ezt sem vette félvállról: két-két obszervatóriumot épített Budakalászon és Bükkszentkereszten, hogy tanulmányozhassa a bolygókat, a Napot, a csillagközi ködöket, a galaxisokat.

KRoNIKA.HU Hírlevél

Légy részese a történetnek!