
A nyitott pince az élő pince
A pátyi pincehegy mindig is a falu közösségéről mesélt, és most sincs ez másként. Noha szőlő már alig van, valami talán ennél is értékesebb születik ma a föld alatti boltívek között.
Szöveg: Demeter Anna
Fotó: Földházi árpád
Kellemes zene, otthonos melegség, sokrétű, egyedi választék fogad bennünket a Bartók Béla út elején, a zeneszerző nevét viselő, klasszikusan kortárs térben. A helynek azonban nincs konkrét, pár szóval meghatározható identitása. „Elmúlt az a világ, amikor deklarálni kell, mi vagy. A 2019-es nyitás előtt a gyerekeim azt mondták, ne mi döntsünk a keretekről, a Bartók legyen mindenkinek más, legyen fogalom” – említi a média világából a vendéglátásba igazoló, utazásaiból máig inspiráló Kereszty Gábor. A tulajdonos a kilencvenes évek elejét tudósítóként Párizsban töltötte, az ottani éttermi stílusvilág pedig magával ragadta, és az élmények hazai megvalósítására ösztönözte.
A gondolat immár harminchat éve valóság, egy évtizede pedig fő tevékenysége Budapest számos pontján, a Bartókon ráadásul reggel, délben és este is. A felsorolás, amely a hely szellemiségét fémjelző márka is, nem félrevezető: legyen szó gyors kávéról, ráérős brunchról vagy romantikus vacsoráról, ide minden napszakban megéri betérni. „Mivel egész nap nyitva az ajtónk, markáns törzsvendégkörünk alakult ki. Emiatt nem is tudnánk szimpla vendégkiszolgáló viszonyban működni. A marasztaló hangulat pedig a szezonalitást, különlegességeket és hagyományokat egyaránt képviselő étlapunknak, a minőségi kávéinknak, söreinknek és borainknak, de leginkább társtulajdonos páromnak, illetve a közönségorientált csapatunknak köszönhető” – vallja az alapító.
A Bartók sava-borsa - ételajánló a kultutcából | Magyar Krónika
Kilenc fogás, amelyet csak a Bartókon lehet megkóstolni, illetve amelyet nem szabad kihagynia annak, aki a környéken jár.

A pátyi pincehegy mindig is a falu közösségéről mesélt, és most sincs ez másként. Noha szőlő már alig van, valami talán ennél is értékesebb születik ma a föld alatti boltívek között.

Van egy város, ahol mást jelent a futball. Találkozási hely, a mindennapok része. Ünnep. A dunaszerdahelyi DAC-lelátón a Kárpát-medence egyik legkülönlegesebb közössége gyűlik össze kéthetente. Minderről Németh Sándor fotós és Nagy Krisztián kommunikációs vezető mesélt nekünk a stadionban, és megkérdeztük a csapatról filmet forgató Tősér Ádám filmrendezőt is.

Tárkány-Kovács Bálint zenész és felesége, Tárkány-Kovácsné Albicz Ágnes építészmérnök néhány évvel ezelőtt úgy döntöttek, élettérré alakítják vágyott harmadik helyüket. Miközben folyamatosan tanulják a közel kétszáz éves vigántpetendi házuk tereit, írják tovább a történetét is. Minél tovább beszélgetünk velük, annál biztosabbak vagyunk benne: nem csupán maguknak.

Egy hely, amely az otthonból kilépve is otthonos, ahol érkezéstől távozásig beszélgetésből beszélgetésbe csöppen az ember. Nem csak vasárnaponként. Zámbó András és Zámbóné Ivanics Hajnalka lelkész házaspár több mint huszonöt éve végzi gyógyító szolgálatát a Káposztásmegyeri Református Egyházközségben. Titkuk nincs, csak egy időtálló recept: teret adnak Isten lelkének.

A szép nevű, nagyvonalú Hunyadi Julianna nem csak a sütemények titkát ismerte. Mentálhigiénés jártasság nélkül is tudta, hogyan érdemes élni. Hulej Emese tárcája.