A 2022-es nagy, életmű-kiállítás jellegű, harmincezer látogatót vonzó Műveljük kertjeinket! és a friss munkákból válogató 2024-es Duplagereblye után újabb önálló kiállítással jelentkezik a magyar vidék mezőszemerei krónikása, Bukta Imre. A helyszín ezúttal nem a Godot Galéria, de nem is a Godot Kortárs Művészeti Intézet, hanem Romano Kher Budapesti Roma Művelődési Ház a Király utcában.
Bukta Imre minden művészi gesztusa, megmozdulása hírérértékű, alakja a kortárs magyar képzőművészetben megkerülhetetlen. Lehet tájékozódni a pesti bőrfotelekben a dolgok vidéki állásáról híradós bevágásokból, az is kiadja a valóság bizonyos körben elfogadhatónak tekinthető nézetét. Mégis talán érdemesebb egy konkrét, megszenvedett, megélt vidéki tapasztalatokból dolgozó realista művész groteszk torzóját is újra és újra megnézni. Mindazt, ami az ő perspektívájából a vásznakon lecsapódik.
Bukta Imre ábrázolt világa nem valami kívülről szemlélt valóság. Nyakig benne van abban, amit megfest. Olyannyira, hogy Szentendréről évekkel ezelőtt hazatért és aktívan kiveszi a részét szülőfaluja, Mezőszemere közösségi életéből. Ahogyan a Magyar Művészeti Akadémián 2015. január 16-án elhangzott székfoglaló előadásában megfogalmazta:
Élem a falusi ember mindennapi életét, jószágaim vannak, szántok, vetek, aratok, ha tehetem, munkát adok roma és magyar embereknek, önkormányzati képviselő vagyok, tevékenyen részt vállalok a falu szebbé tételében és az egyre gyarapodó szegény réteg életfeltételeinek a jobbításában.
Az ő keretezésében hétköznapi elemek is kaphatnak furcsa, szubjektív, feszültségekkel teli összefüggést, de az apró rezdüléseknek, a halkan megszólaló motívumoknak is nagy súlya lehet. Akár egy a munkáiba beemelt fizikai, tárgyi elemnek. Pár szál szénának, némi állati szőrnek, kukoricaszemeknek, fa- és csempedaraboknak.
Nagyon hittem benne, hogy képes vagyok hozzátenni valamit a magyar művészethez. Mindig ez volt a célom
– fogalmazott művészi felfogásáról.
Bukta Imre: Ezt a földet szeretem | Magyar Krónika
A magyar vidék lelkét a legérvényesebben megfogalmazó képzőművész úgy járt be nagy utat a vasesztergályosságtól a hivatalos elismerésekig, hogy közben az él …
Már a Duplagereblye is bizonyította, hogy az életmű messze nincs lezárva, újra és újra képes friss érzéseket, reflexiókat, témákat behozni. Akkor bemutatott festményei, papírmunkái a hétköznapokat ünnepelték, a generációk kölcsönhatását, egy gyorsan változó kor faluhelyen lecsapódó mozzanatait. Sejthető, hogy a mostani kiállítás képei is Bukta Imre növekedését mutatják majd az grandiozitást is meghaladó művészi érettség felé.
