Egy követ fújnak, mondjuk ma is azokra, akik azonos állásponton vannak, egyetértenek. De vajon milyen követ, és egyáltalán miért fújják? – merül fel a kérdés. A szólás eredete egy régi babonában gyökerezik, amely szerint a kígyók tavasszal összegyűlnek, hogy közösen létrehozzák a mágikus erejű kígyókövet. A magyar népi hit szerint erre Szent György-nap előtt vagy nyáron került sor.
Boszorkányok, pásztorok és a sárkányölő szent | Magyar Krónika
Szent György napja a néphagyomány szerint a tavasz kezdőnapja, amelyhez számos szokás, hiedelem és praktika kapcsolódik.
A Magyar Néprajzi Lexikonban olvashatjuk: elődeink úgy vélték, hogy a kő elkészítéséhez ötven-száz kígyó is összegyűlik. Erdők napsütötte helyein, árkok mélyén, tölgyfák ágai között gyülekeznek, és kört alkotnak.
Fejüket ilyenkor feltartják, összetolják, farkukat keresztüldobálják egymáson, és már messziről hallatszik sípoló hangjuk. A kígyókövet összeköpködik: előbb csak kisebb köpéscsomó, később azonban megkeményedik.
A hiedelem abból a képből eredhet, ahogy a kígyók tavasszal párzás idején összebújva sziszegnek.
A legendás kígyókő
Elődeink különleges erőt tulajdonítottak a kígyókőnek. Megtalálójának szerencsét hozott, ha onnantól magával hordta, a pénzből sem fogyott ki többé, ha a szájába vette, láthatatlanná vált, ha beteg emberhez vagy jószághoz érintette, meggyógyította. A kígyókő megjelenéséről változatos elképzeléssel bírtak, golyó vagy tojás alakú kőnek képzelték, és úgy vélték, minél több kígyó fújja közösen, annál nagyobb lesz. Az, hogy drágakőként képzelték el, a kincset őrző kígyó képéből ered.
Bárdosi Vilmos Magyar szólások, közmondások értelmező és fogalomköri szótára című munkájában olvashatjuk, hogy az „egy követ fújnak” szólás eredeti alakja a „fújják a kígyókövet”, „valaki ellen fújják a kígyókövet” volt, és a régi nyelvben negatív értelemben használták. Azt jelentette, hogy titokban ármánykodnak, fondorkodnak, szövetkeznek valaki ellen. Az eredeti jelentés megváltozásának oka, hogy a szólás szerkezetében és jelentésében is hasonlít az „egy húron pendülnek”, „egy gyékényen árulnak”, „egy csónakban eveznek” kifejezésekhez. A követ fújó kígyók képzete a magyar népi hit mellett számos más nép hiedelemvilágának is a része, és – ahogy arra Bárdosi rámutat – a negatív jelentést erősíthette, hiszen a kígyó több nép mítoszában a gonoszság megtestesülése.
A kígyókirályfi, a segítőszellem és a garabonciás diák sárkánykígyója
A magyar népi hitvilágban a kígyó ártó és segítő is lehet. A népmesék gyakori fordulata, hogy a főhős megmenti a kígyót a kegyetlen emberektől, hazaviszi, meggyógyítja, és a felépült állat elárulja, hogy ő a kígyókirály fia. Megmentéséért a főhős jutalomban részesül. A magyar népi hitvilágban létezett a házi kígyó segítőszellem-szerű alakja is. A család otthonában élve biztosította a szerencséjüket, oltalmazta a házat, előre jelzett minden veszedelmet.
A garabonciás diák sárkánykígyójához is számos hiedelem és történet kapcsolódott.
Hogyan jár a garabonciás diák? | Magyar Krónika
Szólásaink, közmondásaink magukban őrzik népszokásainkat, ősi hagyományainkat. Mit szólunk hozzá? sorozatunkban ezúttal a „jár, mint a garabonciás diák” szólás jelentésének jártunk utána.
Megszerezni az erejét, védekezni a rontásától
A népi hit nemcsak a kígyókőnek, de a kígyóknak is gyógyító erőt tulajdonított. Úgy vélték, ezt egy simítással is meg lehet szerezni az állattól, tudásukat vagy erejüket azonban már kevésbé békés módon, az állat megütésével próbálták elvenni. A halott állatot küszöb alá ásták, fejét erszényben hordták, hogy szerencsét hozzon, puskacsőbe dugták, hogy jó lövést biztosítson. A jószágok kantárába, a tyúkok vályújába is beletették, hogy óvja a háziállatokat.
A Szent György-nap előtt agyonütött kígyóhoz számos hiedelem kapcsolódott. Ha a legény azt a pálcát, amellyel agyonütötte a kígyót, hozzáérintette egy lányhoz, a lány örökre vele maradt.
Ha a porrá zúzott kígyó maradványait vízben elkeverve megitták, képessé váltak a világ összes nyelvét megérteni. Ha a kígyó bőrét belevarrták a kalapba, az viselőjét megóvta a fejfájástól, zsírja a köszvényt, hája a szem romlását gyógyította.
Rontó erőt is tulajdonítottak a kígyónak. Ha egy terhes asszony meglátott egy kígyót, köpnie kellett, különben későn és nehezen tanult volna meg járni a gyereke, ha pedig egy gyermek látta meg, be kellett fognia a száját, mert kihullott volna a foga. Féltek attól is, hogy ha valaki belelép egy kígyócsontba, elszárad a lába, akinek az ágyába belemászik egy kígyó, az szerencsétlen lesz, de a legjobban attól tartottak, hogy ha a szabadban alszanak, a szájukon keresztül beléjük mászhat egy kígyó, ezért pálinkát ittak, hogy megelőzzék a bajt.
A szent, aki karján lenyúzott bőrével járta a vidéket | Magyar Krónika
Szent Bertalan vértanúságának ábrázolása különös mondákhoz vezetett a néphagyományban, napja, augusztus 24-e pedig fontos határnappá, az ősz kezdőnapjává vált.
Szent György napjához azért kötődnek a kígyókkal kapcsolatos hiedelmek, mert a néphagyomány e naptól számítja az igazi tavasz kezdetét, ekkortájt merészkedtek elő a kígyók is. Az augusztus végi Szent Bertalan-naphoz pedig azért, mert a néphit szerint azok a kígyók, amelyek a nyár során nem csíptek meg senkit, Bertalan napján üregekbe bújnak, hogy téli álomra készüljenek.
Kiemelt fotó: Pixabay
