Elődeink böjtelőnek nevezték a farsang utolsó heteit, a farsangi szokások az ünnepi időszak végére, a farsang farkára voltak a legjellemzőbbek. A böjt első napját megelőző napok a farsangvasárnap, a farsanghétfő és a húshagyókedd, 2025-ben március 2., 3. és 4. Ezeket a napokat már a böjt első napja, a hamvazószerda követi, ami az idén március 5-ére esik. A hamvazószerdától húsvétvasárnapig tartó időszak a keresztény egyházban az ünnepi előkészület ideje. A nagyböjtre az étkezési, szórakozási tilalmak a jellemzőek, a negyvennapos böjt a 7. századtól vált szokássá, 1091-ben II. Orbán pápa iktatta törvénybe. A hamvazószerda elnevezés az azon a napon szokásos hamvazkodásra utal, mely során a szentelt barka hamujával a pap a templomban keresztet rajzol a hívek homlokára.
Csonka csütörtök vagy torkos csütörtök?
A hamvazószerdát a csonka csütörtök követi, ezt a napot azonban bizonyos vidékeken, például a Székelyföldön kövér csütörtökként azonosították, amikor még megehették a farsangi ételmaradékot, hogy kárba ne vesszen. Valójában egy eltolódásról van szó, mert kövér csütörtök az azt megelőző hét – farsang utolsó hetének – a csütörtökje. Tehát 2025-ben kövér csütörtök február 27-re, csonka csütörtök március 6-ra esik. Bálint Sándor Karácsony, húsvét, pünkösd – A nagyünnepek hazai és közép-európai hagyományvilágából című kötetében olvashatjuk, hogy Csíkménaságon a hamvazószerdát követő csütörtökön nemcsak elfogyasztották a farsangról megmaradt finom eledeleket, de a böjti tilalom ellenére táncra is perdültek.
Hogy pedig Isten angyalait igazi székely furfanggal megtévesszék, tánc közben románosan kieresztették az ingüket, a kalapot vagy sapkát a fejükön hagyták. Így azt a látszatot keltették, hogy ők nem katolikus magyarok, hanem románok, akiknek nagyböjtje később kezdődik.
Érdekesség, hogy 2025-ben egybeesik a két húsvét és így a böjt kezdete is, az eltérés egyébként abból adódik, hogy a keleti egyházrészek a Gergely-féle naptárreformot megelőző rendszer szerint számítják a napokat.
Farsang utolsó hetét zabálóhétnek vagy kövér hétnek is nevezték, ennek csütörtökje valójában a kövér csütörtök, amit zabáló- vagy torkos csütörtöknek is neveztek. A naphoz kapcsolódva szólások is fennmaradtak, Dugonics András Magyar példabeszédek és jeles mondások című gyűjteményében olvashatjuk, hogy kinek sok zabálócsütörtökje, annak sok hamvazószerdája és böjtje. A mondás arra utal, hogy aki könnyelműen eszik-iszik, mulatozik, az utána nélkülözni fog. Torkos csütörtök eredeti célja ugyanis az volt, hogy ezen a napon a szegényeket vendégeljék meg, és imádkozzanak a család halottaiért. Hasonlóan a halottak napi szokáshoz, amikor mindenszentekkalácsot vagy kolduskalácsot osztogattak a koldusoknak, torkos csütörtökön fánkot sütöttek, és Isten nevében ajándékul vitték a szegényeknek. A betérő vándorokat is vendégül látták.
Kövér csütörtökön szokássá vált, hogy minél zsírosabb ételeket esznek, mert hittek abban, hogy így lesz bő a termés és kövér a hizlalt disznó. Pénteken és szombaton egyszerűbben ettek, hogy farsangvasárnap megint bővelkedhessenek a finom falatokban, ezért a torkos csütörtököt követő pénteket el is nevezték sovány pénteknek.
Piroskavasárnap, farsanghétfő, húshagyó kedd
A hamvazószerdát megelőző három nap a legféktelenebb vigasságok és a legnagyobb eszem-iszom ideje volt. A negyvennapos böjtöt megelőzően ekkor lehetett utoljára mulatni, ezért ezt elődeink olykor annyira túlzásba vitték, hogy a tombolásukról fennmaradt feljegyzések szerint azt nem is keresztények, hanem ördögök vihették csak végbe.
A farsangi szokások a tavasz újraéledését, a természet újjászületését, a megújult élet kezdetét hirdették. Bálint Sándornál olvashatjuk, hogy a tél és tavasz szimbolikus küzdelme, amely már az óév temetésével kezdődik, a farsang farkán ér tetőpontjára. Ezekhez a napokhoz olyan szokások kapcsolódtak, mint Konc vajda és Cibere vajda, azaz a farsang és a böjt versengése, a böjt temetése, a kiszejárás, a bőgőtemetés, amellyel a böjt idejére elbúcsúztak a hangszerektől is és a télkihordás vagy téltemetés, amely során a telet jelképező bábot vízbe fojtották vagy elégették.
Farsangvasárnapot piroskavasárnapnak is nevezték, utalva az ekkor sütött kalácsra, a piroskára, amelyből a kövér csütörtöki hagyományoknak megfelelően a betérő vendéget kínálták meg, aki hálából Istenhez fohászkodott, hogy haláluk után jutalmazza meg a család tagjait. Ezt a napot még sardóvasárnapnak is nevezték a sardózás vagyis a jókívánságmondás hagyománya után. Húshagyóhétfőn és -kedden szokás volt kimenni a mezőre táncolni, hogy elővarázsolják a tavaszt. Ezeken a napokon tartották az utolsó farsangi bálokat is, de húshagyókedden éjfélkor abba kellett hagyni a táncot. Számos monda szólt azokról, akik nem tudták abba hagyni a mulatozást, hanem beletáncoltak a böjti időbe, ezért a fölbe süllyedtek.
Ördögfarsang, gonoszűző torma
A csíki falvakban szokás volt, hogy húshagyókedden a legények ördögfarsang néven előadták a dúsgazdag és a szegény Lázár példázatát. A történet a dúsgazdag fösvény emberről szól, aki nem könyörül meg a szegény és éhező testvérén, Lázáron, ezért az ördögök elviszik a pokolba. A Lázár-játék szokását a székelyek – a madéfalvi veszedelem előtti időkből magukkal hozott többi hagyománnyal együtt – Bukovinába is magukkal vitték. Az 1700-as évek második felében Bukovinában alapított öt székely település egyikén, Istensegítsen a Lázár-játék egyik szereplője után a húshagyót dúsgazdag ünnepnapjai néven emlegették.
A farsangvégi hagyományokhoz tartozott a torma mint mágikus, gonoszűző, bajelhárító szer alkalmazása. Húshagyókedden tormamártást készítettek, és megkenték vele a ház négy sarkát férgek, patkányok ellen, majd kívülről is körbehintették vele a házat, hogy védelmet szerezzenek a kígyók ellen. Még azt a kanalat is, amivel a mártást keverték, eltették, hogy tavasszal a gabonaföldre vigyék, hogy védjen a verebek kártevése ellen. A torma a néphit szerint a tavaszi megújulást biztosítja, ezért kerülhetett a húsvéti asztalra is.
Kiemelt kép: Idősebb Pieter Bruegel: Farsang és böjt harca. Forrás: Wkimédia
