„Sokat viselt abrosz szösszé válik” – tartja a mondás, amelynek szó szerinti jelentése az, hogy a sokat használt, azaz sokszor mosott, terített abrosz idővel elhasználódik. A sok használattól elkopó anyag szösszé válik, azaz szálaira bomlik. Átvitt értelemben a szólás azt jelenti, hogy valami, amiben korábban célt, reményt láttunk, elveszíti az értékét, súlyát, jelentéktelenné válik.
De miért válik szösszé az abrosz? A szösz a len vagy kender párhuzamos szálait jelentette, amelyből a fonalat készítették. A paraszti gazdálkodásában hosszú évszázadokon keresztül igen jelentős szerepet töltött be a kender és a len finom rostjainak fonallá fonása, majd ennek vászonná, textíliává szövése. A parasztgazdaságokban – többek között – kender- és lenvászonból előállított anyagokból készült az abrosz.
Mi a szösz a szösz? | Magyar Krónika
Szólásaink, közmondásaink magukban őrzik népszokásainkat, ősi hagyományainkat. Mit szólunk hozzá? sorozatunkban ezúttal a „mi a szösz?” jelentésének jártunk …
A len- és kendermunkát időben megelőzte a gyapjúmunka, a textilkészítés legrégibb ága, amelynek jelentős szerepe volt az önellátásra törekvő parasztcsaládok gazdálkodásában. A Magyar néprajz köteteiből megtudhatjuk, hogy a szőtteseket a régi fajtájú, hosszú, fürtös szőrű juhok gyapjából készítettek. Az abroszok mellett további lakástextíliákat – terítőket, takarókat, szőnyegeket –, valamint zsákokat, tarisznyákat, ponyvákat készítettek. Férfi és női öltözetek is készültek gyapjúfonalból.
Érdekesség, hogy a juhnyírást megelőzően a birkákat megúsztatták folyó- vagy akár állóvízben, hogy a gyapjúból minél inkább kiázzon a zsír és a piszok. A juhok nyírására általában évente kétszer került sor, május végén, a legelőre való kihajtás után, majd július végén, augusztus elején. A bárányokat pedig júniusban nyírták.
A gyapjút óvatosan nyírták, hogy ne sértsék meg az állatok bőrét, és minél inkább megmaradjon egy darabban a bunda. A lenyírt gyapjút, mielőtt feldolgozták volna, még további tisztításnak vetették alá. Belehelyezték egy vesszőből font, mély kosárba, majd azt beleállították és kikötözték a közeli folyó vagy patak vízébe. A vízben ázó gyapjút rúd végére rögzített mosókarikával nyomkodták, vagy kint a vízparton átsulykolták. A megszárított gyapjút fellazították, szálasították, fonallá sodorták.
Mi az a sulyok, amit elvetnek? | Magyar Krónika
Szólásaink, közmondásaink magukban őrzik népszokásainkat, ősi hagyományainkat. Mit szólunk hozzá? sorozatunkban ezúttal az „elveti a sulykot” szólás jelentésének jártunk utána.
A magyarországi parasztházakban a 18. század során terjedt el az állandó helyet kapó asztal és ehhez kapcsolódóan az étkezésekhez leterített abrosz. A karácsonyi abroszhoz számos hiedelem fűződött. Elődeink úgy vélték, hogy terméshozó hatalomra tett szert, ezért a későbbiekben vetőabroszként használták, vagyis azzal fogták fel és abból vetették el a búzát. Sütőabroszként is használták, vagyis azzal takarták le kenyérsütéskor a dagasztóteknőben kelő kenyértésztát.
Kiemelt fotó: Hölvényi Kristóf
