Jézus a Genezáreti-tó partján járva Péter és András után Jakabot és fivérét, Jánost hívta követői közé. Az evangéliumokból robbanékony természetű, de az Isten országát odaadással váró, az Urat elhivatottan követő férfi képe rajzolódik elénk. Jézus Jakabot testvérével együtt a mennydörgés fiának nevezte, miután a fivérek Isten nyilát is lehívták volna az égből, hogy elpusztítsa egy falu lakóit, akik nem akartak szállást adni az Úrnak.
A fivérek arról is biztosították Jézust, hogy példájára elfogadják majd a rájuk szabott szenvedést és halált. Ezt követően mondta az Úr a többi tanítványnak:
Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok meg a hatalmukat éreztetik velük. A ti körötökben ne így legyen. Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok, s aki első akar lenni, legyen a cselédetek. Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak és odaadja az életét váltságul sokakért. (Mt 20,25-28)
Jakab volt az első, aki az apostolok közül vértanúságot szenvedett. Legendáját a Legenda aurea nyomán az Érdy-kódexben olvashatjuk. E szerint tanítványai egy angyal vezetésével vitték az apostol holttestét Galíciába. A legenda Jakab tanítványainak olyan úti kalandjait is elbeszéli, amelyek során egy tömlöcből szabadulnak, vad bikákkal és tüzes sárkánnyal küzdenek, de végül sikerül eltemetniük mesterüket.
A hagyomány szerint Jakab a mai Spanyolországig jutott el missziós útján. Amikor úgy érezte, hogy igehirdetésének nincs foganatja, elveszítette lendületét, megjelent neki a Szűzanya, és megvigasztalta. Diós István A szentek életében leírja, hogy Jakab ereklyéit az arabok pusztítása elől menekíthették Jeruzsálemből Hispániába.
Ereklyéinek nyugvóhelye az egyik leghíresebb zarándokhellyé vált, amelyet róla neveztek el. Santiago (Szent Jakab) de Compostela (csillagrét). Utóbbi eredetét egy másik legendában találjuk, e szerint az idők során elfelejtették, hogy hol van a sír, de egy csillag megmutatta.
Sírja a középkortól zarándoklatok célpontjává vált, az út mentén épült menedékhelyeket is legendák övezik. Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában olvashatjuk, hogy az egyik hegycsúcson két lovag előtt aranykeresztet hordó galamb mutatta a helyes utat. Ahol a keresztet letették, ott építették fel a zarándokszállást. A legenda szerint a két lovag fekete szeme a látomás után aranyszínűre változott.
Egy másik történetben egy vendégfogadós szállást adott egy fiával utazó zarándoknak. Reggelre egy aranyserleget rejtett az iszákjukba. A vendéglős felakasztatta a fiút, akinek holttestét elrettentésül a kötélen hagyták. A megtört apa folytatta útját Jakab sírjához, ahol imádkozott. Harminchat nap múlva visszatért fia holttestéhez, aki megszólalt, és elmondta, hogy Jakab életben tartotta. Az apa a bíróhoz sietett a csodálatos esemény hírével. A bíró éppen az asztalnál ült, a tányérján sült kakas és tyúk volt előtte. Nem akart hinni az apának, és azt mondta, úgy él a te fiad, ahogyan ezek a jószágok. Abban a pillanatban a kakas és a tyúk felrepült a tányérról. A bíró gyorsan levágatta a fiút a kötélről, a kocsmáros pedig megkapta illő büntetését.
Jakab alakját a katolikus világ háromféle szerepben – az apostol, a zarándok és a lovag – őrizte meg. Apostolként mártíriuma eszközével, a pallossal, zarándokként vándorbottal, a zarándokok jellemző öltözékében, kalapban, köpenyben és zarándokkagylóval ábrázolták. Lovagként lóháton, kivont karddal jelenítették meg, számos legenda szerint ugyanis fehér lován küzdött együtt a spanyolsággal a mórok ellen.
A magyar néphagyomány is számon tartja Jakab lovát: a szent napjára le kell aratni a zabot, mert különben a lova kitiporja. Július 25-höz számos más szokás kapcsolódik. Elődeink hitték, hogy Jakab „beszenteli” a gyümölcsöt, és amit hagy, az már meg is marad. Napján nem mostak, nem sütöttek kenyeret, de az aznap köpült vajat orvosságnak tették el.
Időjárásjóslásra is alkalmas napnak tartották: úgy vélték, ha Jakab napján északról fúj a szél, akkor a tél hideg lesz. Hitték, hogy a nap délelőtti időjárása megfelel a karácsony előtti, a délutáni pedig a karácsony utáni időjárásnak. Ha aznap sütött a nap, hidegre számíthattak, ha esett, jó időt vártak.
„Jakab napján virágzik a hó” – tartja a mondás, amely szerint, ha aznap sok az égen a fehér felleg, akkor télen sok hó lesz. A hiedelem egy változata szerint, ha délelőtt felhős az ég, akkor a tél első felében, ha pedig délután, akkor meg a tél végén következik be a tartós havazás. Ezt a hiedelmet is Jakab fehér lova ihlethette.
Képek forrása: Wikimédia
