Ne fesd az ördögöt a falra, figyelmeztetjük egymást ma is, amikor valaki olyasmiről beszél, aminek a bekövetkeztétől tartunk. A szólás alapja az az ősi hiedelem, hogy ha valaminek – egy ártó, gonosz erőnek – kimondjuk a nevét, azzal meg is idézzük. Bárdosi Vilmos Magyar szólások, közmondások értelmező és fogalomköri szótára című munkájában olvashatjuk, hogy elődeink ezt megelőzendő a félelmetes lényeknek egy másik nevet is adtak, a boszorkány helyett például a szépasszony megnevezést használták.
Felmerül azonban a kérdés, hogy akkor miért az ördög falra festésétől óv a szólás, miért nem egyszerűen csak a megnevezésétől vagy a megszólításától?
Ennek magyarázatát egy középkori latin nyelvű legendában találjuk. O. Nagy Gábor Joseph Klapper műve nyomán leírja, hogy
egy szerzetes gyönyörű Mária-képeket festett, de rendkívül csúf alakban ábrázolta az ördögöt. Amikor ez a festő egy templom magas falára éppen egy ilyen képet vázolt föl, megjelent neki az ördög, és felszólította, hogy ne ábrázolja őt olyan rút formában. Minthogy azonban a szerzetes nem engedett az ördög kérésének, ez bosszúból kirántotta alóla az állványzatot, hogy zuhanjon le a festő, és törje össze magát a templom padlóján.
A jámbor művész ekkor Szűz Máriához fohászkodott, s ő ki is nyújtotta a képen már megfestett kezét, és egészen addig a levegőben tartotta a festőt, amíg létrát nem hoztak, hogy lesegítsék a magasból.
Az „ördög bújt bele”, „eladta az ördögnek a lelkét”, „ördögtől való” – számos szólásunk utal olyan emberekre, aki az ördöggel, ezzel a félelmetes, gonosz lénnyel cimboráltak. Mint a Magyar néprajz sorozat mitikus lényekről szóló kötetében olvashatjuk: a néphagyomány szerint az ördög alakjában különböző rosszindulatú lények összevonva öltenek testet. Szarvak, farok, patás lóláb, hegyes karmok és szemfogak, denevérszárny – az ördögképzetben számos más teremtmény jellemzője is megjelenik.
A boszorkányperekkel Európa-szerte ismertté vált egy új ördögalak, ami a magyar népi hiedelemvilágba is beépült. A középkori egyházi felfogás szerint a bűn az ördög mesterkedésének eredménye, ezért az embernek állandóan óvakodnia kell a kísértéstől. Ha valaki mégis arra vetemedik, hogy az ördöggel cimboráljon, különleges képességekre, természetfeletti hatalomra és óriási vagyonra tesz szert, végül pedig a pokolra jut.
A magyar népmesék ördöge már kevésbé félelmetes lény, a főhős az eszére, furfangjára támaszkodva is le tudja győzni. A Magyar néprajz köteteiben a mesékben megjelenő különböző ördögalakokról is olvashatunk.
Az ördögszerető azután telepszik legény alakjában a fonóban egy lány mellé, miután az már a szerető utáni sóvárgásában felsóhajtott, hogy azt sem bánná, ha az ördög jönne érte. A „varázsló és tanítványa” típusú mesében az apa az ördöghöz adja inasnak a fiát, aki miután kitanulta a mesterségét, csak különböző átváltozások után tud megszabadulni az ördögtől.
Jól ismert népmesekezdet az, amikor egy ember odaígéri megmentőjének azt, ami otthon várja. Hamarosan kiderül, hogy megmentője az emberalakban megjelenő ördög, akinek újszülött gyermekét ígérte. A gyermeknek felnőve először teljesítenie kell az apja ígéretet, de végül sikerül megmenekülnie az ördögtől.
A legendamesékben megjelenő ördögalak felett az ember mindig szellemi képességeivel arat győzelmet, például úgy, hogy csapdába csalja, sőt, az ember az ördögöt a szolgálatára is tudja kényszeríteni. Az ördögről és a székely menyecskéről szóló tréfás mesékben pedig már egyenesen felcserélődnek a korábbi szerepek, az ördög igyekszik megszabadulni az ember hatalmától.
Az ostoba ördög alakja is megjelenik a mesékben, ezekben az ember tréfás versengésük során mindig felülmúlja a gonoszt, vagy bár eladja a lelkét neki, a szerződésben olyan feltételeket szab, amiket az nem tud teljesíteni.
A Rajna-vidéki Faust-mondák is hatással voltak a magyar ördögmondákra, ezekben azonban a gonosszal kötött szerződésnek sosincs mulatságos kimenetele. Számos monda kering az egyik magyar Faustról, az ezerhétszázas években élt Hatvani Istvánról. A debreceni református kollégium professzora korának kiemelkedő tudósa volt, aki különleges műszereket használt, és csillagászati megfigyeléseket tett.
Az ördög különleges szerepet játszott a néphagyományban a téli ünnepkörhöz kapcsolódóan is. Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumában olvashatjuk, hogy a szarvas ördögmaskara volt az egyik oka annak, hogy az egyház bizonyos farsangi szokásokat tiltani próbált. A böjtben már tilos volt minden mulatozás, az azt be nem tartó és az ördög által elragadott táncolók alakja nemcsak a magyar népmesékben, de az európai mondakincsben is megjelenik.
Képek forrása: Magyar népmesék
