„Felönt a garatra” mondjuk ma is arra, aki a kelleténél többet iszik. De mi is valójában a garat, hogyan lehet rá felönteni, és egyáltalán, hogyan kapcsolódik mindez a részeggé váláshoz? A garat a szájüreg hátsó része a gégefő és nyelőcső előtt. Aki pedig ittas állapotba került, az valóban a garatján engedett le meglehetősen nagy mennyiségű alkoholt. A szónak ez a jelentése azonban mindössze százéves, a „felönt a garatra” szólást pedig már a 17. század közepén is használták, ha valaki részeg lett.
A garat szó eredetileg a molnárok nyelvéből ered, és a malomban a gabonaőrlés során használt alkatrészt jelent. Ez az eszköz egy olyan faszekrény volt, amely felfele és lefele egyaránt tölcsérszerűen nyílt. A tetején lévő tágas nyílásba öntötték a megőrlendő gabonát, amely a malom őrlőszerkezetébe hullott tovább. A garatba kimondottan fel kellett önteni a gabonát, mivel magasan volt, hogy lassan juthasson le az őrlést végző malomkerekek közé.
Már saját malmára is hajtja a vizet az ország egyetlen malomrestaurátora | Magyar Krónika
Mintha az idő kerekét fordították volna vissza azzal, hogy Veszprém egyetlen vízimalmáét újraindították. Tamás Péter, az ország egyedüli malomrestaurátora, és felesége, Petra családi örökség nyomán mentette meg a pusztulástól a közel kétszáz éves épületet. A Séd idilli partja mentén az elszánt házaspár hagyományt támaszt fel, innovációra buzdít és saját valóságot teremt.
A Magyar Néprajz kötetekből azt is megtudhatjuk, hogy a kőmalmok mellett a vízi- és a szélmalmok garatjába is fel kellett önteni a gabonát. A vízimalmok deszkakéreggel körülvett malomkövei a malom szintjénél magasabb kőpadon helyezkedtek el, ahová négy-hat deszkalépcső vezetett. A malomkövek fölött volt a négyszögletes garat, másnéven nagy garat. A gabonát vékással öntötték fel rajta keresztül az alján függő kis garatba. A kis garat állandó rázással biztosította, hogy az őrölni való egyenletes adagolással jusson tovább a malomkövek közé. Ha a malomköveket a forgókővel egymáshoz közelebb állították, finomabb, ha távolabb, durvább őrleményt kaptak. A vízimolnárok a kis garat aljára zsinóron függő csörgőt szereltek, ami jelezte, ha a garatból kifogyott az őrölni való. A kőmalmokban is gyakoriak voltak az ilyen szerkezetek. A szélmalmok malomkövei a földszinten voltak, így a gabonát a padlásról kellett a garatra felönteni.
Zsámbék molnára – látogatás a Natura Kismalomban | Magyar Krónika
A Natura Kismalom szerényen húzza meg magát egy zsámbéki családi ház hátsó épületében. Pedig a tulajdonosai, Rátai János és Dubóczki Éva méltán lehetnek büszkék arra, amit létrehoztak. Nemcsak felélesztették a régi családi vállalkozást, de azzal, hogy saját gabonából készítik a teljes kiőrlésű liszteket, tovább is álmodták.
A gabona garatba való felöntésének mozzanata azt a képet idézi meg, ahogy az iszákos ember a magasba emelt, lefele fordított üvegből önti a szájába az italt. A garat lefele táguló bejárata pedig még jobban ráerősített erre a képre, hiszen az iszákos ember bendője is éppolyan feneketlen, ha italról van szó, mint amilyennek a malom belsejébe vezető tölcsérszerű nyilas tűnt.
Bárdosi Vilmos Magyar szólások, közmondások értelmező és fogalomköri szótára című munkájában olvashatjuk, hogy ezt az eredetileg tehát malomipari szakszót Bugát Pál orvos, egyetemi tanár, a magyar orvosi szakszókincs egyik legkitűnőbb újítója vitte át a 19. században a szájüreg említett részének a mai napig használt megnevezésére. Azzal pedig, hogy a garat kifejezés a molnárok nyelvéből bekerült az orvosi műnyelvbe, a szó második jelentése még jobban megerősítette a szólást.
A malomhoz ne nyúljatok | Magyar Krónika
Folyó sem folyik alatta, lisztet sem őröl már, mégsem hiába forog a nemeshanyi vízimalom kereke. A hatalmas köröket író szerkezet egy molnárdinasztia mélységeiről és magasságairól mesél.
Kiemelt fotó: Fortepan