Somlyó György a szigligeti strandon Bella István társaságában
Lassul a tempó, távolodik a zaj, izzik a beton, és végre magunk lehetünk „a kataton alkonyatban”. A nyár élmény, ilyenkor talán a korábban jelentéktelennek tűnő pillanatokat is igyekszünk jobban megélni. Intenzívebben kötődünk minden perchez, amit nem a megszokott módon töltünk. Sokrétű időszak ez, amire jó érzés várni: elvonulás és találkozás, felfedezések sora. Az évszak kezdetén elképzeljük magunkat könyvek között tóparton, hegyek csúcsán, erdőt járva, együtt az eget kémlelve, ringatózva. A megérkezést pedig szeretnénk hosszúra nyújtani, az élményt megörökíteni és átváltoztatni képpé, hogy még véletlenül se felejtsük el. Az idő múlik, a fénykép örök. Ahogyan Borsos Miklós írja: „minden átváltozik, és a »valóság« csupán elindítója a képalakító képzeletnek”. Ezért szeret az ember „dokumentálni”: ha szeptemberben valaki – mint régen az iskolában – újra azt kérné tőlünk, hogy rajzoljuk le a nyarunkat, mit látnánk viszont szívesen a papíron? Mire emlékszünk vissza, és mi az, amit még szeretnénk megélni?
Ahhoz, hogy elindítsuk a képzelet játékát, különleges válogatást készítettünk írók, költők, esetenként színészek részvételével. A fényképek segítségével megelevenednek ismert, korábban olvasott sorok, és közelebb kerülnek maguk az alkotók is. Egy kis időre részesei lehetünk Karinthy Ferenc és Bacsó Péter pingpongmérkőzésének, Tamási Áron és felesége szerelmének, a szigligeti közösségi életnek és olykor a gyümölcsfák alatti csendes elvonulásnak is. Miközben megmosolyogtat Ottlik Géza fürdőruhája, szívesen belenéznénk abba a kéziratba, amelyet Illyés Gyula és Szabó Lőrinc épp korrigál, szeretnénk megtudni, min nevethetett olyan jóízűen Psota Irén, Alfonzó és Örkényék, kertészkednénk Móricz Zsigmonddal Leányfalun, valamint eljátszunk a gondolattal, hátha átvinne minket a Balatonon csónakázó Nagy László a túlsó partra.
Mi minden maradhatott megíratlanul a régi nyarak helyszínein vagy épp a szigligeti Esterházy-kastély falai között? Az 1952-től Bölöni György kezdeményezésére alkotóházként működő épületben egytől egyig megfordultak a magyar irodalmi élet kiválóságai, majd 1968-tól más művészeti ágak képviselői is. A hely szelleme menedéket, inspirációt, kikapcsolódást nyújtott akkor és ma is az idelátogatóknak, s egyszerre élhették meg a magányt és a társasági élményt is.
Olyan ez, mint a nyár nekünk: megörökítendő élmény. Nemes Nagy Ágnes – akiről nem is gondolnánk, micsoda társasjátékmesterré változott nyaranta – ihletet ad számunkra is a majdani szeptemberi visszaemlékezéshez:
„Hogy mit láttam? Elmondhatom. De legjobb, ha lerajzolom. […] ez itt az ég, ez itt a nyár. Majd télen ezt előveszem, ha hull a hó, nézegetem.”
Déry Tibor és Sándor Kálmán
Móricz Zsigmond a kertjében
Kiss Tamás, Mészöly Miklós és felesége, Polcz Alaine, Kálnoky László, Nemes Nagy Ágnes, Lengyel Balázs Szigligeten
Illyés Gyula szalmakalapban
Devecseri Gábor, mellette a felesége és három hölgy
Déry Tibor az Addio fedélzetén
Juhász Ferenc az alkotóház tópartján a stégről hátraszaltót ugrik
Nemes Nagy Ágnes és Ottlik Géza
Illyés Gyula és Szabó Lőrinc Szabó Lőrinc kéziratát korrigálják
Somlyó György, Karinthy Ferenc és Méray Tibor a szigligeti alkotóházban
Tamási Áron és felesége, Alice
„T., a költő, már négy hete tartózkodott az alkotóházban, már hazakészült, de még egyetlen sort sem alkotott. Az utolsó délelőtt kisétált a faluba, s egy cégtáblán ezt látta: Bakos Miklós lakatos.
– Akkor már jobb volna: Lakos Miklós bakatos – gondolta T., és megnyugodott, hogy nem hiába volt itt.” (Karinthy Ferenc: Változtassátok meg a világot!)
Tolnay Klári és Lipták Gábor az Addio fedélzetén
Hatvany Lajos Szigligeten
Nagy László csónakban ül, és napozik
Borsos Miklós, Reiner Mártonné, Ungvári Tamás, Radnóti Zsuzsa, Reiner Márton, Örkény István, Makk Károly
Németh Magda, Szabó Lőrinc és Némethy László az Addio fedélzetén
Debreczeni Gyöngyi és Ottlik Géza a Balaton partján
„Bizonyos, hogy a levegő és az eledel, a szerelem és a napfény, melyek nélkül nincsen élet, egyképpen égetnek, fogyasztanak, mérgeznek bennünket. Méreg az arzén és méreg a szenvedély, méreg a szépség és méreg a boldogság. Méreg a kávé és méreg a vágy, egy Kosztolányi-mondat is az, egy Ady-verssor is: mindez mégis kell, mindez mégis az életünk veleje.” (Ottlik Géza: Méreg)
A szülei példája is inspirálta Losonczi Dávid Európa- és világbajnok birkózót, hogy az éves jutalmait jótékony célra fordítsa: tavaly a XX. kerületi Árpád-házi Szent Erzsébet-templom felújítását segítette. Történet egy huszonöt éves fiatalemberről, aki nem fél a kemény munkától, hisz az isteni jóságban, és tudja, hogy nincs fontosabb, mint hogy az ember boldog legyen.
Budapestről rózsaszín lányregénybe illő körülmények között került Athénba Zerkovitz Szidónia, de ennek a lányregénynek igencsak zordan alakult a befejezése. Bécsbe költözvén aztán erotikus versek szerzőjeként és a női emancipáció harcosaként vált ismertté.
A dorogi bányászhagyományt őrzi a 2020-ban megnyitott, különleges atmoszférájú Reimann Bányászattörténeti Miniverzum, amelyben interaktív megoldásokkal teszik élményszerűvé a környék múltjának megismerését.
Vajda János Találkozások című verses regényének démoni nőalakját irodalomtörténeti konszenzus szerint Zerkovitz Szidónia ihlette. A csehországi zsidó családban született lány Budapesten próbált szerencsét, s bár a nyelvünket csak itt tanulta meg, magyar irodalomtörténetet és verseket írt – hogy aztán egy görög herceggel kössön botrányosan véget érő házasságot.
Jász Attila a kortárs magyar irodalom karakteres alakja: költő, szerkesztő, esszéíró. Évtizedek óta ismerjük egymást, ezért is tegeződünk alább. Többször beszélgettünk már interjúformában is, ez alkalommal a baji szőlőhegyen álló házának hátsó teraszán ültünk le egy pohár somlói borral, hogy a mediterrán világról, a tengerről és az utazás misztériumáról merengjünk.
A visegrádi ferences templom feltárása közben egy gyermek és egy felnőtt csontvázára bukkantak, akik mellé lakatot temettek. Több jel is arra utal, hogy valamilyen babonás szokás következtében hevertek a vastárgyak a halottak mellett – a kutatók nem zárják ki, hogy vámpírhiedelmek miatt temették így őket.
