„Linda, a láma a New York-i ABC stúdióból tart hazafelé a Broadwayen. Hosszú nyakával lazán szemléli a világ leghíresebb utcájának fényeit.” Lehetne egy filmes forgatókönyv felütése vagy egy regény első sora.
![](https://kronika.hu/wp-content/uploads/2024/03/nn11597016-scaled.jpg)
Inge Morath nem vacakolt sokat a képaláírással, amikor leadta a Life magazin számára készült híres felvételét, a kocsiablakból kukucskáló láma fotóját 1957-ben. Mintha csak a fotográfia Woody Allenje, a nemrég elhunyt Elliott Erwitt kattintotta volna – bár az ő figyelme inkább kutyákon akadt meg az emberrengetegben.
Azért hozom a New York-i lámát ide, mert ez a kép a megszokottból kikacsintó rendkívülire érzékeny humorával akár az idei Budapest fotófesztivál nyitókiállítása, a Női fókusz plakátképe is lehetne – a magas labda Marilyn Monroe-portré mellett.
Közös Morathban és Erwittben, hogy mindketten a világhírű, már indulásakor is megalapozottan szerénytelenül elnevezett Magnum Photos ügynökség fotósai voltak. A név állítólag a kétliteres pezsgősüvegre utal és arra a spirituszra, amit az alapítók a belepalackoztak. Robert Capa, az ötletgazda révén némi magyar eredetű spirituszt is, de a védjegy valójában a „magnumosokat” összekötő humanista érzékenység és a kiolthatatlan vágy lett, hogy a valóságot vizuálisan megőrizzék.
![](https://kronika.hu/wp-content/uploads/2024/03/nyc99754-1024x688.jpg)
![](https://kronika.hu/wp-content/uploads/2024/03/nn11484028.jpg)
![](https://kronika.hu/wp-content/uploads/2024/03/nyc11398-696x1024.jpg)
A Magnum neve garancia. Biztosíték arra, hogy a képeken a világ felfoghatatlan összetettségéből valami olyan megragadható tárul elénk, ami hordozza ezt az ellentmondásos összetettséget, elbírja, miközben felveszi tőle a megfelelő távolságot ahhoz, hogy mi, a kép nézői is elbírhassuk.
Külön izgalmas az ügynökségen belüli női fotográfusok munkásságát megvizsgálni. Témáikban, az ábrázolás módjában tetten érni a női minőséget: a lágy sóvárgást, a helyzeti erőt, amit Weöres Sándor a nővel kapcsolatban emleget, szemben a férfival, aki „a világot dolgokká széthabarja”.
A Műcsarnok kiállítása a Magnum Photos öt női fényképészének munkáiból kínál izgalmas válogatást ehhez a tanulmányozáshoz. Eve Arnold és Inge Morath az ügynökség első női fotósai voltak az ötvenes években, Marilyn Silverstone pedig kortársuk volt, de csak a hatvanas években csatlakozott. Ő volt az az angol fotós, akit egy dokumentarista munkája kapcsán szólított meg a buddhizmus, olyannyira, hogy 1977-ben felszentelt buddhista szerzetes lett, és a rádzsasztáni és himalájai történelem eltűnőben lévő kultúráját kutatta. A Női fókusz válogatásában vallási vezetők és tanítók, nepáli és indiai hétköznapi emberek szerepelnek a képein.
![](https://kronika.hu/wp-content/uploads/2024/03/par160478-scaled.jpg)
A kiállítás plakátképe Eve Arnoldé, aki nem csak Marilyn Monroe-ról készíthetett barátian bensőséges portrékat. Képein olyan ikonok szerepelnek szokásos színészi pózaiktól mentesen, mint Sophia Loren, Charles Chaplin, Richard Burton és Elizabeth Taylor.
![](https://kronika.hu/wp-content/uploads/2024/03/lon18856-692x1024.jpg)
![](https://kronika.hu/wp-content/uploads/2024/03/lon605-702x1024.jpg)
Nanna Heitmann még csak harmincéves, német–orosz származású, Moszkvában él és néhány éve csatlakozott a Magnumhoz, mégis talán miatta különösen izgalmas ez a válogatás. Azok az emberek érdeklik igazán, akik szélsőséges körülmények között élnek vagy dolgoznak. A fizikai és a lelki elszigeteltség az, amit meg akar ragadni. Dokumentálta már az éghajlatváltozás hatásait, a szibériai erdőtüzeket, a Kongó-medence tőzegmocsarait; ebben a válogatásban a világ egyik leghosszabb folyója, a Jenyiszej mentén élő emberek életét bemutató képekkel szerepel.
![](https://kronika.hu/wp-content/uploads/2024/03/nn11591612-1024x819.jpg)
A Női fókusz március 23-tól május 12-ig látogatható a Budapest fotófesztivál 2024 programsorozatának részeként.