Louis Cartier nevéhez a fantasztikus ékszerterveken kívül egy legendás art deco óra, a Cartier Tank köthető, ez volt II. Erzsébet egyik kedvence. Az ékszerész 48 éves volt, amikor 1923-ban egy deauville-i lóversenyen megismerte a fiatal magyar grófnőt. A romantikus történetek szabályai szerint Louis addig nem nyugodott, míg az arisztokrata hölgy igent nem mondott neki, így a következő évben már meg is tartották az esküvőt Budapesten. (Cartier első felesége a kor leghíresebb divatháza, a Worth tulajdonosának lánya volt, de elváltak.)
Gróf zsadányi és törökszentmiklósi Almásy Jacqueline Erzsébet Máriának is ez volt a második házassága. A Békés vármegyében, a kétegyházi kastélyban nevelkedett grófnő első férje alig tíz hónappal az esküvőjük után, az első világháború végén esett el az olasz harctéren. A fiatal özvegy őszintén gyászolta, igazi szerelmi házasság volt az övék. Jacqueline idővel visszatért régi kedvteléseihez, a lovagláshoz, ló- és kutyatenyésztéshez. Sportos nőként golfozott, teniszezett, a Margitsziget végén lévő agyaggalamblövő pályán is gyakori vendég volt, és imádott autót vezetni.
Miután férjhez ment Louis Cartier-hez, életmódja szintet lépett – elképesztő luxusban lehetett része. Megvették Hatvany Lajos Tárnok utcai palotáját, ahová Loire menti kastélyokból hozattak bútorokat, és annyi műtárgy, arany- és ezüstneműt halmoztak fel, hogy amikor betörtek hozzájuk, a lapok több száz kilónyi zsákmányról írtak. Az őszt és a telet töltötték Magyarországon – Louis még kevesebbet, mert örökké üzleti úton volt – a tavaszt és a nyarat Párizsban, illetve a Földközi-tenger mellett.
Almásy Jacqueline kifejezetten szép, elegáns, magas, vékony nő volt, a világ legjobb szalonjaiból vásárolta ruháit. Ahogy akkoriban mondták, ő lett Budapest egyik leading ladyje, hozzá igyekezett igazodni mindenki más. Természetesen Budapesten is költötte a pénzt, erről a sajtó rendre beszámolt. 1937 novemberében például a leghíresebb magyar szőrmeház tulajdonosától, bizonyos Bunczelnétól három szép – és drága! – modellt is beszerzett a közelgő téli szezonra. Köztük egy majomszőrű bolerót, ami ma már elképzelhetetlen szörnyűség, és egy rövid „breitschwanzot perzsiáner kabáttal” – bármi legyen is ez. A házaspárnak született egy fia, Claude, de a hírek szerint egyikük sem volt a családi tűzhely őrzője és a hűség szobra.
Jacqeline barátságot kötött a párizsi divat akkori óriásával, az olasz Elsa Schiaparellivel, aki egyben Coco Chanel kor- és vetélytársa volt. Schiaparelli merészebb volt Chanelnél, kreációi harsányabbak, modernebbek és különlegesek voltak, olyan művészekkel dolgozott együtt, mint Salvador Dalí. Ő tervezett először melltartós fürdőruhát, átlapolós ruhát és szoknyanadrágot, öltöztette Greta Garbót, Marlene Dietrichet és Katharine Hepburnt.
Elsa eljött Magyarországra, és itt rabul ejtette a magyar népművészet. Jacqueline a saját autóján vitte el Sárközbe, Kalocsára és Mezőkövesd környékére, Elsa mindenhol motívumokat gyűjtött, hímzéseket vett, a halasi csipkétől pedig egyenesen ámulatba esett. Következő évi kollekcióján vissza is köszöntek a magyar motívumok.
A Cartier házaspár a harmincas években kis híján elvált, végül mégis a békülés mellett döntöttek. A Várban lévő palotát eladták, de ennek szomorú oka volt. A Cartier család egyik, a francia ellenállásban szerepet vállaló tagját ugyanis elfogta a Gestapo, és mivel tudták, kiről van szó, hatalmas váltságdíjat kértek érte. Ekkor tett pénzzé a család több fontos ingatlant. Jacqeline és Louis a németek elől Amerikába ment, ám a férfi hamarosan meghalt. Özvegye tíz évvel élte túl, ő 1952-ben ötvenhat évesen halt meg Manhattanben.
Nyitókép: Színházi Élet, 1931
