Lakatos Mónika Kossuth- és Womex-díjas énekes, illetve Rostás Mihály „Mazsi” gitáros ötvenállomásos Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei turnéra indul áprilisban. Számos kistelepülésen, többek között iskolákban is fellépnek. A koncertsorozaton interaktív műsorral készülnek, a zenélésen kívül beszélgetés, dalok tanulása és tánc is vár a közönségre.
Lakatos Mónika és Rostás Mazsi Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei turnéja április 9-én Nyírbátorban indul, az első huszonöt állomás között szerepel időrendi sorrendben Nyírvasvári, Nyírbéltek, Nagyecsed, Nyírmihálydi, Balkány, Nagykálló, Nyírcsaholy, Vaja, Rohod, Nyírmada, Ibrány, Kántorjánosi, Szamosszeg, Nagydobos, Vásárosnamény, Aranyosapáti, Botpalád, Szatmárcseke, Tiszakóród, Csaholc, Milota, Tiszabecs, Méhtelek, Jánkmajtis és április 19-én Ibrány. Júniusban pedig további huszonöt állomással folytatódik a turné.
Lakatos Mónika rákosszentmihályi oláh cigány családban született 1978-ban. Énekelni édesapjától, valamint a közösség tagjaitól tanult. Az ország az 1996-os Ki mit tud? során ismerte meg a nevét és hangját. A megmérettetésre egyébként tudta nélkül nevezték be, és romák között elsőként meg is nyerte a versenyt. Több formációban szerepelt vendégénekesként, majd 2004 óta férjével, Rostás Mihály „Mazsival” működteti a Romengo együttest, amellyel oláh cigány zenei gyökerekre épülő, saját szerzésű világzenei dalokat játszanak. Azóta szólólemeze is megjelent, valamint egy saját formációval, a Lakatos Mónika és a Cigány Hangokkal is kiadott egy albumot. 2020-ban a cigány művészek között elsőként nyerte el a Womex-életműdíjat, ami a világzene legnagyobb kitüntetésének számít. 2022-ben Kossuth-díjat kapott.
Két világ áll nyitva előttem | Magyar Krónika
„A zene világnyelv” – vallja Lakatos Mónika. S valóban, ha nem értjük is a Romengo és a Cigány Hangok énekesnőjének dalszövegeit, azonnal érezzük a tartalmu …
„Két világ áll nyitva előttem. Boldog vagyok, hogy ilyen különleges és élő kultúrát tudhatok magaménak, miközben a magyarságomra is büszke vagyok. Ha külföldön zenélünk, úgy örülök, amikor hazaérek. Jó, hogy azt tudom mondani, hazaértem. Olyan szép a magyar zene, a magyar tánc, annyira sokszínű. Cigányként viszont mi is hozzátartozunk ehhez a kultúrához, hiszen a mi zenénk Magyarországra jellemző, így annak egy színfoltja lehetünk, ha vigyázunk rá. Rengeteget tudunk adni egymásnak, mint ahogy zeneileg is egymásból táplálkozunk” – fogalmazott kettős identitásáról lapunknak Lakatos Mónika.
A cigány kultúra őrzéséről elmondta, „előadók vagyunk, de közben adatközlők is. A dalok egy részét mi írjuk, egy részét gyerekkorunkban tanultuk, és ezeket adjuk tovább a közösségnek, a közönségnek, ugyanúgy, mint bármely más adatközlő, akihez eljárnak a gyűjtők. A kultúránk élő kultúra, amelyben folyamatosan születnek és hagyományozódnak a dalok. Talán inkább feladatunk éltetni ezt a kultúrát. Viszont jó lenne még őrizni, amit csak lehet. Hiszen vannak énekek, amelyek eltűnnek a közösségben. Tudok a létezésükről, de az idősebbek magukkal vitték őket. Bár sokszor van, hogy emlékfoszlányokat sikerül felidéznem, és azokat megtoldom a saját dallamommal, szövegemmel, miközben nekem is vannak dalaim, amiket elfelejtek”.
