A Csángók formabontó útikönyv, néprajzi riportkötet és fotóalbum egyben. Ajánlójában ez áll:
,,A magyarság tömbjéből földrajzilag vagy közjogilag kiszakadt, „elcsángált” magyar népcsoportok hagyományos kultúránk legarchaikusabb rétegeit őrzik. Ebből a könyvből megismerhetjük e közösségek helyét, műveltségük főbb jellemzőit és keserves sorsukat. A csángók, mivel az iskolában nem hallhattak történelmükről, a szájhagyomány és a vallás segítségével őrizték szokásaikat és magyar anyanyelvüket.”
A szerző szókimondó szenvedélyességgel bírálja az asszimilációs nyomást éppúgy, mint az anyaországi közönyt, a csángók iránti szeretetteljes elfogultsággal igyekszik bemutatni a középkorban a Kárpátokon túl ragadt, „elfelejtett magyarok” életét. A könyv nem csupán a csángók mindennapjaiba, kultúrájába vagy éppen a történelmükbe enged betekintést, a szövegekkel egyenrangú a vizuális megjelenítés. A kötet különös értékét adják a lenyűgöző fényképek. A fotók kapcsán Halász Péter néprajzkutató úgy fogalmazott, hogy a felvételeken
„a legráncosabb vénasszony arca is megszépül.”
Kiemelt kép: Csángó lányok, Külsőrekecsin (Fotó: Muray Gábor)
