Az utolsó töltényig címmel az 1. huszárhadosztály Vértes hegységben való második világháborús helytállását és felmorzsolódását bemutató állandó kiállítás nyílt meg a várgesztesi Keltike Házban.
A kiállítás az 1. huszárhadosztály történetét mutatja be, az anyag jelentős része a Vértesben megtalálható második világháborús csataterekről került elő. A kulacsok, csajkák, bajonettek felnagyított archív fotókra kerültek fel, számos darab sérült, átlőtt, magán viseli a háború nyomait. A tárlat különlegessége, hogy a kísérőszöveg 7-8 egykori huszár naplójából származik. A katonák szavai drámai módon mutatják be a huszárok lőszer és felszerelés nélküli helytállását a szovjet túlerővel szemben.
A tárgyak nagy részét az eredeti helyszínekről Szebenyi István, a Had- és Kultúrtörténeti Egyesület elnöke gyűjtötte össze, aki több mint negyedszázada járja a Vértest a második világháború tárgyi emlékeit kutatva, és nemrég Ausztriában, egy magánparkban elásva találta meg a m. kir. 1. honvéd huszárhadosztály elveszettnek hitt iratanyagát.
A huszárság elit fegyvernemnek számított, kezdetben 16 ezres létszámot alkottak. Megjárták az orosz frontot, majd Lengyelországot, a háború utolsó szakaszában pedig a Vértesben küzdöttek a sokszoros túlerőben lévő szovjet csapatokkal.
A Vértesbe 4700 huszárt vezényeltek, de közülük csupán néhány százan estek fogságba Ausztriában. Az alakulat három és fél hónapig tartó harcban teljesen felmorzsolódott, személyi állományának jelentős része elesett. Legtöbbjük soha nem kapta meg a végtisztességet, és jeltelen tömegsírokban nyugszanak haláluk helyszínén.
Nyitókép: Had- és Kultúrtörténeti Egyesület
