A szír eredetű legenda több középkori változatban maradt fönn, Tours-i Szent Gergely az elsők között dolgozta fel. E szerint hét keresztény ifjút – Maximianust, Malchust, Martinianust, Constantinust, Dionisiust, Iohannest és Serapiont – Isten megtagadására akartak kényszeríteni. Decius császár éppen a városukban, Epheszoszban tartózkodott, ezért a fiatal férfiakat elé hurcolták. Az ifjak a császár színe elött a földre rogytak és mély álomba merültek, ezért Decius egy barlangba falaztatta őket. Más verzió szerint a fiúk menekültek a barlangba, és ott aludtak el. A barlang bejáratát pedig befalazták, mintha élve temették volna el őket.
Évszázadok teltek el, mire a fiúk álmukból felébredtek. Már véget ért a keresztényüldözés, és Theodosius császár uralkodott, aki a lélek halhatatlanságáról kért jelet Istentől. Ekkor ébredt fel a hét ifjú, akikbe a hosszú alvás után Isten parancsára tért vissza a lélek. A fiúk persze nem sejtették, hogy mennyi idő telt el, de mivel éhesek voltak, kiválasztották maguk közül Malchust, hogy hozzon nekik élelmet. Közben a barlang kijáratát felnyitották, így Malchus ki tudott menni, és eljutott a városba.
Amikor meglátta a városkapu felé kihelyezett keresztet, nagyon meglepődött, mert azt hitte, hogy Decius császár tért meg. Miután szóba elegyedett a városiakkal, azok elcsodálkoztak a kérdésein, az öltözékén és a Decius képmásával ellátott pénzén, ezért Marinus püspök elé vitték. Hamarosan a többi ifjút is kihozták a barlangból, hogy együtt tegyenek bizonyságot a csodáról Theodosius császár előtt. A történet azzal zárul, hogy a hét ifjú a bizonyságtétel után, ugyanabban a pillanatban újra elaludt – immáron örökre. A hét szent alvó epheszoszi sírjához egészen addig zarándokoltak Európából, amíg azt a török uralom lehetetlenné nem tette.
Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában arról olvashatunk, hogy a hét szent alvó emlékezete „a régi magyar évszázadokban is élt”. Legendájukat az élőszavas hagyomány is megőrizte, ünnepüket a legújabb időkig számon tartották. Napjukhoz, július 27-hez a néphit időjárásjóslát társított, e szerint, ha ezen a napon esik, szakadatlanul tart az eső hét hétig.
Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumában leírja, hogy a hétalvó szavunk is a hét alvó szent legendájából származik. A hétalvó szó német mintára alkotott tükörszó, a német Siebenschlafer (szó szerint „hétalvó”) „nagy pelét” is jelent, hiszen ennek a kis rágcsálónak a téli álma hét hónapig tart.
A hét szent alvó története, a saját korukból magukat egy másik századba átalvó időutazók motívuma számos irodalmi és művészeti alkotást ihletett.
Kiemelt kép: a hét alvó szent 17-i századi ábrázolása. Ismeretlen művész alkotása
