A kazetta szalagját néha úgy húzza a magnó, mintha sírnia kéne, pedig ez rockzene, itt hisztinek nincs helye. Jon Bon Jovi hülyét csinál magából az Alwayszel, de a Bravo magazin közönsége töretlenül imád mindenkit, aki ebben a színes-szagos izében megjelenik. Egy nap azt veszem észre, hogy a középen behajtogatott plakátok közül mindegyik ugyanolyan, csak az arcok változnak. Ugyanaz a fény, a háttér, talán még a ruhák is. Építik a Mammut bevásárlóközpontot. A Széna tér irányában hosszú, egyszínű fal akadályozza meg, hogy valaki bekukucskáljon az építkezésre. Kitalálom, hogy piros festékkel felírom majd rá: „Rómaiak, menjetek haza!” Ezzel az ötletemmel haknizok, ha valakivel arra járok, aztán egyszer csak már nincs hová felírni, felépül ez a méretes bevásárlóközpont. Minden téren nyílik egy McDonald’s vagy egy Burger King. Még csak kapiskáljuk, de valójában már ugyanazt esszük.
Reisz Gábor (1980, Budapest) filmrendező, két nagy sikerű játékfilm, a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan és a Rossz versek alkotója. Régi-új rovatunkban ismert embereket kérünk arra, meséljenek egy magyar dalról, ami valamilyen okból fontos számukra
És akkor a semmiből a fáradt magnó új életre kel, mintha elemet cseréltek volna benne. Egy ideig el sem tudom dönteni, hogy mi ez. Valami rockopera? De mik ezek a szövegek? Ismertem a Ferót a Ricéből, bírtam is, de ez nem az a lakossági punk rock zene. A Bikinit is ismertem, de elég hamar világos volt, hogy semmi köze a nehéz dolgú katonához, fagylalthoz vagy bármilyen kósza katicabogárhoz. Ez itt valami más, amit én soha nem hallottam előtte. (És azóta sem.)
Ez itt egyszerre érzelem, őrület, agymenés, kultúrsznobizmus és legalja üvöltés. Nekem ez sokkal több, mint a Bizottság meg a VHK meg a Kiadó. Ez akkora baromság, hogy csak halál komolyan lehet venni. Ki csinál szódát. És persze ez egy generáció egyik frázisa, amit épphogy súrolok, de a része vagyok. Valószínűleg a világ sok más táján is feltették ezt a kérdést, hogy ki csinál szódát, mégis azt érzem, hogy ez a mondat sokkal magyarabb, reprezentatívabb. Oda-vissza hallgatom a kazettát, majd a cd-t, majdnem minden házibulin próbálom sunyin betenni, mert egyszerűen érdekel az emberek arcizmainak furcsa rándulása, amikor ez a dal megszólal.
Hála istennek, két nagyon jó barátomra is nagy hatással volt ez a zene, és onnantól csak lestük a Pesti Estet, hogy mikor lesz koncert. Az Estnek az elején lévő reklámoldalát amúgy azonnal kitéptük, mert mi ugyan nem reklámozunk senkit, minket ne etessenek ezzel a szennyel. (Az már más kérdés, hogy az egész Pesti Est egy reklámgyűjtemény volt, de az ilyen éleslátás nem feltétlenül elvárható ebben a korban.)
És akkor a legnagyobb meglepetésünkre Nagy Feró és a Bikini fellépett a Sziget nagyszínpadán. Életem egyik meghatározó koncertélménye volt. Már délben kint voltunk, figyeltük, hogy ki az, aki erre érkezett. Amikor kezdődött a koncert, akkor talán ha kétszáz ember álldogált a színpad előtt. Aztán ahogy elértünk a Szódáig, és valakinek a nyakába ugorva körbenéztem, már öt-hatezer embert, köztük rengeteg külföldit kapott el a vonatszerűen zakatoló dob, a néha lakodalmas zenére emlékeztető groove, a punkbetétek, amikre hatalmas zúzda indult. Még nem voltak műanyag lapok a küzdőtéren, tehát masszívan a porban toporzékolt mindenki, és lendítette az égbe az öklét győzedelmesen, hogy „répa, retek, mogyoró”.
Olyan túláradó boldogság volt bennem, hogy azt éreztem, ha valaki kirúgja a fogamat, az is belefér, mert végre itt vagyunk, mindent akarunk, és minden a miénk is lesz.
Közhely, hogy mi a játszótéren nőttünk fel, a gyerekeink pedig már az idejük jó részét a digitális dzsungelben töltik. Lehet ezen sopánkodni, de felesleges. Sokkal inkább az a kérdés, rá tudunk-e találni közösen azokra az ösvényekre, amelyeken még kényelmesen esik a járás. A hogyanról Tóth Dániel pszichológust, a digitális nevelés szakértőjét kérdeztük.
Magyarországon a bölcsődei és óvodai pedagógusok között csupán 0,6 százalék a férfiak aránya, az általános iskolákban a tanárok 15, a középiskolában pedig 33 százaléka férfi egy 2021-es kutatás szerint. Hogyan alakult ki ez a helyzet, és miért van negatív hatással tanárokra, diákokra egyaránt? Mit lehetne tenni a tanári karok nemi kiegyenlítéséért? Németh Szilvia oktatáskutatót, szociológust, a T-Tudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ ügyvezető igazgatóját kérdeztük.
Géczy Barnabás hegedűművész Budapestet és az Operaház koncertmesteri pozícióját hagyta ott, hogy Németország legnépszerűbb szalonzenésze váljon belőle. A második világháború után azzal vádolták, hogy túl szoros kapcsolatot ápolt a náci diktatúra vezetőivel.
1987-ben Ceaușescu Romániájából Isztambulon át Németországba emigrált Hajdú Farkas-Zoltán író. Lapunkban megjelent szövegében döntése körülményeit idézi fel.
Mindenki elvan a maga világában, Kukorelly Endre joggal mondja, hogy nincs ez így jól. Új könyve egyfajta manifesztum, a bizonyítéka annak, hogy ő bizony kíváncsi arra, mi történik például a képzőművészetben.
A Fortepan 1944 nyarán készült képein rémségek és vidám pillanatok egyaránt megelevenednek.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
