Muszáj szembenéznünk a valósággal
Mit jelent az, hogy a polikrízis korszakában élünk? Stumpf-Biró Balázs összeomlás-kutatót kérdeztük.
Az emlékeink foglyai vagyunk?
Ezt nem merném mondani. Nem hiszek abban, hogy az emlékeink meghatároznák a sorsunkat; úgy gondolom, a sorsunkat magunk tudjuk alakítani. Persze az emlékeink velünk élnek, hozzánk tartoznak, ismerjük a családunk legendáriumát, a nemzeti mítoszokat. Ezek nagy erővel vannak jelen, egyszerre megtartó és pusztító erővel, ez egészen biztos. Ha például a nemzeti vagy a családi emlékezet egy-egy negatív megállapítását magára veszi valaki, akár egy fátumot, akkor eljuthat oda, hogy úgy érzi, értelmetlen az élete. Súlya van tehát az emlékeinknek, és addig, amíg nincsen tisztázva a hozzájuk való viszonyunk, akár megnyomorító erővel is bírhatnak.
NYÁRY PÉTER
Mentálhigiénés szakember, pszichodráma- vezető, bibliodráma-kiképző, -szupervizor, a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének óraadó oktatója. A bibliai történeteket feldolgozó, rögtönzéseken alapuló, interaktív Meglepetés Színház egykori tagja és vezetője
Válhat-e annak ellenére erőforrássá a múltidézés? Hiszen a családok emlékezete a 20. századból sok fájdalmas történetet őriz.
Feltétlenül. Sőt, a traumatikus időszakokból maradhatnak fönn olyan emlékek, amelyek többet mondanak el a családról, mint a konszolidált korszakok történetei. Mindig könnybe lábad a szemem, amikor eszembe jut egy nagyanyámról szóló történet. Balassagyarmaton 1944 őszén találkozott azzal a sárga csillagot viselő zsidó férfival, aki évtizedek óta a család orvosa volt, odament hozzá és köszöntötte. Erre azt mondta neki az orvos: „Grófnő, kompromittálja magát…” „Engem az nem érdekel” – mondta nyugodtan a nagyanyám. Nem kivagyiságból vagy nagyképűségből cselekedett így, hanem hitbéli és emberi tartásból. És ehhez kellett egyfajta karakánság. Tudta, hogy az a helyes, ha odamegy az orvoshoz, és nem érdekelte, hogy a nyilasok vagy bárki ott az utcán mit gondol. Azt tette, amit a pillanat kívánt. Markáns példa nekem. A hit, az emberi tartás és a tisztesség erőt adó példája.
Csaknem harminc éve vezet pszichodrámacsoportokat. Alkalmas ez a módszer a múlthoz való viszony tisztázására?
Ahogy a neve is mutatja, ez dramatikus műfaj; a csoporton belül laborkörülmények között újrajátszunk az egyén számára nehéz vagy akár traumaként megélt helyzeteket. Amikor elkezdődik egy játék, a csoporttag felidéz a közelmúltból egy helyzetet, amelyben például nem tudta képviselni magát, tehetetlen és dühös volt. Lejátsszuk a jelenetet, és megkérdezzük, hogy az érzés, amit megtapasztalt, honnan ismerős neki. „Ó, hát ez emlékeztetett arra, amikor tízéves voltam, és a tornaöltözőben az osztálytársaim csúfoltak azért, mert alacsony vagyok.” Tehát eljutunk egy régi élményhez és az ahhoz kapcsolódó érzelmekhez. A pszichodrámában az emlékezetnek mozgósító ereje van, el lehet érkezni egy olyan pontig, ahol az alaptraumával szembe lehet nézni és föl lehet oldani.
És begyógyulhat a múltbéli seb?
A gyógyulás nem úgy következik be, hogy meg nem történtté tesszük a múltat, de megváltozik a viszony a traumához, és már együtt lehet élni vele. Sőt, még olyan hatása is lehet, hogy a csoporttag a játék során a traumatikus élményben fölfedez valamit, ami erőforrássá válik számára. Túl tud lépni azon, hogy a sebeit őrizgesse, és felismeri: előnyére tudja fordítani, hogy tisztábban látja a múltat.
Mi ösztönzi önt ennyi év után is arra, hogy újabb és újabb csoportokat vállaljon?
Azt hiszem, alapvetően az, hogy érdekelnek az emberek. Azt szoktam mondani, hogy addig, amíg tudok gondolkodni, beszélni meg mozogni, csinálni fogom. Megtisztelő, hogy másfél-két évig, amíg a munka tart, a csoporttagok életének a részese lehetek, és remélhetőleg úgy tudok a részese lenni, hogy előreviszi őket, ahogy a játékukat vezetem, mellettük állok, visszajelzéseket adok nekik. Ösztönzőereje van, hogy úgy érzem, haszna van annak, amit teszek.
Mit jelent az, hogy a polikrízis korszakában élünk? Stumpf-Biró Balázs összeomlás-kutatót kérdeztük.
Kitta Gergely klímaszakértő az éghajlatváltozással kapcsolatos legfontosabb kérdésekre válaszolt.
A fizikai mellett a mentális egészségünkre is hatással van a klímaváltozás. Az ökoérzelmekről és a lehetséges megküzdési módokról Ágoston-Kostyál Csilla kutatót, az ELTE PPK Ember–Környezet Tranzakció Intézetének munkatársát kérdeztük.
Tkacsik Márta, a budajenői Patikakert alapítója felelősségről, alkalmazkodásról, cselekvésről és a közösségek újraépítéséről ökológiai válság idején.
Az ország legszegényebb településeinek gyerekei számára működtetnek iskolákat a máltaiak. Tapasztalataik a kortárs erőszakban érintett iskolások tízezreinek javára válhatnának országszerte. „Nincs nálunk a bölcsek köve” – mondja Thaisz Miklós oktatási szakértő, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Iskola Alapítvány kuratóriumának elnöke. Válaszuk mindenesetre van.
A Békés iskolák program a hazai közoktatásban megszokottól eltérő szemlélettel segít megelőzni a bullyingot. Legfontosabb eleme az a felismerés, hogy az iskolai bántalmazás kimenetelét a szemlélők határozzák meg. Adler Katalin pedagógus, szociális munkás és mediátor a program hazai elterjesztésében vesz részt.