Vigántpetend egy kicsiny falu Veszprém vármegyében, a Tapolcai járásban, eredetileg Szent István király korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott. A település 1938-ban Zalapetend és Nemesvigánt összeolvadásából jött létre. Vigántot az Árpád-korban két részre osztották, a keleti részt kapták a nemesek, így lett a neve Nemesvigánt, a nyugati felének pedig Pórvigánt lett a neve, és évszázadokkal az egyesítés előtt már beleolvadt Petend határába.
Ha még messzebbre tekintünk a múltba, felidézhetjük az egykori Pannóniát, a Séd patak mellett vezetett ugyanis a római hadiút. Az egykori út mentén, a napsütötte lágy lankák, szőlőskertek, erdők és tanúhegyek között álló Vigánd Vendégházba és Pulsatores Pajtába látogatott el a PajtaKult stábja.
A Vigánd Vendégházat Tárkány-Kovács Bálint cimbalomművész és Albicz Ágnes építész álmodta meg. A fiatal házaspár a fővárosból költözött ide gyermekeivel, miután megvásároltak egy csodás régi parasztházat.
Az egykori építők a lakóházhoz – mintegy annak folytatásaként – istállót emeltek, amelyet egy kis ablakkal kapcsoltak a lakószoba teréhez, így a gazda bármikor ránézhetett az állatokra. Az istállóhoz hatalmas, a tájba illeszkedő pajta is kapcsolódik.
Ágnes és Bálint ahogy beköltöztek gyermekeikkel a lakóházba, rögtön úgy érezték, hogy az istálló és a pajta izgalmas épülete egyaránt gondolkodásra hívja őket. Bálint azon tanakodott, mihez kezdhetne zenészként egy istállóval, hiszen azt biztosan tudta, hogy állatot nem fognak benne tartani. A szénapadlással ellátott pajtában egykor szénát, terményt, szekeret, munkagépeket tároltak, Bálint arra is kereste az ötleteket, hogy ennek az épületnek mi legyen a sorsa.
Ágnesnek építészmérnökként is voltak kérdései, amelyekre nem voltak hirtelen kész válaszok, hiszen egy majd kétszáz éves parasztházhoz hozzányúlni nem ugyanaz, mint felépíteni egy vadonatúj házat szigeteléssel, modern falazótéglából. Mindez azonban új útra indította:
„Tapasztalat útján sikerült eljutnom egy szintre, amely arra is inspirált, hogy jelentkezzem a posztgraduális műemlékvédelmi szakmérnöki képzésre, amelynek köszönhetően egy újabb perspektívát kaptam.”
Ágnes és Bálint sokat beszélgetett arról, mihez kezdjenek az istállóval és a pajtával, mígnem rátaláltak a megoldásra. Az istállóban két vendégszobát alakítottak ki saját zuhanyzóval, amelyeket kiadnak. Az egyik szoba neve Vigánd, a másiké Petend – utalva a két eredeti település nevére.
A majd kétszáz éves ház a környező kihunyt vulkánok bazaltjából épült, ezért a Vigánd szobában vakolatlanul hagyták az egyik gyönyörű kőfalat, hogy a vendégek is láthassák. A Petend vendégszobában pedig csodaszép, faragott parasztágyak várják a vendéget. Az ideérkezők a város és a munka rohanásából kilépve megtapasztalhatják, hogy milyen egy falusi parasztház nyugalma.
A házaspár szeretett volna új, friss funkciót találni a pajta számára is. Felmerült, hogy egy borfeldolgozót hoznak benne létre, ám erről főként azért tettek le, mert az szerették volna, ha a pajtatér egyben marad a nyitott födémmel. „Amikor az ember belép egy pajtába, érzi a hatalmas tereket” – magyarázza Bálint. „Különösen izgalmassá teszi a térélményt, ahogy át lehet látni az istálló fölötti szénapadlásból az azzal egy légtérben lévő pajtába, ezért is szeretnénk megtartani az eredeti, a tájra jellemző szerkezetet” – teszi hozzá Ágnes.
Mindez arra hívta őket, hogy élettel töltsék meg az eredeti hatalmas tereket.
„Olyan ez mint egy üres rajzlap, amire az embernek muszáj rajzolnia vagy mint ahogy a csend egy zenészt csalogat arra, hogy hangokkal megtöltse” – fogalmazza meg Bálint.
A házaspár ráébredt, hogy azt szeretnék, ha a pajta olyan kulturális helyszín lenne, amely akár kiállítótérnek, előadótérnek, színpadnak egyaránt alkalmas.
Nyáron a kertben már állt a színpad a Művészetek Völgyének egyik udvaraként. Bálint a pajtateret kétféleképpen szeretné használni. Nyáron, jó időben a pajta ajtajába teszik majd a színpadot, ami „ki is csordul” az ajtó elé, a közönség pedig a kertben, a diófa alatt tud helyet foglalni, ahol legalább háromszáz ember elfér. Rosszabb idő esetén, télen, esőben pedig bentre képzeli el a színpadot, bár így olyan sok ember nem fér majd el, mint a kertben, a pajtaélmény és a bukolikus terek varázslatos hangulata azonban bőségesen kárpótolja őket.
Az újjászületett pajtát Pulsatoresnek nevezték el. A pulsatoresek a középkorban templomi harangozók voltak, a feljegyzések szerint – ahogy azt Vázsonykő honlapján olvashatjuk – Pórvigánton kilenc pulsatores foglalkozású személy telkét is említik. A Pulsatores Pajta Ágnesnek és Bálintnak köszönhetően összművészeti helyszínként születhetett ujjá, ahol a helyi közösségekhez kapcsolódva olyan változatos programot szerveznek mint a különböző koncertek vagy Fabók Mancsi bábszínházának előadása.
Fotók: Pulsatores Pajta, Vigánd Vendégház oldala
