
Így formálták az árvizek Budapest képét
Két nagy 19. századi árvíz, az 1838-as és az 1876-os tapasztalatai alapozták meg azt, hogy a főváros ma képes védekezni a Duna haragjával szemben – de a városképen is rajta hagyták a nyomukat.
Szöveg: Demeter Anna
Fotó: Földházi árpád
A Bartók Béla út mára egy közösségre épülő kulturális kisvárossá nőtte ki magát, amelyben a vendéglátóhelyeknek is főszerep jutott. Gasztronómiai körképünk részeként látogattunk el a Kis Présház irodalmi kávéház és szórakozóhelyre, ahol a kávé mellé olvasmányélményeket és irodalmi programokat is kaphatunk.
A Prae, Szentkuthy Miklós Kossuth-díjas író fő műve a kiadása pillanatában fogalommá vált. A korszakalkotó regényhez ma már ugyan nehéz hozzájutni, szellemiségét továbbviszi az azonos néven futó folyóirat és portál. A tulajdonos, Balogh Endre könyvkiadással is foglalkozó író, korábban a József Attila Kör elnöke, a Bartók Béla úton Péczely Dórával, valamint L. Varga Péterrel három évvel ezelőtt hozta létre a máris kulthelyként emlegetett Kis Présházat.
„Nem titok, hogy a szívem az irodalomé. A hazai piac sosem lesz a német, amerikai, spanyol vagy kínai terjesztéshez mérhető, de az itthon létrejövő értékek és értékes emberek folyamatosan visszaadják a befektetett energiát” – mondja a tulajdonos. A Présházat a Praere szabva alakította ki. A szerkesztőségi üléseiket ugyanis sokáig valamelyik bartókos helyen tartották, de két gyakornokuk szinte egyszerre említette, mennyire nehezen találnak a bölcsésztanulmányaik mellett végezhető munkát. „Akkor megkérdeztem tőlük, hogy ha lenne egy kávézónk, oda eljönnének-e” – emlékszik vissza az alapító.
A Bartók sava-borsa - ételajánló a kultutcából | Magyar Krónika
Kilenc fogás, amelyet csak a Bartókon lehet megkóstolni, illetve amelyet nem szabad kihagynia annak, aki a környéken jár.

Két nagy 19. századi árvíz, az 1838-as és az 1876-os tapasztalatai alapozták meg azt, hogy a főváros ma képes védekezni a Duna haragjával szemben – de a városképen is rajta hagyták a nyomukat.

A Potykacsárdától a pörbölyi Ökoturisztikai Központig apasztottuk a kilométereket a Dél-Gemenc ártéri rengetegében. Átöleltük az ország legnagyobb kerületű fáját, figyeltük az erdő ezernyi rezdülését, s mielőtt visszatértünk volna Bajára, szalonnát sütöttünk a vadregényes Duna-part kövei között.

A Sárköz ártéri világában különleges összhang alakult ki ember és természet között. Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató ezt nevezte az eszményi együttműködés rendszerének.

Élt a múlt század elején egy bizonyos Kumibri úr, a „kapitén”, a „vizibüffés”, a dunai vadevezősök királya, a Szentendrei-sziget különc kőnyomdásza, aki nem mellesleg utálta a vizet, úszni sem tudott. Élni viszont annál inkább. És mosolyogni.

Jókai a földrajzi pontatlanságok és a romantikus túlzások ellenére nagyon is realista képet adott az Al-Duna meseszerű világáról.