Irodalmi találkozási pont a Bartókon: a Kis Présházban jártunk

Szöveg: Demeter Anna

Fotó: Földházi árpád

A Bartók Béla út mára egy közösségre épülő kulturális kisvárossá nőtte ki magát, amelyben a vendéglátóhelyeknek is főszerep jutott. Gasztronómiai körképünk részeként látogattunk el a Kis Présház irodalmi kávéház és szórakozóhelyre, ahol a kávé mellé olvasmányélményeket és irodalmi programokat is kaphatunk.

A Prae, Szentkuthy Miklós Kossuth-díjas író fő műve a kiadása pillanatában fogalommá vált. A korszakalkotó regényhez ma már ugyan nehéz hozzájutni, szellemiségét továbbviszi az azonos néven futó folyóirat és portál. A tulajdonos, Balogh Endre könyvkiadással is foglalkozó író, korábban a József Attila Kör elnöke, a Bartók Béla úton Péczely Dórával, valamint L. Varga Péterrel három évvel ezelőtt hozta létre a máris kulthelyként emlegetett Kis Présházat.

„Nem titok, hogy a szívem az irodalomé. A hazai piac sosem lesz a német, amerikai, spanyol vagy kínai terjesztéshez mérhető, de az itthon létrejövő értékek és értékes emberek folyamatosan visszaadják a befektetett energiát” – mondja a tulajdonos. A Présházat a Praere szabva alakította ki. A szerkesztőségi üléseiket ugyanis sokáig valamelyik bartókos helyen tartották, de két gyakornokuk szinte egyszerre említette, mennyire nehezen találnak a bölcsésztanulmányaik mellett végezhető munkát. „Akkor megkérdeztem tőlük, hogy ha lenne egy kávézónk, oda eljönnének-e” – emlékszik vissza az alapító.

Kis Présház
Jöttek és maradtak is, köréjük pedig törzsközönség és kulturális programok tömkelege épült. A korábban cukrászdaként működő hely így lett irodalmi találkozási pont, ahol a felszolgálók nemcsak kávét, de olvasmányélményeket is szívesen ajánlanak. A Kis Présház különlegességét pedig főleg egy furcsa tény: a csend szolgáltatja, ami Balogh Endre szerint sokkal jobb közös nevező lehet, mint a „valamilyen zene”. Hiszen „a csend, miközben formálja a körülötte lévő teret, nem engedi meg, hogy elbújjon mögötte az ember”. A kis kávéház vezetője reméli, a hozzájuk betérőket valamilyen módon megérinti a hely: „A környékbeliek, így én is, olyan emberek, akik szeretik, ha érzelmi lenyomatot tudnak hagyni másokban. Így izgalmas a világ.”

A Bartók sava-borsa - ételajánló a kultutcából | Magyar Krónika

Kilenc fogás, amelyet csak a Bartókon lehet megkóstolni, illetve amelyet nem szabad kihagynia annak, aki a környéken jár.

Hasonló tartalmak

Így formálták az árvizek Budapest képét

Két nagy 19. századi árvíz, az 1838-as és az 1876-os tapasztalatai alapozták meg azt, hogy a főváros ma képes védekezni a Duna haragjával szemben – de a városképen is rajta hagyták a nyomukat.

A Potykától a Titánig – együtt a gemenci szarvasokkal 

A Potykacsárdától a pörbölyi Ökoturisztikai Központig apasztottuk a kilométereket a Dél-Gemenc ártéri rengetegében. Átöleltük az ország legnagyobb kerületű fáját, figyeltük az erdő ezernyi rezdülését, s mielőtt visszatértünk volna Bajára, szalonnát sütöttünk a vadregényes Duna-part kövei között.

Ilyen volt az élet száz éve a Római-parton

Élt a múlt század elején egy bizonyos Kumibri úr, a „kapitén”, a „vizibüffés”, a dunai vadevezősök királya, a Szentendrei-sziget különc kőnyomdásza, aki nem mellesleg utálta a vizet, úszni sem tudott. Élni viszont annál inkább. És mosolyogni.

KRoNIKA.HU Hírlevél

Légy részese a történetnek!