A Blaha Lujza téren álló Nemzeti Színházat 1965. március 15-én robbantották fel a metró építésére hivatkozva. Az ikonikus épületet idézik meg az Nemzeti Filmintézet filmarchívumában feldolgozott filmfelvételek.

Nem tudni pontosan, mi célból készült az a negyvenpercnyi filmanyag, amely az egykori Könyves Kálmán körúti filmstúdióból került át a filmarchívumba a rendszerváltás után. A NFI filmtörténészei folyamatosan tárják fel és azonosítják a híradófilmgyár hagyatékát, amely sok évtized filmfelvételeit és számos soha nem látott, kimaradt jelenetet tartalmaz.

A szakemberek szerint biztosra vehető, hogy a felvételek célja a dokumentálás volt, annak ellenére, hogy a kádári kultúrpolitika kerülte a kínos esettel kapcsolatos állásfoglalást. Valószínűsítik, hogy az akkori MAFILM egyik jóérzésű gyártásvezetője lehetett az, aki fél éven át nyersanyagot és operatőr diszponált arra, hogy az épület bontásának előkészítése és a színház utolsó hónapjai mozgóképen is dokumentálva legyenek.

Az operatőrök munkájukkal örökül hagyták azt az érzést, amit hatvan évvel ezelőtt még átélhetett a látogató, amikor utoljára belépett a Nemzeti Színház Blaha Lujza téri épületébe. A dobozok fedele megőrizte a forgatás pontos dátumát is. Az 1964. október 12. és 1965. február 17. között eltelt öt hónap alatt a Mafilm operatőrei hatszor jártak a helyszínen.

Dokumentumfilm a Nemzeti végnapjairól

Végjáték a Nemzetiben címmel ezekből az anyagokból és az NFI gyűjteményében őrzött mozgóképfelvételből állította most össze az NFI Filmarchívum azt a húszperces dokumentumfilmet, amelyet az első robbantás hatvanadik évfordulóján tett szabadon elérhetővé videómegosztó csatornáján.

A film végigkíséri az épület történetét a Nemzeti Színház 1908-as beköltözésétől az 1965-ös bontásig, bemutatva a most előkerült felvételeket is. Híradófilmeket és a kihagyott jeleneteket is használtak az összeállításban. Ez utóbbiak szintén most, az egykori MOVI-stúdió “snittbankjának” feltárásakor kerültek elő, és korábban soha nem látott képsorokat tartalmaznak az épület bontásáról.

Még légi felvétel is előkerült a térről, egy másik, amatőrfilmes képsor pedig az 1956-os forradalom idejéről származik, amikor közvetlenül a Nemzeti mellett folyt a harc. Nem sokkal később, a beszakadt kupolájú épületben forgatta Éjfélkor című játékfilmjének egy jelenetét Révész György rendező, látványos emléket állítva ezzel a forradalomban megsérült színháznak.

A neoreneszánsz stílusú színházat a Monarchia-szerte színházairól ismert bécsi iroda, a Fellner és Helmer cég tervezte, amelynek ez volt az első magyarországi színházépülete. A másfél év alatt felépült teátrum a rohamosan fejlődő főváros egyik fontos kereszteződésében állt, és 2300 néző befogadására volt képes. Ha ma állna, idén ünnepelnék fennállása 150. évfordulóját.

Gobbi Hilda küzdött az épület megmaradásáért

Korábban írtunk arról, hogy Gobbi Hilda egyvalamit nem tudott elérni: azt, hogy ne robbantsák fel a Blaha Lujza téren álló Nemzeti Színházat. Ez volt élete talán legnagyobb fájdalma. A teátrumot, ahol Bajor Gizi, Jávor Pál és Somlay Artúr játszott, és mellettük még ki mindenki. Hiába harcolt, érvelt, könyörgött vagy káromkodott Gobbi, a metróépítésre hivatkozva megszületett a döntés: a színház nem maradhat.

1964. június 28-án tartották ott az utolsó előadást, a Lear királyt Básti Lajossal, Sinkovits Imrével, Törőcsik Marival, Kálmán Györggyel. Gelley Kornél mondta ki az utolsó szavakat a legendás színpadon: „Nehéz idő sújt, itt engedni kell.” Engedni kellett, és éppen 1965. március 15-én sor került az első robbantásra.

Gobbi Hilda vérző szívvel és feltűrt ingujjal szállt harcba megint. A színházi dokumentáció egy részét már kimentette, és a fotográfus Keleti Éva segítségével szállította el éppen a szentgyörgypusztai nyaralójába. Fiatal színészeket fogott be, kiskatonákkal üzletelt este a Corvin Áruház előtt, vitte, amit csak ért. Major Tamás igazgatói irodájának ajtaját, oszlopfőket, lámpákat, páholykorlátokat, székeket. Mentette a magyar színháztörténet darabjait. És amit csak lehetett, beépített a nyaralóba. Hiszen tudta, hogy nem magának építi.

A teljes cikket alább olvashatja.

Nyitókép: Fortepan / Szalay Zoltán