Így fordul ki a világ a sarkaiból – a busóktól a Moulin Rouge-ig

A Nemzeti Ujság így ír a télbúcsúztató hagyományról 1932 februárjában: „A farsangolás eredete tulajdonképpen még az ókorba nyúlik vissza. Az ókori népek évente bizonyos napokat szántak mulatozásra, amikor minden szabad volt, sőt még a rabszolgákat is felszabadították erre a napra. Ilyenek voltak például: Isis istennő, valamint Apis bika tiszteletére rendezett országos mulatozások.

A már művelt görögök bachanáliákon csaptak féktelen dorbézolást, a rómaiak lupercáliákon és saturnáliákon rendeztek nagy népmulatságokat. Ezeknek a pogány szokásoknak maradványai átmentek a keresztény népek életébe is. Ma már azonban a farsang sokat vesztett jelentőségéből. Eredetileg a mulatozás, a tánc csak farsang idejére volt megengedve.”

A farsangi időszak minden évben vízkeresztkor, január 6-án veszi kezdetét, záró dátuma pedig hamvazószerdához kötődik, ami minden évben máskorra esik, 2025-ben például március 5-ére. Bár a farsang a különböző korokban, kultúrákban, társadalmi csoportokban eltérő formában jelent, jelenik meg a mai napig, alapvetően a télűzésről, tavaszvárásról szól.

Ahogy korábbi cikkünkben is említettük, „az ünnepkörhöz számos néphagyomány kapcsolódik, a farsangi szokások az időszak végére a legjellemzőbbek. Céljuk a párválasztás mellett a felszabadult mulatság, amely nemegyszer a szabályok felrúgását is jelenti. A legféktelenebb mulatozás a farsang farkát, azaz a böjt első napját megelőző napokat, a farsangvasárnapot, a farsanghétfőt és a húshagyókeddet jellemezte.”

Elevenítsük fel a farsangi népszokásokat!

Nem mondunk újat azzal, hogy ma már az óvodák, iskolák keretei közé szorult a farsang, nem igazán rendeznek már bálokat, mulatságokat a nagyobb városokban. Sőt, már a kistelepüléseken is kihalófélben vannak a farsangi szokások. Üdítő kivétel a busójárás, amely turisztikai vonzereje ellenére el tudja hitetni a Mohácsra érkezőkkel, hogy kifordult sarkaiból a világ.