A modern világban az emberek egyre jobban eltávolodnak a természeti környezettől. Mit tud tenni a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) azért, hogy a városi gyerekek kapcsolódhassanak a természethez?

Nemcsak a mai gyerekek, de jellemzően a szüleik és nagyszüleik is úgy nőttek fel, hogy nem tudták, hogyan működik a természet, ezért a lakosság egészét kell megszólítanunk. Az egyik diplomám révén pedagógus-bölcsész vagyok, az MME szóvivőjeként pedagógusi szemlélettel állok ehhez a feladathoz is, mert mindenkinek más a motivációja – vagy éppen érdektelensége, ellenérdekeltsége. A gyerekek segítséget jelentenek, hiszen ha a szülők, nagyszülők maguktól nem motiváltak is, a gyerekükre, unokájukra odafigyelnek. A családoknak szervezett szabadidős programok mellett évtizedek óta működik a Madarász ovi és a Madarász suli programunk. A probléma az, hogy hiába a környezeti nevelés, ha nem lesz környezet. Van rá esély, hogy a ma ismert jóléti társadalom eltűnik, és helyette egy disztópiában fogunk élni.

Mennyire tudjuk felmérni, hogy mivel is nézünk szembe?

A probléma nem új keletű, az emberiség az első ipari forradalom óta úgy él, mintha egy falat húzott volna maga és a természet közé – de hiába a képzelt fal, a civilizációs hatások összessége egyre erőteljesebben jelentkezik a természeti környezetben. Olyan ez, mint amikor egy pohárban gyűlik a víz: a mi generációnknál ért el a folyamat oda, hogy a víz túlcsordult. Már az 1960-as évektől szivárgott belőle, és akik szembenéztek ennek a valóságával, felemelték a hangjukat, mint Rachel Carson ökológus, tengerbiológus a Néma tavasz című regényével vagy Cousteau kapitány a tengerek élővilága, Gerald Durrell író és állatkert-alapító az eltűnő, kihaló fajok védelmében, de említhetem Schmidt Egont is.

A sámarigópár reggelije – Schmidt Egonra emlékezünk a madarak és fák napján | Magyar Krónika

A fecskék, a baglyok, a vizek madarai. Az énekesek! Schmidt Egon megmutatta és meg is szerettette a madarakat gyerekkel és felnőttel. Tanított, mesélt, írt, és tanácsokat adott. A magyar ismeretterjesztés egyik legnagyobb alakja volt.

Magyarország ebben a tekintetben hihetetlenül nagy előnyben volt és van, mert Herman Ottó és kortársai száz évvel megelőzve a korukat feltalálták a modern természetvédelmet. Az 1800-as évek végétől sikerült bevonniuk a lakosságot: társadalmasították az énekesmadarak téli etetését,

elindították az állami odúprogramot, a világ első állami mesterségesodú-gyára Magyarországon működött. Az első állami madártani szervezet is hazánkban jött létre 1893-ban, annak a szellemi örököse az MME.

A polihisztor, aki eljegyezte Jászai Marit – Herman Ottó különös élete | Magyar Krónika

Autodidakta tudós, szerető férj, politikus, aki sohasem engedett a negyvennyolcból… Herman Ottónak köszönhetően jött létre 120 éve a Magyar Madártani Intézet elődje Budapesten.

Visszatérve az említett pohárra: jól sejtem, hogy ma már nem csak szivárog belőle a víz?

Annyira felgyorsultak a folyamatok, hogy úgy fröccsen belőle a víz, mintha egy nagy követ dobtak volna bele. És egyes nemzetközi folyamatok tovább gyorsítják ezt. Az Egyesült Államok, Kína és India adják a globális szén-dioxid-kibocsátás több mint ötven százalékát, az előbbi most lépett ki az ENSZ klímaegyezményéből, az utóbbiakban pedig szinte semmilyen szabályozás nem érvényesül. Az emberi civilizáció nemcsak a természeti környezetet, hanem a lakókörnyezetet is tönkreteszi, drámai mértékben tűnnek el az emberhez évezredek óta alkalmazkodott fajok is. Tíz-tizenkét évvel ezelőtt a kutatók azt mondták, hogy ha nem teszünk valamit, akkor 2100 környékére óriási gond lesz. Azóta hihetetlen mértékben felgyorsult a klímakutatás, benne a Föld klímamotorjának tekinthető jég vizsgálata is, ami alapján ez a dátum inkább már 2050.

Addig már csak huszonöt év van.

Igen, eljutottunk arra a szintre, ahol vagy betartjuk a természeti és környezeti szabályokat, vagy a ma ismert társadalmi berendezkedésnek vége. Szoktam előadást tartani az ELTE Pedagógia és Pszichológia Karán természetvédelmi kommunikáció témában. A pszichológia friss ága a környezetpszichológia, és amikor találkoztam a klímaaggodalom, klímaszorongás, klímagyász fogalmakkal, felismertem, hogy ezeket magam is átéltem. Mert amikor az ember éveken át beszél ezekről, mégsem hisznek neki, az összetöri.

Öt éve tört ki a világjárvány, akkor úgy tűnt, hogy az emberek változtatni akarnak.

A covid lehetőséget adott az emberiségnek a változtatásra. Leálltak a gyárak Kínában, Indiában, száz év után ismét lehetett látni Mumbaiból a Himaláját. Azóta kiderült, hogy a helyzet nem javult, hanem romlott, az emberiség össztársadalmi szinten még inkább homokba dugta a fejét. Hedonista ellenválaszt adott: amiről a korlátozások alatt le kellett mondania, azt többszörösen bepótolta, mert azt hiszi, neki az jár.

Az ember eltávolodott a természettől. Élete mind nagyobb része a virtuális térben zajlik, ahol nemcsak az alapvető viselkedési normák vesztik érvényüket, hanem a való világ fizikai, biológiai szabályai sem korlátozzák. Mindez gyors, természetellenes változást eredményezett az emberi pszichében is.

Ez a változás kívül esik a természeti ökológiai rendszereken, pedig az evolúció során minden faj, így az ember is ezekhez alkalmazkodva fejlődik. A technológiai fejlődés hihetetlen mértékben megelőzte az evolúciós változásunkat, és nem tudunk vele mit kezdeni.

Mi lehetett ennek a drámai változásnak a katalizátora?

Az ember kisközösségi faj, az együttélésünk optimális tere inkább a néhány ezres falu, mint a több (tíz)milliós megapolisz. Abban alakultak ki a normalitást, fenntarthatóságot segítő szabályok, népszokások, hagyományok, ünnepek, amik alapján évezredeken keresztül működtünk. Mindez a második világháborút követően evolúciós értelemben fénysebességgel változott meg, ezért szenved a ma embere a nagyvárosban, az elidegenedett közösségekben. Bezárkóznak a társadalmak, bezárkóznak az emberek, még inkább eltávolodnak nemcsak a természeti, hanem a társadalmi környezettől, és a virtuális tér felé fordulnak. Aztán az emberiség szembesül azzal, hogy tönkretett környezetünkben egyre inkább a süllyedő Titanicon ülünk.

Pedig tárgyi tudás és tájékozottsághoz hozzáférés tekintetében az egész emberiség történetében soha senkinek nem volt olyan lehetősége, mint nekünk.

Még soha nem volt ilyen könnyű elérni egy ország társadalmát, sőt globálisan az emberiséget. David Attenborough a kilencvenen túl is készít olyan filmeket a BBC-vel, amelyekkel emberek milliárdjait éri el és ösztönzi arra, hogy csatlakozzanak az esőerdők, tengerek védelmében indított alulról jövő kezdeményezésekhez.

Az MME is számos sikertörténetet tudhat a magáénak.

Igyekszünk megszólítani az embereket minél több csatornán. Hét éven át voltam az MME társadalmi kapcsolatok igazgatója, de lemondtam, hogy szóvivőként dolgozhassak tovább. Az MME médiaismeretségének és társadalmi beágyazottságának köszönhetően egy évben 150-180 millió embert ér el. Kommunikációnkkal az értelemre és az érzelemre együtt próbálunk hatni, mert ez eredményesebb. Nemcsak arra buzdítjuk az embereket, hogy ismerjék fel a természetben az ökológiai értéket, hanem hogy találják meg benne az örömforrást is. A Madárbarát kert programunk lényege, hogy segítsük a lakókörnyezetünk állatait, és csodákat láthatunk. Mindez az egyes emberek és a közösségek szintjén is nagyon jól működik.

„Ha nem találunk megoldást, a fecskék után mi következünk” | Magyar Krónika

Több mint ötven százalékkal csökkent a hazai fecskeállomány 2000 és 2010 között, azonban nem ringathatjuk magunkat abba a tévhitbe, hogy mindez „csak” a fecskék problémája. Orbán Zoltánnal, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivőjével beszélgettünk.

Magyarországon a fecskeállomány 2000 és 2010 között összeomlott, 2010-re 61-62 százalékuk kihalt. Éppen ezért 2010-ben a fecskék voltak az év madarai, akkor indítottuk el a fecskekampányt, ami azóta is tart. A fecskeállomány összeomlásának több oka van, kettő globális, kettő viszont hazánkra jellemző. Az első a Föld szárazföldi területein mindenhol jelen lévő nagyüzemi mezőgazdaság, a második a klímaváltozás, a harmadik a hazánkban rosszul végzett szúnyoggyérítés, mert itthon a biológiai helyett 90 százaléknál nagyobb arányban még mindig a kémiai módszert választják. A negyedik ok pedig az, hogy sokáig hihetetlen nagyságrendben verték le a lakott fecskefészkeket tojásokkal, fiókákkal, kotló madárral. A folyamatos kampányunknak köszönhetően Magyarországon a lakott fecskefészkek tömeges leverése néhány év alatt – a becslésem szerint – 95 százalékkal csökkent.

Ismét megválasztották az év madarát | Magyar Krónika

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) internetes szavazásán egy vízimadárra, jelesül a böjti récére esett a felhasználók választása.

2016–17 tele óta kommunikáljuk, hogy ne etessék a vízimadarakat, amivel valószínűleg harmincszázalékos javulást értünk el. Kampányolunk, hogy ne vágják ki a fákat költési időszakban. Lehet, hogy itt csak 5-7 százalékos javulás van, de például a Főkert hivatalosan bejelentette, hogy lehetőség szerint nem vágnak ki költési időszakban, lombfakadásban fákat. Folyamatosan azért kampányolunk, hogy az önkormányzatok ne leküzdendő, elpusztítandó tárgyként tekintsenek a fákra, bokrokra és a fűre.

Ezek az inspiráló eredmények jelzik, hogy érdemes csatlakozni a kezdeményezésekhez.

Azért is könnyű megszólítani az embereket, mert a madarak világviszonylatban a legismertebb és legkedveltebb élőlénycsoportot képezik. Ez és a Herman Ottó-i örökség egyaránt felelősséget jelent, az egész világon alig van még egy olyan ország, ahol a madárismeret, a madárvédelem ilyen régóta és ilyen szinten társadalmiasult volna. A sikerünkhöz mindez hozzájárul, és engem megnyugtat az, hogy jól sáfárkodunk vele, segítjük az ország lakosságát és ezzel a természetet is.

5 + 1 érdekesség az utolsó magyar polihisztorról – a Herman Ottó-kiállítást ajánljuk | Magyar Krónika

Születésének 190. évében kiállítással tiszteleg a lánglelkű tudós-politikus előtt a Néprajzi Múzeum. Mit gyűjtött, kikhez fűzte szerelem, hogyan párbajozott és értette-e a viccet? Szemelvények egy talpig furcsa úr életéből.

Kiemelt fotó: Nagy Mihály