Ősei a 18. század közepe óta lakják, élik Lókút környékét, üvegfúvó- és asztalosmesterek voltak, a bajor Spessart hegységet cserélték a kvarcban és fában gazdag Magas-Bakonyra. Sümegi Elemér sem tágított. Miután reggel megeteti az állatokat lókúti birtokán, futva érkezik a veszprémi hegedűkészítő műhelyébe, majd munkája végeztével ugyanígy tér vissza falusi otthonába, ahol kikapcsolódásként Leonardo-rajzokat másol.
Sümegi Elemér (Fotó: Muray Gábor)
Egy nyári napon meglátogattuk, elkísértük különös útjain.
Riportunk itt olvasható.
Tízéves volt a legnagyobb fia, amikor elkezdett futni, nem sokkal később pedig rajthoz állt az első maratonon. A Nyizsnyij Novgorod-i hadifogolytáborból részben gyalog hazavergődő nagyapja képe villant be, amikor kishíján feladta az első versenyét – ez volt a fordulópont. Azt vette észre, hogy napi edzésként is simán lefut már hatvan kilométert az erdőben. A futás ma már pont olyan fontos része az életének, mint a hangszerkészítés, ami szintén rendhagyó módon talált utat hozzá.
Yehudi Menuhin mondta, hogy a Jóisten a saját képére teremtette az embert, az ember pedig a saját képére teremtette a hegedűt. És tényleg így van. Ott vannak a női test arányai a hangszerben. Van feje, nyaka, teste, kecses és telt ívei. Igen, a magunk képére teremtjük, és mennyit rajzoljuk, finomítjuk, öleljük, mire a forma élettel, zenével telik meg!
Soha nem járt zeneiskolába, szolfézst hivatalosan nem tanult. Mégis sok hangszeren – a harmonika mellett többek közt bendzsón, gitáron, furulyán – játszik autodidakta módon. Van, hogy koncertezik is – szarvasokanak furulyál az erdőben. Az első – mára kincsnek számító – Sümegi-hegedű 1995-ben csendült fel, azóta folyamatosan jönnek megrendelések, nemcsak itthonról, de például Németországból, Olaszországból és Finnországból is. Saját munkamódszerrel dolgozik, nehéz a Guarneri- vagy a Stradivari-féle típusmodellek alapján kategóriába sorolni a hangszereit.
Fotógalériánk
Mert én csak odateszem az alapot a festőállványra, és a méretezést betartva megrajzolom az íveket. Ebben is a szabadságra törekszem. Ahogyan a fa is megnő a természetben, törvények között, az elemekkel megharcolva, de mégiscsak szabadon.
– mondja. Egy versenyre hetven hegedűkészítő egyikeként vállalta, hogy elkészíti a legnagyobb magyar mester, Nemessányi Sámuel 1865-ben megszületett hangszerének minél pontosabb kópiáját, beleértve a testen azóta keletkezett kopásokat, karcolásokat, súrlódásokat is. Hónapokig dolgozott rajta, ez a munka hozta el számára hivatása összegzését:
Én az elmúlt huszonöt évben, anélkül, hogy tudtam volna róla, ennek a hegedűnek az elkészítésére edzettem: az összes, felgyülemlett tudásom, tapasztalatom, érzésem, szenvedélyem, örömöm, bánatom benne van. És remélem, hogy kétszáz év múlva is lesz, aki a kezébe véve megérezze mindezt; számomra ez a belépő az örökkévalóságba.
| Sümegi Elemér műhelye 2010-ben nyílt meg a veszprémi szaléziánumban, ahol szabadon megcsodálhatják a munkáját az oda betérők. |
