Tizenöt évvel ezelőtt majd három évtizedes magyartanári pályát maga mögött hagyva lépett be Hermann-né Nagy Veronika a rehabilitációs foglalkoztatás világába. Legkisebb lánya sérülten született, ezért mélyen érintette, hogy a sérült és megváltozott munkaképességű emberek nem találnak olyan értelmes, hasznos munkát, amelyet méltó körülmények között végezhetnének. Elhatározta hát, hogy ha nincs ilyen munkalehetőség Székesfehérváron, akkor maga teremt.
Ehhez sok segítséget kapott Mészáros Andreától, a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató szekszárdi Ízlelő Étterem vezetőjétől, illetve maga is elmélyedt az üzleti és a szociális szféra tanulmányozásában. Közgazdasági ismereteket és társadalmi vállalkozóvá válást tanult, pályázatokon indult és nyert, majd a támogatás összegéből és családi megtakarításukból 2012 őszén elindította a Hatpöttyös Éttermet.
A vendéglátóhely falán, az egyik képen Veronika három lánya látható katicaként. Két hétpöttyös közrefog egy hatpöttyöst, aki, ahogy Veronika megfogalmazza, ugyanúgy szeretne repülni, mint a többiek, és ha lehetőséget kap, szárnyal is. „Ezért szoktuk mondani, hogy mi hatpöttyösök vagyunk” – teszi hozzá.
A nyitás utáni időszak nehezebbnek bizonyult, mint amilyenre számítottak. Pedig előzetes felmérés is készült Székesfehérvár hivatalainál és cégeinél, amelynek eredménye abban erősítette meg az alapítót, hogy ha a csapata jól főz, akkor az emberek a társadalmilag fontos vállalkozást választják. Hiába várta Veronika a vendégeket, visszatartották őket az előítéleteik.
Másfél év kellett ahhoz, hogy lassú változás induljon el. A szabadon kombinálható levesekből és főfogásokból álló többféle – hagyományos, kímélő és vegetárius – menü, a szinte kizárólag helyi termelőktől vásárolt alapanyagokból készített ételek vonzani kezdték a vendégeket. Ők aztán városszerte hírét vitték, milyen jó a koszt, milyen kedves a kiszolgálás a Hatpöttyösben.
Kialakult a törzsközönség, és pár év alatt az elutasítottságtól nemcsak az elfogadásig jutottak el, hanem a szeretetig. Fejlődtek, kiszállítást és rendezvényeket vállaltak. 2013 óta tankonyhaként fogadják az Ezredéves Készségfejlesztő Óvoda, Általános Iskola és Speciális Szakiskolából érkező fiatalokat szakmai gyakorlatra, hogy három év alatt konyhai kisegítővé képezzék őket. Veronika szerint a végzetteket megfelelő segítséggel, támogatással és elfogadással a nyílt munkaerőpiacon is bátran lehet alkalmazni.
A valóság azonban mást mutat. „Elkeserítő, hogy olykor mennyire hiányzik a tolerancia a világból” – osztja meg tapasztalatát az üzletvezető. Mint meséli, az egyik fiatal felszolgálójukat annyit bántották abban az étteremben, ahol korábban dolgozott, hogy magába fordult. „Sok munkával sikerült visszaépítenünk az önbizalmát, most már nyugodt és vidám, de nehezen tette túl magát mindazon, ami vele történt.”
Veronikáék szeretettel és türelemmel veszik körbe a fiatal alkalmazottakat. Annyiszor mondják el és mutatják meg, hogy mit kell csinálni, amennyiszer az illetőnek szüksége van ahhoz, hogy egyedül is elvégezze a munkafázisokat. „Kialakult egy jó csapat” – mondja büszkén Veronika. Az étteremben megváltozott munkaképességűek szolgálnak ki. Ők súlyos baleset vagy hosszú betegség után maradandó egészségkárosodással kezdtek újra dolgozni. A konyhában a séf vezetésével a megváltozott munkaképességűek mellett enyhe és középsúlyos értelmi sérültek, látás- és hallássérültek is dolgoznak. „Szinte a kezdetektől nálunk van egy súlyosan látássérült ember, akinél szebben senki nem kockázza a zöldséget” – jegyzi meg elismerően Veronika.
A Hatpöttyösben dolgozni hatalmas lehetőség. Az alkalmazottak fejlődnek, tudást és szakmát szereznek, képzéseken vesznek részt, és ami talán a legfontosabb, nő az önbecsülésük. A kezdetek óta sokat fejlődött a társadalmi felelősségvállalás Magyarországon, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy több mint száz embert sikerült visszavezetniük a nyílt munkaerőpiacra.
A nyugalmas évek után nemrégiben Veronikáéknak újabb kihívásokkal kellett szembenézniük. Először váratlanul és rövid határidővel el kellett hagyniuk a Hatpöttyösnek otthont adó épületet, majd meg kellett küzdeniük a világjárvánnyal és a lezárásokkal. Továbbra is vállalhattak kiszállítást, de abban, hogy túléljék azt az időszakot, a közösség összefogása segített. „Tudták, milyen nehéz körülmények közé kerültünk, gyűjtést indítottak a városban, amelyet tíz önkéntes nagykövet hirdetett meg. Volt köztük menő séf, pályázatíró és szociális munkás, tehát a legkülönbözőbb emberek álltak mellénk” – eleveníti fel hálásan.
Sikerült egy új helyre is pályázni, így hatalmas munkával 2022-ben végre beköltözhettek és berendezkedhettek a Prohászka Ottokár úton. Azóta új tagokkal is bővült a törzsvendégek köre, és a Hatpöttyös egyre nagyobb, akár több száz fős rendezvényeket is vállal. „Igazán büszke vagyok rájuk – utal mosolyogva munkavállalóira Veronika –, a város pedig ránk, hogy működik itt egy ilyen különleges étterem.”
