Az első lapszám 60 fillérbe került és az alcím így igazította útba az olvasókat: Munkások a tudományért – tudósok a munkásokért.

78 éve, 1946-ban ezen a napon jelent meg a ma is létező tudományos ismeretterjesztő lap legelső száma, melyben rögtön az első hosszabb cikk az új atomkísérletekről szólt. Így írták a szót: atómok. Az volt a cél, hogy a lap híd legyen a tudósok és a hétköznapi emberek között, vagyis közérthetően számoljon be a legújabb eredményekről. Az „atómokkal” fel volt adva a lecke, szerencsére akadt néhány könnyebben emészthető anyag a lapban. Például az élesztőről. Vagy a közelgő karácsonyról, de a spiritualitás legkisebb jele nélkül, kizárólag a népszokásokat említve.

Képes anyag foglalkozott a Déli összekötő vasúti híd építésével – ez szerepelt a címlapon is –, aztán jött egy kérdés: Mit tud az amerikaiak motoros kocsija, a jeep? A szerző szerint annyi mindent, hogy legjobb lenne szántani vele, de a legfontosabb, hogy a felhasználása mindig békés célú legyen.

Az első lapszám olvasói a magyar olajfúrás helyzetéről is tájékozódhattak, például arról, hogyan működik egy fúrótorony. Szó volt még a Föld koráról, a folyami és tengeri hajózásról, a mammutokról és a Holdba való utazás lehetőségéről, és arról, hogyan került az első cséplőgép Magyarországra.

A praktikus oldal egy korai Praktika magazinnak is beillett volna. Legalábbis annak, aki harisnyából szándékozott szőnyeget kötni, vagy a fogkeféjével kívánta behangolni a rádióját, esetleg nagyobb gyümölcsfa elültetése előtt állt.

Az új hetilapot a Nobel-díjas és nagy tekintélynek örvendő Szent-Györgyi Albert ajánlotta az olvasók bizalmába a következőképpen:

„Az összeomlás után, amikor az egész országgal együtt laboratóriumaink romokban hevertek, a munkás volt az, aki a tudomány segítségére jöttés saját nélkülözése és túlterheltsége dacára eljött hozzá a tudomány embereihez, hogy laboratóriumainkat újjáépítse és mindezért nem kívánt mást cserébe, mint tudást, azt, hogy mi is adjunk neki a magunk tudományos tapasztalataiból. A »Munkások a tudományért és a tudósok a munkásokért« mozgalom még egyszer ráütötte a pecsétet a mi szövetségünkre. Ha ezt a szövetséget fel nem bontjuk és a tudomány kéz a kézben fog haladni a munkássággal, úgy itt a romokon hamarosan olyan szellemi és anyagi virágzás fog megindulni, ami el fogja homályosítani a háború előtti béke gazdagságának emlékeit.”

Nyitókép: Fortepán / Kovács Márton Ernő