Hálószerű kapcsolódások – Szaladják „Taikyo” István kiállítása a Capa-központban

Kiállítása megnyitóján az alkotó alapvető fontosságú gondolatot fogalmazott meg közönsége számára: mi, emberek úgy kapcsolódunk egymáshoz, úgy tartozunk össze, mint a fák földben összeérő gyökerei vagy a gombák beláthatatlan és emberi ésszel szinte felfoghatatlan fonalhálói. Ezzel Szaladják sok más mellett arra utalt, hogy kiállított művei a befogadó által nyerik el végső értelmüket azzal, hogy egyéni gondolatokat és szubjektív érzéseket hívnak elő bennük.

Szaladják fotográfiái a digitális és analóg technikákat ötvözik, és hasonlóan Utagava Hirosige műveihez, a természeti látvány és annak átalakított, emberi érzékelésen átszűrt formái kerülnek előtérbe. A zen szemlélet azonban mélyebb jelentéssel ruházza fel ezeket az alkotásokat: a meditatív figyelés és a természet csendes, tiszteletteljes megértése érződik a munkákban, amelyek jellegzetes, egyben otthonos érzetet keltő hazai tájakat ábrázolnak a Visegrádi-hegységtől a Balaton-felvidéki tanúhegyekig.

Szaladják István panorámáit érdemes közelről, részletekbe menő szemléléssel figyelni, a látványos összhatást azonban az egyes képektől eltávolodva kapjuk meg.

A panorámák hosszanti falakon elhelyezkedő sorozata ráirányítja figyelmünket a főfalon található, a polaroidok méreteire emlékeztető színes felvételekre is. Kellő intimitást ad Szaladják ugyancsak japán fametszetekre emlékeztető fotográfiáinak, hogy kizárólag közel hajolva tudjuk értelmezni a látványt. A tavaszi gyümölcsfák fragmentumai mint inspirációs források ugyancsak ismerősek lehetnek, hiszen már a posztimpresszionisták, köztük Vincent van Gogh is tovább gondolta a távol-keleti témát és megfogalmazásmódot.

Érdekes párhuzamokat fedezhetünk fel a nyugati és keleti tájképábrázolások között: a nyugati festők gyakran a részletek kidolgozottságára és a grandiózus tájakra helyezték a hangsúlyt, a keleti művészek – köztük Hirosige vagy Kacusika Hokuszai – inkább az egyszerűségben, a kevesebb több elvében találták meg a szépséget. Szaladják fotográfiái e két világon keresztül próbálnak egyensúlyt teremteni: a nyugati technikák esztétikája találkozik a zenből fakadó harmóniával és a tradicionális japán tájábrázolás szellemiségével.

A kiállítás betekintést nyújt abba a folyamatba is, hogy miként alakítható át a klasszikus tájkép a modern technológiák és a spirituális gondolkodás révén. Szaladják „Taikyo” István művei nem pusztán vizuális élményt nyújtanak, de szellemi utazásra is invitálnak, amelyben a nézők felfedezhetik a világ csendes és mélyre ható szépségeit. A tárlat valójában mindazoknak szól, akik fogékonyak a természet és a kultúrák közötti kapcsolódásokra, valamint azoknak is, akik szeretnének egy pillanatra megállni, elmélyülni az alkotó által teremtett látványban, és hagyni, hogy a természet tükörképe visszavezesse őket önmagukhoz.

Kiemelt kép forrása: Szaladják „Taikyo” István