A Mecsek hegység északnyugati vonulatánál, Pécs közelében található Orfű, amelynek műemléki védettségű, egykor önálló településként létező tekeresi falurészen áll a Levendula Porta és Pajtaszínház. A korhűen helyreállított sváb polgár-parasztház nemcsak illeszkedik a tájba, de össze is kapcsolódik vele. „Az épületet nemcsak a terület néprajzi kultúrája határozza meg – vallja Hadobás Béla tulajdonos –, a pajtának meséje is van.”
A pajta az idelátogatónak az egykori tekeresi svábokról, köztük az épületben élt módos gazdáról és családjáról mesélne. A kis falurész védett utcaképe magával ragadó látvány. Az egyetlen utca mindkét oldalán a 19. század végén, a századfordulón épült szép homlokzatú porták, tágas, kőből emelt gazdasági épületek sorakoznak.
Nem véletlenül emelték ezeket a pajtákat és csűröket kőből. Az itt élő svábok a németországi mellett olaszországi pajtákból is meríthettek ihletet. A gazdasági épületek mindegyike hármas tagolású volt, általában négyzet vagy L alakú pajták épültek, és mindig a ház végében helyezkedtek el, mégpedig arra merőlegesen.
Az utcafronti felületről csak a külső kőből épült rész látszik, amikor azonban bejövünk az udvarba, látjuk, hogy a másik fele vakolt felület – a pajták mind a felépítésük, mind a céljuk szempontjából a józan paraszti észjárás szerint épültek.
„A svábok figyeltek arra, hogy szép pajtájuk legyen, de a választásuknak az esztétikum mellett funkcionális oka is van – magyarázza Béla. – A pajta elemei ugyanis az istálló, a cséplőrész, kocsiszín és a szalmatároló voltak, az istálló azonban mindig nedves volt, ezért az építés során csak a kő jöhetett szóba.”
A módos gazda egykori házának utcafronti részén három nagy szoba van. A Tulipán, Vadrózsa és Rozmaring szobák berendezése is a régi idők hangulatát idézi meg. Az udvaron lévő pajtában pajtaszínház, kézművestér és autentikus parasztkonyha található. Az udvarban a gyümölcsfák mellett konyha-és fűszerkertet telepítettek.
Béla és felesége régi álma volt, hogy hagyományőrző szálláshelyet hozzanak létre. Beleszerettek a pajtába, és már amikor elkezdték felújítani, csodálkozva tapasztalták, hogy milyen sokan állnak meg, hogy betérjenek és megismerjék az épület történetét.
A házaspár úgy érzi, a helyreállítással értéket mentettek a következő nemzedékek számára, ahogy azt jelszavuk is hirdeti:
Aki a múltat nem ismeri és nem becsüli, az a jövőt nem érdemli.
Fotók: Levendula Porta és Pajtaszínház oldala
