Szöveg és fotó: Muray Gábor
A Budai 2. Honvédzászlóalj hagyományőrző katonái Budakeszin emlékeztek meg a piski csatáról, a Sztrigy folyó hídjáért folytatott sorsfordító küzdelemről. A zászlóalj parancsnoka, Berlinger Gábor honvéd százados számára 1848 a magyarság szimbóluma, a hagyományőrzés hitvallás, az erdélyi kapcsolatok ápolása pedig kötelesség. Díszsortűz, ágyúdörgés és dobpergés a szabadságharc emlékére.
Ragad a bakancs a februári sárba. Berlinger Gábor, a Budai 2. Honvédzászlóalj hagyományőrző századosa nem törődik a barátságtalan időjárással. Tudniillik a piski csata emlékére szervezett tisztelgés dramaturgiáját próbálják a honvédek a budakeszi mamutfenyők feletti réten. Derűs, férfias játékról van szó, de el lehet képzelni, azon a százhetvenkét évvel ezelőtti februáron milyen lehetett posztó egyenruhában, fűzős bakancsban, felfegyverkezve menetelni a Sztrigy behavazott árterén. A tét nagy volt. Ha elvész a híd, elvész Erdély is – summázta a csata előtt Bem tábornok. A piski hídért folytatott küzdelem sorsfordító volt, a csata több száz áldozatot követelt a magyar és az osztrák oldalon is, az egyik legnagyobb erdélyi küzdelem volt az 1848–49-es szabadságharcban. Ezt egyébként Berlinger Gábor százados mondja a kamerának, a kamera mögött a hagyományőrző tüzér főhadnagy, Forró Gábor áll, a felvételt majd a helyszíni, erdélyi megemlékezés képeivel vágják össze. A piski csata évfordulóját a budai honvédek ugyanis csak azért itt, a zászlóalj székhelyén, és nem a Déva melletti Piskinél ünneplik, mert a pandémia a katonákat is fogva tartja.
Nagysándor József és Budakeszi
Berlinger Gábor civilben közgazdász, de az ember főleg honvédegyenruhában látja. Olyan magával ragadó derűvel beszél 1848 emlékéről, a hagyományőrzésről és a magyarságtudatról, hogy az többet ér minden országimázs-videónál. Megalkuvást nem ismerő elkötelezettsége kellett ahhoz is, hogy megalakítsa a hagyományőrző Budai 2. Honvédzászlóaljat Budakeszin, abban a városban, amely nem csak egyik gimnáziumának nevében őrzi Nagysándor József emlékét.
Berlinger Gábor a Nagysándor József-emlékházban
Kevesen tudják, de Budakeszi katolikus templomával átellenben, a Fő utcán ma is áll az a parasztház, amely 1849 májusában Nagysándor József főhadiszállása volt, s amelyből Nagysándor I. hadteste Buda ostromára indult a hegyeken át. Az utcafronti rész ma emlékház, amelyben kiállítás, terepasztal és relikviagyűjtemény idézi meg a korszakot. 1848 Berlinger Gábor számára a magyarság szimbóluma, a hagyományőrzés pedig olyan hitvallás, amely ezt a jelképet segít élővé tenni.
A zászlóaljparancsnok alapvetése, hogy világviszonylatban is annyira szép, érdekes és tartalmas történelmünk van, hogy csak fel kell kelteni iránta a fiatalok érdeklődését, a többi már megy magától.
Élő példa: a százados fia tízéves kora óta a budai kettesek dobosa. „Benne teljesedik ki az, ami nekem a gyerekkoromból kimaradt, több mint száz csatabemutatón van túl, vállvetve őrizzük a hagyományt. Van olyan fotónk, amelyen egymásnak támaszkodva védekezünk, és körbevesznek minket a császáriak. Ez olyan élmény, amelyet nehéz elmagyarázni” – réved el Berlinger Gábor.
Százados úr, sejehaj…
A budakeszi honvédhagyomány-őrzés motorját a történelem iránti hűség motivációja mellett a felmenők is predesztinálják: több katonahőse is volt a családnak. Nagyapja, Szűcs Ádám az 1915-ös lembergi ostromnál szenvedett halálos sérülést. Berlinger feleségének nagyapja, vitéz Kiss Zoltán százados pedig a magyar katonai ejtőernyőzés egyik kimagasló alakja volt, végigharcolta a második világháborút. Számukra az egyenruha viselése családi büszkeség. „Meg persze a fiatal katonáinknak a lányok kapcsán hatalmas előny is. Lengyelországban hatnapos emlékhelykörúton vettünk részt a Szentegyházi Gyermekfilharmóniával, a fiam tizenegy éves volt, a székely ruhás lányok egész nap körbeállták, hallgatták a dobolását. Este látom ám, hogy nyolcan karolnak bele, viszik sétálni. A fiam kapálózott, hogy »Ments meg, apa!«, de én azt mondtam: »Menj csak, fiam, ez parancs!«” – nevet a százados. Berlinger Gábor történelem-tanárnő édesanyjának köszönhetően a negyvennyolcas csatákon nőtt fel, mint mondja, az akkori történelmi filmek – A kőszívű ember fiai, a 80 huszár – meghatározták a gyerekkorát. „Ezek az élményeim aztán csak évtizedekkel később, az erdélyi őszi hadjáratokra látogatva jöttek elő. Mindig csodáltam határon túli barátaink hagyományőrzését, számukra ez nem pusztán hagyománytisztelet, hanem a magyar lét vállalásának jelképe. A hatóságok zaklatják őket, mégis büszkén vállalják a kockázatot. Erdélyben járva láttuk meg először a honvédgyalogságot. És akkor bevillant: hiszen Nagysándor József az én városomból vezette Budavár ostromát. Utánajártunk a történelmi háttérnek, és megalapítottuk a hagyományőrző Budai 2. Honvédzászlóaljat. A budai kettesek első parancsnoka Cserey Ignác őrnagy volt, ő szerelte fel, ő toboroztatta az első pesti és a második budai honvédzászlóaljat. 1848. június 24-én volt az eskü, mehettek is a Bácskába a szerbek ellen harcolni. Egyből a mély vízbe kerültek. Ez volt a magyar honvédség megszületésének, az első önálló magyar honvédsereg megalapításának pillanata. Erdélyben megértettem, hogy nekem ezzel feladatom van.”
A Budakeszi Katonai Hagyományőrző Egyesület 2014 májusában alakult, és az 1848–49-es szabadságharc honvédhagyomány-őrzését tűzte ki céljául, a budai sorozású 2. honvédzászlóaljat jeleníti meg. Székhelyén Nagysándor József nagysága előtt tiszteleg, a budakeszi főhadiszállás – ma Nagysándor József-ház – hagyományát őrzi.
A hagyományőrző budai kettesek megalakulása óta több honvédcsapat is a mintájukra jött létre – ők pedig a szegedi hármasokat követték. Berlinger Gábor büszke rá, hogy egyre több a gyerek katonájuk. „Állnak sorban az egyenruháért. Kívülről könnyűnek tűnik, hogy harminc-negyven ember egyszerre lép, de ezt nem olyan könnyű ám megszervezni: a gyerekeknek hosszabban kell lépni, hogy a felnőttekkel párhuzamban haladjanak. A látványos katonai szerep elsajátítása mellett fontosnak tartom az énekelt hagyományt is. Amikor Erdélybe megyünk, egész úton katonadalokat éneklünk, van, hogy tárogatóművész is jön velünk, és kísér minket. A Százados úr, sejehaj az én nótám, aki nem tudja, azt kivégeztetem!” – nevet Berlinger Gábor, s hogy a szavainak nyomatékot adjon, Forró Gábor tüzér hadnagy vezényletére a hátunk mögött elsül a rézágyú, csak úgy visszhangzik bele a János-hegy.
1849. február 9-én vívták Bem József honvéd tábornok és Puchner Antal erdélyi császári főparancsnok seregei a sorsdöntő piski csatát, ahol véres küzdelemben a lengyel származású hadvezér csapatai győzedelmeskedtek. Az apró falucska Dévától nyolc kilométerre keletre, a Sztrigy folyó bal partján fekszik, ahol Bem csapatai már az ütközet előtti napon, február 8-án elfoglalták állásaikat. A Piski melletti fahíd a magyar hadtörténet egyik legjelentősebb átkelőhelyének bizonyult
A méltó emlékhely
De mi köze Piskinek Budakeszihez? „Rengeteget járunk székelyföldi hadjáratokra és megemlékezésekre, hazafelé pedig gyakran megállunk a híres piski kocsma mellett, hogy a csatatér helyszínén tisztelegjünk az elesett hősök előtt. Keressük a hősiesen védett piski híd romjait is, ha februárban járunk arra, a Sztrigy vízállása olyan alacsony, hogy kint vannak az eredeti hídtartó oszlopok is. Minden alkalommal megjegyezzük, hogy tenni kellene valamit a legendás csárdaépület megmentéséért. Éveken át kint is volt a tábla: »De vanzare« – eladó. Ám hiába írtuk fel a telefonszámot, Magyarországról nehéz az ilyesmit intézni, a terveink megvalósulását a pandémia sem segítette” – magyarázza Berlinger Gábor a lőporszagban. És itt jön a képbe a véletlen: 2020. október 6-án olvasták a neten, hogy Böjte Csaba Szent László Alapítványa megvette a piski csárda épületét, hogy emlékparkot hozzon létre a területen. „Én még aznap este felvettem velük a kapcsolatot, levédtem a piski.hu domént, és másnap el is kezdtem összeállítani egy a csatára emlékező oldalt, hogy valamit segítsek az ügyön.”
Az emlékpark tervét Lázár Gyula építész készítette el, a látványtervek Lázár Zoltánnak köszönhetően már most megtekinthetők a piski.hu oldalon.
Mivel Berlingerék csatajelenetet ábrázoló terepasztalokat is készítenek Horváth Domokos hagyományőrző őrmester vezetésével – aki történetesen bútorrestaurátor civilben –, a piski emlékpark erdélyi építész tervezője, Lázár Gyula felkérte őket, hogy a piski csata makettjét is készítsék el a fogadó épületével és a hídi jelenettel. Az ólomkatonákat a már bejáratott módon a Mecsek lábánál, Szalatnakon alkotó Fekete Gyula ólomgyártómester önti formába, és a pécsi Zsolnay-gyár munkatársai festik a megfelelő mintázatúra. A csárda makettje – a piski csata szimbólumaként – már el is készült. Olyan helyet foglal el ez az épület a magyar történelemben, mint a Pilvax: a nemzeti emlékezet parnasszusa. A piski fogadó a mai Románia területének legelső fogadója, már az 1700-as évek második felében működött, fontos postai csomóponton állt, neves hely volt akkoriban – hogy kétszáz évvel később diszkóként legyen csaknem az enyészeté. Ahogy Csaba testvér mondta 2020 őszén: „Az 1849. február 9-én vívott ütközetben a császári csapatok alulmaradtak, és győztek a honvédek. A közel kéthektáros telek földjében pihennek a katonák hamvai. A véres, elkeseredett küzdelemben több mint ezerötszáz katona esett el. Halottainkról megemlékezni, értük imádkozni, a sírjukat gondozni keresztény kötelességünk, mi ennek a feladatnak szeretnénk eleget tenni, ezért akarjuk a hajdani csárdát és környezetét átalakítani történelmi emlékhellyé.”
A parancsnoknak megtetszett Csaba testvér gondolata, miszerint nemcsak az árva gyerekeket, de az árva épületeket is meg kell menteni, ezért budakeszi parancsnokként és a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség alelnökeként a lehető legszorosabbra szeretné fűzni az együttműködést a piski emlékhely apropóján Csaba testvér alapítványával. Amelyet egyébként – a történet pikantériájaként – éppen 2020. június 4-én, a trianoni döntés századik évfordulóján jegyzett be a román hivatalos szerv. Hogy a Csaba testvér iránti tiszteletüknek hangot is adjanak, az általuk nemrég alapított Cserey-érdemérmet Böjte Csabának szavazta meg a budai kettesek kuratóriuma. És bár február 9-én Piskinél idén is megemlékeztek a Szent László Alapítvány gyermekei, a budai honvédek nem lehettek ott. Ha már nem mehettek oda, idehozták Piskit. Így idéződött meg a hely szelleme Budakeszin.
Vannak hivatások, amiket mintha szuperhősökre szabtak volna. Olyanokra, akiknek nem emelkedik meg a pulzusa, amikor nyolcvanhét méter magasan megbillenti őket a szél, és akik egy hajszálvékony repedést is észrevesznek az acélban. Négy hídmester dolgozik a fővárosban, közülük Tóth Krisztiánnal jártuk be Budapest egyik rejtett és különleges világát.
Több mint hetven éven át egy indián törzs táborozott a Dunakanyarban. A harmincas évek egyik legismertebb tudósa, Baktay Ervin alapította. Évtizedekig harmóniában éltek a természettel, a táborban többgenerációnyi indián nőtt fel. Aki ott volt, lélekben indiánná lett mindörökre.
Több mint húsz éve indult a párkányi Hídőr program, azóta az Antarktiszt leszámítva az összes földrészről a régióba csalogatja a művészeket. Himmler Györggyel, a Párkány és Vidéke Kulturális Társulás vezetőjével kultúrák kapcsolódásáról, emberi és természeti értékekről beszélgettünk.
Két nagy 19. századi árvíz, az 1838-as és az 1876-os tapasztalatai alapozták meg azt, hogy a főváros ma képes védekezni a Duna haragjával szemben – de a városképen is rajta hagyták a nyomukat.
A Mohács alatti digáncsi mellékágban három hajóroncs rejtőzik az iszap alatt, melyek eredetéről máig csak találgatni lehet. A helyszín megközelíthetetlensége és a Duna lassú munkája csak még titokzatosabbá teszi őket. Cikkünk bemutatja a roncsok felfedezésének körülményeit és lehetséges történetét.
A Sárköz ártéri világában különleges összhang alakult ki ember és természet között. Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató ezt nevezte az eszményi együttműködés rendszerének.
