Ezúttal a megkisebbedett Magyarországba látogatunk, nem sokkal a megkisebbedés után. Az utcakép viszont, amit látunk, és amit ma is őriz a város, még a boldognak mondott békeidőket idézi.
A „Hanisz-tér” felirat senkit ne tévesszen meg, a város jótevőjének, Hanisz Imrének az 1899-ben bekövetkezett halála után a mai Fő teret nevezték el róla, és csak később vitték át a nevet a Szent Bertalan-templom előtti térségre. Szóval a képen a gyöngyösi Fő tér látható, akinek kedve van, számba veheti a házakat is, melyik van meg, mennyit változtak az épületek. Az köztudomású, hogy a város a nevét a rajta átfolyó patakról kapta, de az kevésbé, hogy amaz nem a gyöngyöző vízről, hanem valószínűleg a partján termő fagyöngyről.
Nagymúltú város Gyöngyös, telve a magyar történelem jeles eseményeivel. A belvárosnak a lapunkon látható, máig megőrzött egységes városképe egy nagy tragédia következménye, ugyanis 1917-ben hatalmas tűzvész pusztította el a legtöbb lakóházat. Porából megéledett főnixként született akkor újjá Gyöngyös a tűzvészből, és virul azóta is.
Bizonyára lapunk küldője is jól érezte itt magát, és örömmel küldte Klein Margit úrleánynak Budapestre, a Baross utcába az alábbiakat:
„Drága Mancikám, íme, igéretemhez híven az első lapot itt küldöm, a többi követni fogja. Testvéri szeretettel Bori”
